Az Európai Unió statisztikai hivatalának tegnapi jelentése szerint májusban a fogyasztói árindex havi szinten 0,6, 12 havi összehasonlításban pedig 3,4 százalékkal emelkedett a Gazdasági és Monetáris Unióban (EMU). A közös pénz 1999-es bevezetése óta eddig 2,9 százalék volt a legmagasabb ráta, ezt idén áprilisban és tavaly novemberben mérték; előzőleg utoljára nyolc évvel ezelőtt regisztráltak magasabb inflációt.
Az energia- és élelmiszerárak nélkül számított maginfláció 2,1 százalék volt, ami közel ötéves csúcs. A teljes infláció immár 11. hónapja meghaladja az Európai Központi Bank (ECB) által megszabott 2 százalékos küszöbértéket, az azonban most először fordult elő, hogy a maginfláció is e szint fölé került. Az Európai Unió egészében az árindex áprilishoz képest 0,6, tavaly májushoz képest 3,1 százalékkal nőtt.
A statisztikai jelentést kommentáló értékelésében az EU brüsszeli bizottsága arra mutatott rá, hogy az infláció megugrását főként a nem feldolgozott élelmiszerek árának emelkedése okozta, a maginfláció pedig három ország kivételével stabilnak mondható. Ezért a bizottság kitart korábbi prognózisa mellett, amely szerint az euróövezetben az éves pénzromlás az idén 2,2, jövőre pedig 1,8 százalékos lesz.
A Reuters és a Bloomberg által megszólaltatott elemzők többsége ha nem is ennyire derűlátó, de szintén úgy ítéli meg, hogy az inflációs ciklus elérte csúcspontját, és a következő hónapokban a ráta mérséklődni fog, ami különösen a negyedik negyedévben lesz látványos. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy az ECB vajon vállalkozik-e újabb monetáris enyhítésre a májusi lépést követően, amikor két év után először leszállította az irányadó repokamatot 4,5 százalékra. Egyesek szerint a bank akkor sem törődött azzal, hogy az infláció a 2 százalékos küszöb fölött van, hanem a gazdasági növekedés szempontját helyezte előtérbe, így mihelyt megmutatkozik az első jele annak, hogy az inflációs ciklus valóban fordulóponthoz érkezett, az ECB nem fog habozni, és kamatot csökkent. Mások szerint a monetáris felelősök ennél óvatosabbak, s ezért egy újabb kamatmérséklésre még hónapokat kell várni. Ottmar Issing, az ECB vezető közgazdásza tegnap úgy nyilatkozott, hogy a monetáris politika az árstabilitás fenntartásával járulhat leginkább hozzá a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz.
P. Z.
Az energia- és élelmiszerárak nélkül számított maginfláció 2,1 százalék volt, ami közel ötéves csúcs. A teljes infláció immár 11. hónapja meghaladja az Európai Központi Bank (ECB) által megszabott 2 százalékos küszöbértéket, az azonban most először fordult elő, hogy a maginfláció is e szint fölé került. Az Európai Unió egészében az árindex áprilishoz képest 0,6, tavaly májushoz képest 3,1 százalékkal nőtt.
A statisztikai jelentést kommentáló értékelésében az EU brüsszeli bizottsága arra mutatott rá, hogy az infláció megugrását főként a nem feldolgozott élelmiszerek árának emelkedése okozta, a maginfláció pedig három ország kivételével stabilnak mondható. Ezért a bizottság kitart korábbi prognózisa mellett, amely szerint az euróövezetben az éves pénzromlás az idén 2,2, jövőre pedig 1,8 százalékos lesz.
A Reuters és a Bloomberg által megszólaltatott elemzők többsége ha nem is ennyire derűlátó, de szintén úgy ítéli meg, hogy az inflációs ciklus elérte csúcspontját, és a következő hónapokban a ráta mérséklődni fog, ami különösen a negyedik negyedévben lesz látványos. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy az ECB vajon vállalkozik-e újabb monetáris enyhítésre a májusi lépést követően, amikor két év után először leszállította az irányadó repokamatot 4,5 százalékra. Egyesek szerint a bank akkor sem törődött azzal, hogy az infláció a 2 százalékos küszöb fölött van, hanem a gazdasági növekedés szempontját helyezte előtérbe, így mihelyt megmutatkozik az első jele annak, hogy az inflációs ciklus valóban fordulóponthoz érkezett, az ECB nem fog habozni, és kamatot csökkent. Mások szerint a monetáris felelősök ennél óvatosabbak, s ezért egy újabb kamatmérséklésre még hónapokat kell várni. Ottmar Issing, az ECB vezető közgazdásza tegnap úgy nyilatkozott, hogy a monetáris politika az árstabilitás fenntartásával járulhat leginkább hozzá a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz.
P. Z.
