Az Eurostat adatai szerint júniusban 12,5 millió ember volt állás nélkül az euróövezetben, ami 8,9 százalékos rátát jelent. Noha jövő évtől a konjunktúra javulása várható, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) azt jósolja, hogy 2008-ig csak 7,5 százalékra csökken az arány, s 2003 és 2008 között 8,3 százalékos lesz az átlagos munkanélküliség. Ugyanebben az időszakban az Egyesült Államokban csak 5,5 százalékos ráta valószínű. A nagyarányú munkanélküliség kétszeresen is fékezi a gazdasági növekedést, hiszen korlátozza a fogyasztói keresletet, a támogatások pedig lekötik az állami források jelentős részét.
A vállalatok egyelőre nem hisznek annyira a fellendülésben, hogy új állásokat teremtsenek. De még ha felpörög is a gazdaság, ez nem jelenti azt, hogy vele arányosan bővül a foglalkoztatás. A munkahelyteremtés egyik gátja az, hogy az eurózónában igen magasak a költségek: az adók és a járulékok a bruttó bérek több mint 40 százalékát teszik ki, míg az USA-ban az arány nem éri el a 30 százalékot. A vállalatok azért is óvatosak, mert a szigorú szabályozás miatt csak nehezen és drágán válhatnak meg alkalmazottaiktól, ha a konjunktúra kifullad. Bár újabban történnek lépések a szabályozás lazításáért - például Németországban -, de az OECD szerint intenzívebb liberalizációra volna szükség.
Az eurózóna azonban még a munkaerőpiac maximális liberalizációja esetén sem tudna olyan kedvező feltételeket biztosítani a vállalatoknak, mint az alacsony költségű országok. A feldolgozóipari cégek egyre nagyobb számban telepítik át gyáraikat Kínába, a szoftverfejlesztés és háttérszolgáltatások terén pedig India az első számú célpont. Az egyszer áttelepített tevékenységet a vállalatok nyilván nem hozzák haza még akkor sem, ha Európában netán szárnyalni kezd a gazdaság.
Papp Zoltán