A 150 esztendős, magánkézben lévő vállalat már több mint húsz éve megkezdte amerikai tevékenységének leépítését – a nyolcvanas évek elején még hatvan gyára volt az USA-ban –, hogy alacsonyabb költségű, főleg latin-amerikai országokba helyezze át a termelést. A most bezárásra ítélt, együttesen közel kétezer embert foglalkoztató gyárak ma kevesebb mint öt százalékát állítják elő az USA-ban eladott termékeknek – olvasható Phil Marineau vezérigazgató közleményében.
A Levi Strauss az ötvenes-hatvanas években került a csúcsra, amikor az általa kitalált farmernadrágok és -dzsekik népszerű viseletté váltak, ám az utóbbi néhány évben egyre inkább megszenvedi részint más nagy márkák, részint az olcsó farmerek térhódítását. Árbevétele 1996-ban 7,1 milliárd dolláros rekordszinten volt, tavaly viszont már csak 4,1 milliárdot tett ki, s várhatóan az idei forgalom sem lesz ennél nagyobb – írja a Reuters. A kompetitív piaci helyzet miatt a ruházati cikkeket gyártó cégek általában nem termelnek az Egyesült Államokban, hanem olcsóbb országokat választanak. A Levi Strauss esetében a költségcsökkentési kényszert fokozza az a tény, hogy a vállalatnak 2,1 milliárd dollárt meghaladó adóssága van.
