Ha van hely a világon, amely nagyjából érintetlenül vészeli át a pénzügyi válságot, az éppen Dubai és a hozzá hasonló országok lehetnek - gondolhattuk a legtöbben. Ehhez képest a Morgan Stanley közelmúltban kiadott jelentése szerint az ingatlanárak 10 százalékkal csökkenhetnek Dubaiban 2010-re. Mi történhetett az olajbevételek helyett a hangsúlyt egyre inkább az ingatlanfejlesztésekre és idegenforgalomra áthelyező országban? (Napi Ingatlan, 3. sz.)
Rosszul spekuláltak
A legegyszerűbb magyarázat az lehet, hogy a kereslet növekedésének lehetősége az emirátusokban sem végtelen - ez pedig sokkolhatja a könnyű haszonhoz szokott vállalatokat. A jelentés megjelenésével éppen egy időben ugyanakkor komoly mennyiségű spekulatív tőke is távozott Dubaiból - írja az Economist. Egyes befektetők ugyanis arra számítottak, hogy az Egyesült Arab Emírségek fel fogja oldani valutájának a dollárhoz kötését, hogy így kezelje a két számjegyű inflációt, ezzel pedig komoly nyereségre tehetnek szert.
Amikor azonban belátták, hogy ez nem fog megtörténni, kivonták forrásaikat - ennek eredményeként pedig jelenleg jóval kevesebb elkölthető pénz forog az ország gazdaságában.
Az ambíció töretlen
A brit lap beszámolója szerint a nemrégiben megrendezett Cityscape ingatlankonferencián a dubai fejlesztők igyekeztek megnyugtatni mindenkit, hogy minden a legnagyobb rendben van. A Nakheel nevű állami támogatású vállalat újabb óriástorony építését jelentette be, amely a tervek szerint magassági világrekordot döntene (a jelenlegi csúcstartó is Dubaiban van), és 100 milliárd dollár közeli fejlesztést jelentett be egy másik helyi cég is.
A piacon azonban jóval kevésbé optimista a hangulat - egy nagynevű fejlesztőcég, az Emaar részvényeinek értéke például harmadára csökkent. Szintén árulkodó jel, hogy a dubai hatóságok összevontak két jelentős jelzálog-hitelező társaságot, az Amlak Finance-t és a Tamweelt - utóbbi ráadásul egy, a legfelsőbb politika szintjére is elérő korrupciós nyomozásban is érintett.
Véget érhet a könnyű profit korszaka
Összeomlástól nem kell tartani Dubaiban. A legfontosabb fejlesztők állami kézben vannak, az állam pedig képes szabályozni a keresletet és kínálatot azáltal, hogy meghatározza, mikor mennyi földterületet hoz forgalomba. A pénz továbbra is érkezni fog az Öböl-parti országba. Ennek ellenére további összeolvadások, kisebb ingatlanfejlesztő vállalkozások elsüllyedése és a megszokott óriásprofit apadása reális jövőképnek tűnik Dubai számára. Ráadásul Dubai uralkodója, Mohammed sejk lehet, hogy meghunyászkodni kényszerül majd az Emírségek másik vezetője, az Abu-Dzabi élén álló Khalifa bin Zayed al-Nahyan sejk előtt.
Abu-Dzabi birtokolja ugyanis az olajtartalékok nagy részét, így a legtöbb pénz is ott van - a két emirátus között eddig fennálló, meglehetősen átláthatatlan pénzügyi megállapodások helyett újfajta együttműködésre kerülhet sor, ebben pedig alighanem Abu-Dzabinak jutna a vezető szerep.
