Brown, aki szokásos éves beszédének nagy részét ezúttal az euró témájának szentelte, egyértelművé tette, hogy a kormány nem sietteti a közös fizetőeszköz bevezetését. A pénzpiacokon előzőleg lábra kapott az a találgatás, hogy a kabinet viszonylag gyorsan népszavazást akar tartani e tárgyban, s ez átmenetileg a font gyengülését okozta. Általános vélemény szerint ugyanis az EMU-tagsághoz a font euróárfolyamának mintegy 10 százalékkal alacsonyabbnak kellene lennie a mostaninál.
A pénzügyminiszter - mint arról a Reuters beszámolt - leszögezte, hogy egy sikeres közös pénz átvétele nyilvánvaló előnyökkel járna a kereskedelem, az átláthatóság, a költségek és az árfolyam-stabilitás szempontjából. Mint mondta, a részvételt nem szabad eleve kizárni, mivel ez ártana a befektetéseknek, a foglalkoztatásnak és általában az üzleti életnek. Másfelől rámutatott: a kormánynak a csatlakozás kapcsán megfontolt és óvatos politikát kell követnie, amit „európárti realizmus”-nak nevezett. E politika lényege az, hogy öt szempontból vizsgálják meg az euró bevezetésének feltételeit és hatásait, s csak ezt követően írják ki a népszavazást. Az öt kérdés a következő: kellően konvergál-e a brit gazdaság az euróövezet országainak gazdaságaival; elég rugalmas-e ahhoz, hogy megfeleljen a váltás támasztotta követelményeknek; előmozdítja-e az EMU-tagság azt, hogy külföldi vállalatok hosszú távú befektetéseket eszközöljenek Nagy-Britanniában; milyen következményei lennének a csatlakozásnak a brit pénzügyi szolgáltatási szektorra nézve; elősegítené-e az euró átvétele a gyorsabb gazdasági növekedést, a stabilitást és a foglalkoztatási helyzet javulását. Beszédében Brown megismételte azt a korábbi ígéretet, amely szerint minisztériuma a kormány újraválasztásától számított két éven belül elvégzi e vizsgálat értékelését. Többször is kijelentette azonban, hogy semmilyen részrehajlást nem fognak tanúsítani, mert ez ellenkezne a nemzeti érdekekkel. A közvélemény-kutatások hosszabb ideje azt mutatják, hogy a britek több mint kétharmada ellenzi az EMU-tagságot, de az is kitűnik belőlük, hogy majdnem ugyanennyien úgy gondolják: a csatlakozás előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz.
(NAPI)
