Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Stanley Fischer, az IMF második embere kedden bejelentette, hogy lemond tisztéről. A zambiai születésű, de amerikai állampolgárrá lett szakember második ötéves periódusa 2004-ben járt volna le, de mint közölte, már egy évvel ezelőtt eldöntötte, hogy még ennek letelte előtt távozik, mivel tíz év túl hosszú lett volna számára ezen a poszton. A jelenleg 57 éves vezérigazgató-helyettes 1994-ben került az IMF-hez, addig tanszékvezető volt a jó nevű amerikai egyetemen, a Massachusetts Institute of Technologyn (MIT).
Előtte 1988-tól 1990-ig a Világbanknál is dolgozott. Döntő szerepet játszott az utóbbi években összeállított több milliárd dolláros pénzügyi mentőcsomagok kidolgozásában, amelyek az Ázsiából kiindult, majd Oroszországra és Brazíliára is átterjedt 1997-99-es pénzügyi válság következményeit voltak hivatva kezelni. Legnagyobb eredményének azonban - a sajtóértekezletén feltett kérdésre válaszolva - nem ezeket nevezte, hanem azt, hogy átláthatóbbá tette a pénzintézet működését.
Horst Köhler vezérigazgató nyilatkozatában szuperlatívuszokkal jellemezte helyettesét, és sajnálatát fejezte ki távozása miatt. Fischer közölte, hogy mindaddig a posztján marad, amíg meg nem találják utódját, akit továbbra is kész tanácsaival segíteni, egyben kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy az új vezérigazgató-helyettes megtalálása könnyebbnek bizonyul majd, mint a vezérigazgatói poszt egy évvel ezelőtti betöltése. Michel Camdessus távozásakor ideiglenesen Fischer irányította az IMF-et, és maga is pályázott a vezérigazgatói posztra, de végül az EBRD akkori elnöke, Horst Köhler lett a befutó.
A fejlődő országok ugyan Fischer kinevezését támogatták, a nyugat-európai országok azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy - miként a pénzintézet 1947-es megalapítása óta mindig - európai legyen az IMF vezérigazgatója.
(NAPI)
