Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Napi Gazdaság cikke
Forrás híján csupán a lakhatást segítő, illetve a lakásmobilitást növelő koncepciókat készítenek a vidéki önkormányzatok. Szolnokon és Veszprémben elsősorban a diplomás fiatal értelmiségiek letelepedését támogatják, míg Zalaegerszegen és Székesfehérváron a rászorultságot figyelembe vevő, differenciált lakbérekre került a hangsúly. Pécsett és Miskolcon viszont egyre nagyobbak a díjhátralékok, így a kilakoltatások elkerülése okozza a legnagyobb gondot.
Az EKF-re készülő, immár mintegy 20 milliárd forint adósságot maga előtt görgető pécsi önkormányzatnak jelenleg több mint 4300 bérlakása van. Ezek 80 százalékát még nem piaci áron adják bérbe, így fejlesztésükre hosszú évek óta nem jut elegendő pénz. A baranyai megyeszékhelyen egy átlagos, komfort nélküli lakás havi bérleti díja jelenleg alig haladja meg a kétezer forintot, míg egy 54 négyzetméteres, viszonylag jó környéken lévő összkomfortos otthoné sem sokkal több tízezernél.
Az önkormányzati bérlakásokban élők díjhátraléka Pécsett immár meghaladja a másfél milliárd forintot, csak a városnak több mint 320 millió forint lakbérrel tartoznak, s további növekedést várnak. A város adósságkezelő programja humánus: a tartozást részletekben, az önkormányzat, illetve a szolgáltatók támogatásával lehet kifizetni, s a helyhatóság csak akkor mond fel a bérlőnek, ha az semmiféle együttműködésre nem hajlandó. Kisgyermekes családokat soha nem tesznek utcára.
A leggyakoribb megoldás, hogy alacsonyabb komfortfokozatú otthonba kerül a család. A város egyébként havonta átlagosan három-négy bérlőjétől válik meg végérvényesen. Tovább növeli a gondokat és a feszültséget is, hogy egyre több pécsi kilakoltatott devizahiteles költözne bérlakásba.
A nagykanizsai önkormányzat utoljára évekkel ezelőtt, a Ligetvárosban épített 46 szociális bérlakást. Mostanában különböző ingatlanok, például lerobbant bérlakások eladásából próbálnak fedezetet teremteni az otthonteremtési program folytatására. A közelmúltban 72,5 millió forintért meghirdették a város első, ám az elmúlt évek során rendkívül rossz állapotba került toronyházát. A 11 szintes "felhőkarcoló" már a 70-es évek közepén süllyedni kezdett, ezért az itt lévő lakásokat az önkormányzat, közel húsz éve nem tudta eladni, sőt tavaly már a lakókat is ki kellett költöztetni az épületből.
Életveszélyessé váltak az egykori laktanya területén kialakított citromszigeti szükséglakások is. Az otthonok többségében nincs víz, s tucatnyian használnak egy-egy közös illemhelyet. A mintegy 450 lakosú nyomortelepet felszámolják, ám a helyhatóság csak azoknak biztosít cserelakást, akik fizették a lakbért.Zalaegerszegen még 2007-ben döntöttek a lakáspolitikai koncepció átszabásáról.
Elhatározták, hogy a teljes bérlakásállomány 40 százalékát eladják, és differenciált, a szociális rászorultságot figyelembe vevő lakbérrendszert alakítanak ki. Ezt követően tavaly nyáron a lakbéreket a duplájára emelték. A 2008 áprilisában meghirdetett 250 lakás bérlői közül mindössze 40-en jelezték vételi szándékukat, jóllehet a lakásokat négyzetméterenként átlagosan 130-140 ezer forintért kínálták, részletfizetési kedvezménnyel. Aki egy összegben fizet, 20-30 százalék árengedményt kap. A helyhatóság szerint a bérlakásokban élők mindössze 60 százaléka tekinthető szociálisan rászorulónak.
A differenciált lakbéremelés után hamar kiderült, hogy a piaci árú lakbért fizetőknek már nem éri meg bérlakásban élni. Néhány hét után többtucatnyian jelezték, visszaadják lakásukat, és igényt tartanak a tízéves bérleti díjnak megfelelő lelépési összegre. A város az idén 110 millió forint szán önkormányzati lakások építésére és felújítására, 50 millióval pedig az első lakásukhoz jutókat támogatja.
