Évente 2,5 centimétert süllyed Sanghaj, Kelet-Kína legnagyobb városa az utóbbi években épült felhőkarcolók súlya miatt, ezért vezetése arra készül, hogy megtiltja újabb toronyházak építését. A város több mint egy évtizede van az ország látványos fejlődésének élvonalában. Bár 17 millió lakosa a kínai népességnek csak 1,5 százalékát teszi ki, a külföldi beruházások 10 százaléka ide érkezik, és a kikötőváros állítja elő a bruttó hazai termék (GDP) 5 százalékát. Gazdaságának hihetetlen tempójú fellendülése teljesen átalakította a város képét és életét. Több mint háromezer 18 emeletesnél magasabb épülete van, ezek többsége egy évtizeden belül épült. Itt van Kína legmagasabb és a világ negyedik legmagasabb épülete, a 88 emeletes, 420 méteres Csin Mao, amelynek csúcsára mindössze 48 másodperc alatt röpíti fel utasait a Mitsubishi-lift. Az ötvenedik emelettől a Grand Hyatt szállodának ad otthont az épület, ez a világ legmagasabban levő hotelje, uszodája a 80. emeleten kapott helyet.
Az Asia Times szerint egész Ázsiában talán csak Bangkok olyan izgalmas város, mint amilyenné Sanghaj vált. A városban, amely igazi világváros akar lenni, és jó úton van efelé, divatos gazdagnak lenni. Pezseg az élet, a légkör olyan részegítő és izgató, mint New Yorkban volt a világháborút követő győzelmi mámorban.
Sanghaj a párt által meghirdetett „szocialista piacgazdasági rendszer” sikertörténete. A „Mao Ce-tung, a Nagy Kormányos” mintájára Kis Kormányosnak nevezett Teng Hsziao-ping Kína Szingapúrjává akarta tenni a várost, s ez sikerült is: az elmúlt évtizedben évi 14 százalékkal gyarapodott lakossága, és a növekedési tempó még mindig eléri a 10 százalékot. A sanghaji GDP tavaly 16 milliárd dollár volt, s ez a 2010-ben itt megrendezendő világkiállításig a négyszeresére emelkedik. Az egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GNP) megközelíti a 7000 dollárt.
A város vezetésének hosszú távú célja a deltavidéken létrehozni az ország első és legnagyobb egységes piacát, amelyen belül szabad áramlást biztosítanának az áruknak, a tőkének és az embereknek. Ez a térség Sanghajból és a szomszédos 14 városból állna. Együttesen Kína területének 2, lakosságának 10 százalékát jelenti ez, amely 2002-ben az ország GDP-jének 22 százalékát adta.
Komoly reményeket fűznek a 2010-es expóhoz, amelynek költségeit mintegy 25 milliárd jüanra (3 milliárd dollár) becsülik. Kétmilliárd dollárba fog kerülni a telkek felvásárlása, a lakók és intézmények áttelepítése, és egymilliárdba a kiállítás felépítése. Ugyanakkor ez a vállalkozás a szolgáltatások és az infrastruktúra fejlesztésével együtt a várakozások szerint hét éven át évi 2 százalékot fog hozzáadni a sanghaji GDP bővüléséhez. A hat hónapig tartó világkiállítás ideje alatt 130-150 millió hazai és 5-6 millió külföldi látogatóra számítanak.
Barabás János T.