Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Miniszter úr, ön mindig nyíltan kimondja, amit gondol, tekintet nélkül a következményekre. Politikai szempontból helyesnek, célszerűnek tartja ezt?
- Igen. Helyesnek tartom az igazmondást akkor is, ha ez kockázatos. A legtöbb politikus mást mond, mást gondol és mást tesz, abban a meggyőződésben, hogy ez maga a politika. Én úgy vélem, hogy a politika nehéz gazdasági, pénzügyi és társadalmi problémák megoldását jelenti. Az biztos, hogy az igazmondásnak megvannak a határai, mert a politikának része a taktika és az igazságot gyakran kimondója ellen fordítják ellenfelei. Mégis ki kell mondani, és én most is így jártam el, beterjesztve reformprogramomat és láthatólag ez megérinti az embereket. Ha látják, hogy igazat mondunk és a problémákat a maguk komplexitásában tárjuk eléjük, akkor hajlandók elfogadni azokat a megoldásokat, amelyek ráadásul nem is olyan megterhelők, mint azt hazug politikusok állítják. Úgy gondolom, hogy politikai sikereim nagyrészt annak köszönhetők, hogy párbeszédet folytatok a társadalommal, amelynek eszközei az igazmondás és a nyugodt, tárgyilagos gazdasági érvelés.
- Lengyelországban, Magyarországon és az országok sorában feszültség alakult ki a jegybank és a kormány között, mert a bankok az inflációs veszélyre hivatkozva magasan tartják a kamatokat, a kormányok pedig a gazdaság élénkítése érdekében követelik azok leszállítását. Mi a véleménye erről?
- A reálkamatok irreálisan magas szinten tartása a feltörekvő országokban elsősorban a spekulatív tőkének használ, amely az extranyereségért beárad, ezzel fokozza a keresletet például a forint vagy a zloty iránt, felnyomva árfolyamukat. Ez közvetlenül és negatívan befolyásolja ezen országok versenyképességét, csődbe visz egy sor vállalatot, növelve a munkanélküliséget. Az importot viszont olcsóbbá teszi, tehát más országokban teremt munkahelyeket. Vagyis rettenetes árat fizetünk a jegybank hibás monetáris politikájáért és ez igaz nemcsak Lengyelországra, de Magyarországra, Csehországra, Szlovéniára is.
A jegybankok vezetői már-már patologikusan attól rettegnek leginkább, hogy megbírálják őket, ha nem elég kemények, ezért folyton bizonyítani akarnak. Különösen igaz ez a mi országainkra, ahol a bankelnökök pápábbak akarnak lenni pápánál a restrikciós monetáris politikájukkal. Ezért dicsőíti őket a külföldi tőke, a befektetési bankok, a Nemzetközi Valutaalap ortodoxai és az ezeket az érdekcsoportokat szolgáló média. Emellett a jegybankok politikailag nem semlegesek. A mi jelenlegi bankelnökünk éveken át a neoliberális párt vezetője volt, politikai alku eredményeként került mostani posztjára, amire más országokban is van példa. Ezért azt mondom: rendben, legyen független a nemzeti bank, ám ne csak a kormánytól, hanem pártoktól és ideológiáktól is. A jegybankok ma gyakorlatilag semmiért se felelősek, pedig döntéseik súlya ránehezedik a kormányra, és az emberek nem a központi bank ellen mennek ki az utcára tüntetni, hanem a kormány ellen, pedig a gazdaságpolitika számos gyászos következményéről a jegybankok tehetnek, nem a kormányok vagy a pénzügyminiszterek. Ennek ellenére természetesen törekednünk kell a központi bankkal való lehető legjobb együttműködésre.
- Megváltoztatja-e majd a felvételünk az Európai Unióba a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatokat?
- Biztosan, és ebben fontos szerepe lesz az euróövezethez való csatlakozásunknak, amire mindkét ország esetében leghamarabb 2007-ben kerülhet sor. Bár én az eurózónába való mielőbbi belépés híve vagyok, némi késedelmet nem tartanék tragikusnak, ám ha egyikünk két-három évvel később követné a másikat, az nyilván befolyásolná kapcsolatainkat. Ettől függetlenül, biztosan meg fog szűnni köztünk az eddigi verseny a külföldi beruházásokért, nem lesz „ők” és „mi”, mindannyian „mi” leszünk.
Aminek szintén változnia kell, az a regionális együttműködésünk, aminek a visegrádi csoport és a CEFTA keretében csak az első lépéseit tettük meg. Többek között erről folytattam eszmecserét mostani, rövid budapesti látogatásom során partnereimmel. A huszonötök Európájában közös múltunk és a többiekétől sokban eltérő gazdaságaink miatt szükség lesz egyes kulcskérdésekben koordinálásra, közös stratégia kialakítására regionális érdekeink védelmében. Ennek az EU-ban egyébként vannak hagyományai, hiszen hasonló együttműködést láthatunk az unión belül földközi-tengeri országok, az északiak, a Benelux államok között is.
