Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A svájci kormány tegnap az utolsó pillanatban lefújta a harmadik generációs mobiltávközlési (UMTS) koncessziók értékesítésére kitűzött aukciót, miután két cég fúziója nyomán négyre zsugorodott a felkínált négy UMTS-engedélyre pályázók száma, így megszűnt a versengés lehetősége.
A hivatalos döntés értelmében elhalasztják az aukciót, hogy a hatóságok el tudják dönteni, mit tegyenek az előállt helyzetben. Az érdeklődők száma már a múlt pénteken ötre csökkent, miután három jelentkező visszalépett, a kegyelemdöfést azonban az jelentette, hogy a Tele Danmark dán távközlési vállalat a vasárnap éjféli határidő előtt az utolsó pillanatban bejelentette, hogy többségi részesedést szerzett a Sunrise Communications SA és a diAx távközlési vállalatban. A Sunrise és a diAx eredetileg külön-külön indult a pályázaton, de az akvizíció nyomán a két cég a tervek szerint összeolvad, és a Sunrise hivatalosan visszalépett a pályázattól. (Lásd még cikkünket a 8. oldalon.)
Noha a svájci döntés látszatra egyszerű cégösszeolvadások következménye, a döntés és annak háttere tökéletesen illeszkedik abba a folyamatba, ami a német UMTS-koncessziók értékesítés óta sújtja a hasonló pályázatot kiíró országokat.
A svájci UMTS-aukció összeomlása azt jelzi, hogy a nagy nemzetközi távközlési vállalatok az első európai aukciók után mind kevesebbet hajlandók áldozni a további koncessziók megszerzésére. A Nagy-Britanniában és Németországban az idén tavasszal, illetve nyáron rendezett aukció minden várakozást felülmúlva 38, illetve 50,8 milliárd euró összegű bevételt hozott a brit és a német államkincstárnak, a piac azonban alaposan megbüntette azokat a távközlési cégeket, amelyek csillagászati összegeket sem sajnáltak egy-egy engedély megszerzéséért, s ezért óriási adósságokba verték magukat. Az érintett cégek tőzsdei árfolyama meredeken zuhant, és a hitelminősítőktől is mind rosszabb osztályzatokat kaptak, ami tovább rontotta hitelfelvételi pozícióikat. A telekomcégek ezután szorosabbra húzták a nadrágszíjat, aminek eredményeképpen Ausztriában és Olaszországban a vártnál jóval kisebb bevételt hozott a UMTS-engedélyek eladása. Lengyelország pedig kénytelen volt kitolni a pályázat határidejét, rossz nyelvek szerint ugyancsak a szerény érdeklődés miatt.
Mindez kedvezőtlenül hathat a magyar UMTS-t tenderre is, amit a legutóbbi kormányzati tervek szerint 2001 végén értékesítene a magyar állam. A magyar UMTS-koncesszió díja a németországi és az azt megelőző aukciók tükrében meghaladhatta volna a 200 milliárd forintot is. A német és az angol árak lakosonként 600 euró körül alakultak, és mindkét országban a bruttó hazai termék 2,6 százaléka körül mozgott. Ebből kiindulva magyar ár meghaladhatta volna a 330 milliárd forintot is, ám ezt az értéket diszkontálták az elemzők a piacok eltérő fejlettségével és az alacsonyabb mobilpenetrációval. A központi költségvetés az elemzők optimizmusa ellenére két évre elosztva összesen 100 milliárd forint UMTS-bevétellel számolt, és ez az utóbbi idők aukcióinak fényében indokolt óvatosságnak tűnik.
G. T.
