A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) legnagyobb tagországainak tisztviselői monstre tanácskozássorozatot kezdtek tegnap Genfben, hogy a mexikói Cancúnban szeptember 10. és 14. között - a dohai forduló félidejénél - sorra kerülő miniszteri csúcsértekezletig valamilyen előzetes megállapodásra jussanak a kereskedelmi liberalizáció folytatásáról. A várhatóan hetekig elhúzódó megbeszélések középpontjában a mezőgazdaság áll, és a siker attól függ, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok képes lesz-e közös nevezőre jutni. Az agrárkereskedelmi liberalizáció három pillérét a vámok, a belföldi szubvenciók és az exporttámogatások csökkentése alkotja. A vámok tekintetében az USA - a nagy agrárexportőrökkel, így többek közt Kanadával és Ausztráliával a háta mögött - egységesen alacsony vámtarifák bevezetését javasolja világszerte, míg az EU, Japán és mások ugyanazt az egyforma százalékpontos vámleszállítást szorgalmazzák, amelyről az 1994-es uruguayi fordulóban is megállapodtak. E megoldással ugyanis a vámjaik még mindig relatíve magasak maradnának.
A közös agrárpolitika júniusban elfogadott reformjával az EU lépést tett - ha nem is túl nagyot - a szubvenciók mérséklése felé, ám Washington e téren is a radikálisabb megközelítés híve. Az amerikai javaslat szerint a támogatáscsökkentések nagyságát a mezőgazdasági termelés arányában kellene megállapítani. Így a termelés 5 százalékának megfelelő csökkentés nyomán az EU és az USA egyaránt mintegy 10-10 milliárd dollárt fordítana évente belföldi szubvenciókra, szemben a mostani 42, illetve 19 milliárddal. Ez az elképzelés az EU számára nyilván túl drasztikus, emellett az is rontja a megállapodás esélyeit, hogy Washington a múlt héten panaszt tett a WTO-nál az EU-val szemben a génkezelt élelmiszerek importjának tilalma miatt.
Papp Zoltán