Ez még akkor is így van, ha e személyek bíróság előtt nem vitatták e jogok jogellenes törlését - derül ki a C-177/20-as számú ügyben hozott ítéletből. 

Magyarország 2013-ban olyan szabályozást fogadott el, amely 2014. május 1-jével megszüntette az olyan személyek javára fennálló haszonélvezeti jogokat, akik nincsenek közeli hozzátartozói viszonyban az e tagállam területén elhelyezkedő érintett mezőgazdasági földterületek tulajdonosával.

Kapcsolódó

A Grossmania magyar gazdasági társaság, amely Magyarországon kívüli tagállamok állampolgárainak minősülő természetes személyek tulajdonában áll, olyan haszonélvezeti jogok jogosultja volt, amelyeket Magyarországon elhelyezkedő mezőgazdasági földterületeken szerzett meg. Miután az új szabályozás nyomán e haszonélvezeti jogok 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűntek, e jogokat törölték az ingatlan-nyilvántartásból. A Grossmania e törléssel szemben nem élt jogorvoslattal.

A Bíróság a SEGRO és Horváth előzetes döntéshozatali ügyekben 2018. március 6-án hozott ítéletében megállapította, hogy ez a szabályozás a tőke szabad mozgásának elvét érintő indokolatlan korlátozásnak minősül. Hasonlóképp, a 2019. május 21-i ítéletében kimondta, hogy Magyarország megsértette ugyanezen elvet és a tulajdonhoz való, az Európai Alapjogi Charta által biztosított jogot.

Az első ítéletet követően a Grossmania kérte a magyar hatóságoktól, hogy a haszonélvezeti jogait jegyezzék vissza az ingatlan-nyilvántartásba. E kérelmet azonban elutasították azzal az indokkal, hogy a szóban forgó szabályozás továbbra is hatályban van, és akadályát képezi a kért visszajegyzésnek.

A Grossmania e közigazgatási határozatot keresettel támadta meg a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, amely azt kérdezte az EUB-tól, hogy bár a Grossmania bíróság előtt nem vitatta a haszonélvezeti jogainak megszűnését, e bíróságnak mégis mellőznie kell-e a szabályozás alkalmazását, és köteleznie kell-e a magyar hatóságokat e jogok visszajegyzésére?

Így indokolt az EUB

A bíróság szerint mivel már egyértelmű választ adott korábban, a nemzeti bíróságnak meg kell tennie mindent, ami ezen értelmezés érvényre juttatásához szükséges.

Mivel a Grossmania egykoron nem vitatta a haszonélvezeti jogainak törlését, az uniós jog főszabály szerint nem követeli meg, hogy valamely közigazgatási szerv köteles legyen visszavonni egy véglegessé vált közigazgatási határozatot, még ha e határozat ellentétes is az uniós joggal. Ugyanakkor különleges körülmények fennállása esetén a nemzeti közigazgatási szerv köteles lehet arra, hogy vizsgáljon felül egy ilyen határozatot, hogy egyensúlyt teremtsen a jogbiztonság és az uniós jogra tekintettel vizsgált jogszerűség között. Márpedig e vitatott magyar nemzeti szabályozás egyszerre minősül a tőke szabad mozgásának elve és a tulajdonhoz való, a Charta által biztosított jog nyilvánvaló és súlyos megsértésének, és úgy tűnik, hogy sokakat érintő káros gazdasági következményekkel járt - írta az EUB.

Még ha a Grossmania bíróság előtt nem is vitatta a haszonélvezeti jogainak törlését, a szóban forgó szabályozás e jogok egykori jogosultjait tévedésbe ejtheti azzal kapcsolatban, hogy a haszonélvezeti jogaik védelme érdekében szükséges-e vitatni a törlésről szóló jogi aktust. A nemzeti szabályozás értelmében ugyanis e jogok „a törvény erejénél fogva”, vagyis anélkül szűntek meg, hogy e megszűnés végrehajtása érdekében szükség lenne további jogi aktusokra.

Mindezek nyomán az EUB úgy ítéli meg, hogy a megszűnt haszonélvezeti jogok visszajegyzése kapcsán a magyar bíróságoknak figyelmen kívül kell hagyniuk a törlésről szóló érintett jogi aktust, még akkor is, ha az időközben véglegessé vált.

Emellett a magyar hatóságok és bíróságok feladata megtenni minden olyan intézkedést, amelyek alkalmasak arra, hogy megszüntessék a nemzeti szabályozás által kiváltott jogellenes következményeket. Például úgy, hogy a jogellenesen megszűnt haszonélvezeti jogokat visszajegyzik az ingatlan-nyilvántartásba.

Ha pedig az visszajegyzés valamilyen ok miatt lehetetlennek bizonyulna, akkor a megszűnt haszonélvezeti jogok egykori jogosultjai számára olyan, pénzbeli vagy egyéb ellentételezéshez való jogot kell biztosítani, amelynek értéke alkalmas az e jogok megszűnéséből eredő gazdasági veszteség helyreállítására.

Ezenkívül az egykori jogosultaknak joguk van azon károk megtérítéséhez is, amelyek e megszűnés következtében érték őket, amennyiben az EUB ítélkezési gyakorlatában megállapított feltételek teljesülnek, ami a jelen esetben, úgy tűnik, így van - olvasható az ítéletben.