A lengyel mezőgazdaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán komoly gondot okoz a termelési kvóták teljesítése. Varsó és Brüsszel ellentéte leginkább a tejkvóta körül élesedik ki: Lengyelország - Európa hatodik legnagyobb tejtermelő gazdaságaként - évi 10,8 milliárd literes termelési kvótához ragaszkodik, míg az unió azt 9 milliárd liter alá szeretné korlátozni. A lengyel kormány még bízik abban, hogy Brüsszeltől sikerül bizonyos engedményeket kicsikarni, ám uniós források szerint számottevő enyhítésre nincs reménye.
Az EU ellenállása érthető, hiszen a kvóta megemelése a mezőgazdasági támogatásra fordított összeg növelését vonná maga után, ami felboríthatja a már most is feszített költségvetést. A cukor, az izoglukóz, a keményítő és a dohány termelési kvótáira vonatkozó álláspontok ugyancsak eltérnek egymástól. A gabonatermelést az EU közvetlen kvótákkal ugyan nem szabályozza, ám a lengyel kormány nehezményezi, hogy a gabonatermelők majdani közvetlen támogatásának alapjául az 1995-1999. évek átlagát alkalmazná az unió. Akkor ugyanis a kedvezőtlen időjárás miatt a hektáronkénti hozam 2,96 tonna volt, s Varsó azt szeretné, ha a 90-es évek első felének 3,61 tonnás termésátlagával kalkulálnának.
A rendkívül szétaprózott termelési struktúrájú lengyel mezőgazdaság elemzők szerint nem kerülheti el az ágazat fokozatos konszolidációját. Ma a lengyel gazdák 70 százaléka tart attól, hogy a csatlakozás következtében tönkremegy, miközben a teljes felnőtt lakosság kétharmada üdvözli a belépést.
(NAPI)
Sebő Gábor