Általában pozitív értékeléseket kapott tegnap a német kormánynak az a döntése, hogy 2005-ről 2004-re hozzák előre a személyi jövedelemadó csökkentését (NAPI Gazdaság, 2003. június 30., 2. oldal). Üdvözölte a lépést Martin Wansleben, a kereskedelmi és iparkamara elnöke, aki szerint helyes irányba mutat az állami redisztribúció szűkítése. Hasonlóképp foglalt állást Hans-Werner Sinn, az Ifo gazdaságkutató intézet elnöke, hangsúlyozva, hogy az adócsökkentést az állami szektor átfogó karcsúsításának kell kísérnie. Szintén jónak ítélte a kormány elhatározását Ernst Welteke, a Bundesbank elnöke, de azt is hangoztatta, hogy az adók leszállítása nem vonhatja maga után a költségvetési hiány jelentős emelkedését.
A mintegy 20 milliárd euró értékű adócsökkentés finanszírozása egyelőre bizonytalan. Hans Eichel pénzügyminiszter az állami támogatások lefaragásával, privatizációval, valamint új hitelek felvételével akarja előteremteni a fedezetet. A Handelsblatt szerint a bevételkiesést legnagyobbrészt hitelekből fogja pótolni a szövetségi költségvetés, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a német deficit 2002-höz és 2003-hoz hasonlóan jövőre is magasabb lesz a valutauniós stabilitási paktumban rögzített 3 százaléknál. Az adócsökkentést az ellenzéki többségű felsőháznak is meg kell szavaznia, és az uniópártok vezetői már jelezték, hogy nemet mondanak rá, ha a kormány növeli az állami hitelfelvételt. Valószínű azonban, hogy az ellenzék csak a szeptemberi bajorországi tartományi választás után alakítja ki álláspontját.
Az adócsökkentési tervnél közelebbről érint számos vállalatot és több százezer embert az, hogy az IG Metall nehézipari szakszervezet eredménytelennek nyilvánította és lefújta sztrájkját, amit azért indított, hogy a keleti tartományokban is vezessék be a 35 órás munkahetet. Bár a szakszervezeti tagság a szociáldemokraták egyik fontos bázisát jelenti, a kormány ezúttal nem állt melléjük. Az IG Metall ötven év óta először szenvedett vereséget sztrájkban, így a kommentárok érthető módon történelmi kudarcról beszélnek, s rámutatnak, hogy a fiaskó általában a szakszervezetek gyengüléséről tanúskodhat.
Papp Zoltán