Sokan kételyeiknek adtak hangot, amikor az Európai Unió vezetői a 2000-es lisszaboni csúcstalálkozón kitűzték a célt, hogy 2010-re az EU legyen a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdasága. Most pedig már senki nem lát esélyt ennek megvalósulására, sőt: az unió egyre jobban lemarad az Egyesült Államok mögött. 2000 óta az EU bruttó hazai terméke (GDP) átlagosan csak 1,75 százalékkal gyarapodott évente, s miközben 2010-ig elvben húszmillió új állásnak kellene keletkeznie, tavaly öt év után először nem nőtt az állásban lévők száma. Emellett az EU-ban mintegy húsz százalékkal rosszabb a termelékenység, mint az USA-ban, a ráta pedig feleolyan lassan nő, mint a tengerentúlon. A különbség a jövedelmekben is megmutatkozik: az átlag amerikai 2002-ben 37,5, tavaly pedig 39 százalékkal volt gazdagabb az átlag uniós állampolgárnál, s jövőre a differencia 41 százalékra nő - derül ki a Reuters összeállításából.
Elemzők szerint a lisszaboni folyamattal kapcsolatban alapvető probléma, hogy a szerkezeti reformok kifejezés túl tág és túl homályos, így az emberek többsége számára értelmezhetetlen, amit pedig látnak belőle, arra elutasítással reagálnak. Jól példázza ezt, hogy a német kormány népszerűsége a mélypontra zuhant a munkaerő-piaci és a jóléti reformok nyomán, mint ahogy Franciaországban és Ausztriában is tiltakozást váltott ki a nyugdíjrendszer átalakítása.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy időről időre kiújul a vita arról, van-e az EU-nak saját gazdasági modellje. E nézet ellenzői szerint ellentmondásos dolog folyamatosan bírálni a szociálisan gyengébb amerikai rendszert, s ugyanakkor elmaradni az USA mögött növekedésben, versenyképességben és foglalkoztatásban. A másik oldalon az északi országokra szoktak hivatkozni, rámutatva, hogy az iménti szempontok szerint épp az erős állami redisztribúcióval működő Svédország, Dánia és Finnország áll a legközelebb az Egyesült Államokhoz.
Papp Zoltán