Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A dollár, amely hetek óta gyengül a többi vezető valutához képest, tegnap kora délután Londonban 2000 februárja óta először az euróval azonos árfolyamra, majd az alá süllyedt. Az európai fizetőeszköz a Michigani Egyetem fogyasztói bizalomindexének váratlan zuhanása nyomán New Yorkban már péntek este megközelítette a paritást: 0,9914 dollárt ért egy euró. Tegnap - egyebek között az eurózóna pénzügyminisztereinek hét végi bátorító nyilatkozatának hatására - folytatódott a tendencia, és az euró árfolyama Londonban dél körül elérte az 1 dollárt, sőt hamarosan 1,0058 dollárra erősödött. A japán fizetőeszközhöz képest a pénteki 116,88-ról 115,93 jenre süllyedt az amerikai valuta árfolyama, ami a legalacsonyabb szint tavaly szeptember 20. óta.
A dollár folyamatos gyengülésének oka, hogy csökken a kereslet az amerikai értékpapírok iránt, így a fizetőeszköz árfolyama együtt esik a tőzsdei árfolyamokkal. Az S&P-500 tőzsdeindex és a Nasdaq Composite index a múlt héten 1997 óta a legalacsonyabbra süllyedt, mivel a befektetők az elmúlt hetekben felszínre került könyvviteli csalások után mind kevésbé hisznek a vállalati mérlegadatoknak.
(Folytatás a 2., további cikkünk a 3. oldalon)
ben azonban egyebek között az Európai Központi Bank (ECB) többszöri intervenciója eredményeképpen kismértékben emelkedett az árfolyama. Az euró készpénzként történt bevezetése ez év elején újabb lendületet adott a közös pénznek, áprilistól pedig felgyorsult az árfolyam-emelkedés.
A több mint 16 millió európai vállalkozást tömörítő Unice érdekvédelmi szervezet üdvözölte az euró megerősödését, mert az erős valuta szerinte kedvező az eurótérség számára. Egyes cégek esetén ugyan negatív következményekkel jár, de a kereskedelem legnagyobb része az eurózónán belül bonyolódik, így a tagországokat egészében nem érinti. Az euró erősödése megdrágítja az exportot a térségből és csökkenti a külföldi valutabevételeket, ugyanakkor csökkenti az importált javak árát és így csökkenti az inflációt. Elemzők szerint az euró-dollár paritás optimális elegyét teremti meg az eurózónán belüli kereslet növekedésének és az amerikai cégek jobb exportteljesítményének, ami ugyanakkor nem befolyásolja a globális növekedési kilátásokat.
G. T.
A dollár idén eddig több mint 12 százalékot vesztett értékéből az euróhoz képest és kérdés, hogy a csökkenő tőkebeáramlás meddig ellensúlyozza az óriási külkereskedelmi mérleghiányt. Az elemzők mindenesetre a tendencia folytatódására számítanak, az euró árfolyama szerintük az év végére elérheti az 1,05 dollárt, jövőre pedig az 1,12 dollárt. A jen erősödésének azonban gátat szab, hogy a japán jegybank, amely az elmúlt hetekben már hétszer avatkozott be ennek megakadályozására, várhatóan további jeneladásokra szánja el magát.
Az euró, amely bevezetésekor, 1999 januárjában még 1,1747 dollárt ért, nem sokkal ezután gyengülni kezdett és 1999 decemberében a dollárparitás alá süllyedt, ami sokakban kételyt ébresztett az európai valutaunió életképességét illetően. 2000-ben folytatódott a gyengülés, ami az év októberében érte el mélypontját 0,8225 dollárral. Novemberben azonban egyebek között az Európai Központi Bank (ECB) többszöri intervenciója eredményeképpen kismértékben emelkedett az árfolyama. Az euró készpénzként történt bevezetése ez év elején újabb lendületet adott a közös pénznek, áprilistól pedig felgyorsult az árfolyam-emelkedés. A több mint 16 millió európai vállalkozást tömörítő Unice érdekvédelmi szervezet üdvözölte az euró megerősödését, mert az erős valuta szerinte kedvező az eurótérség számára. Egyes cégek esetén ugyan negatív következményekkel jár, de a kereskedelem legnagyobb része az eurózónán belül bonyolódik, így a tagországokat egészében nem érinti. Az euró erősödése megdrágítja az exportot a térségből és csökkenti a külföldi valutabevételeket, ugyanakkor csökkenti az importált javak árát és így csökkenti az inflációt. Elemzők szerint az euró-dollár paritás optimális elegyét teremti meg az eurózónán belüli kereslet növekedésének és az amerikai cégek jobb exportteljesítményének, ami ugyanakkor nem befolyásolja a globális növekedési kilátásokat.
G. T.
