A készpénz-helyettesítő fizetőeszközökkel kapcsolatos deliktumok
Ha az olvasó figyelte a bűnügyi statisztikát, akkor láthatta, hogy 2000-ben még az összes gazdasági bűncselekmény mintegy 5 százalékát tette ki a bankkártyára elkövetett cselekménycsoport (644 a 10 858-ból), 2001-ben viszont ez már 10 százalék volt (1305 a 13 000-ből). Sajnos egy dinamikusan növekvő bűncselekménycsoporttal állunk szemben, ezért nem érdektelen megvizsgálni az ellenük alkalmazható - büntetőjogi - eszközöket.
"Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása végett, hogy az alábbi magatartások legalább a hitelkártyák, az euroutalvány-kártyák, a pénzügyi intézmények által kibocsátott más bankkártyák, az utazási csekkek, az eurocsekkek, valamint más csekkek és váltók vonatkozásában - szándékos elkövetés esetén - bűncselekménynek minősüljenek:
a) fizetőeszköz ellopása vagy más jogellenes eltulajdonítása;
b) fizetőeszköznek csalási szándékú felhasználás céljából történő utánzása vagy hamisítása;
c) a lopott vagy más jogellenes módon eltulajdonított, illetve csalási szándékkal történő felhasználás céljából utánzott vagy hamisított fizetőeszköz átvétele, megszerzése, átadása, más személy részére történő értékesítése vagy átruházása, illetve birtoklása;
d) a lopott vagy más jogellenes módon eltulajdonított, illetve utánzott vagy hamisított fizetőeszköz csalási szándékú felhasználása."
A fenti szabályok az Európai Unió Tanácsa által a nem készpénzes fizetőeszközök hamisítása és az ilyen fizetőeszközökkel elkövetett csalás elleni küzdelemről szóló, 2001. május 28. napján elfogadott kerethatározatának a fizetőeszközökkel kapcsolatos bűncselekményekről rendelkező 2. cikkéből származnak. A kerethatározat bevezető rendelkezései kimerítő részletességgel elemzik azon már létező okokat, megtett és megteendő intézkedéseket, amelyek lehetővé és szükségessé tették a nem készpénzes fizetőeszközökkel kapcsolatos visszaélések valamennyi formája elleni fellépés szigorítását. Az Európai Unió Tanácsa a szóban forgó szabályozás szükségességét és jelentőségét legfőképpen abban látja, hogy bár az egyes nemzetközi szervezetek e területen kifejtett tevékenysége jelentős eredményeket mondhat magáénak, az Európai Unió szerepvállalásának szükségessége nyilvánvaló. A gyakran nemzetközi szinten folyó csalás és hamisítás egyes formáinak súlyossága és fejlettségi szintje átfogó megoldásokat igényel. A szabályozás közvetlen célja, hogy a tagállamokban a készpénz-helyettesítő fizetőeszközök minden formáját érintő csalást és hamisítást bűncselekményként ismerjék el, elkövetésüket pedig hatékony, visszatartó erővel bíró és arányosan alkalmazott szankciókkal sújtsák.
Az érintett rendelkezések szerint a hatékonyan működő, jogos állami büntetőhatalom záloga, hogy a büntetőjogi fellépést igénylő magatartásformák alaposan és kimerítően "körülfogják" a tényállási cselekményt, jellemzésüknek "ki kell terjednie azoknak a tevékenységeknek a teljes körére, amelyek e téren együtt jelentik a szervezett bűnözésből eredő fenyegetést" . A készpénzforgalom kiváltására hivatott fizetőeszközök védelmét szolgáló szabályozás közvetett célja olyan tagállami belső szabályozás kialakíttatása, melyben "elsődlegesen olyan fizetőeszközöket részesítenek büntetőjogi védelemben, amelyek különleges módon védettek a hamisítás vagy visszaélés ellen, a piaci szereplőket arra szeretnék ösztönözni, hogy az általuk kibocsátott fizetőeszközöknek is hasonló védelmet biztosítsanak, és ezáltal újabb elemmel bővítsék azok védelmét." .
A magyar törvényhozás a büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi II. törvény elfogadásával teremtette meg a lehetőséget a kerethatározat által megfogalmazott elvárásoknak megfelelő, EU-konform jogszabályi háttér kialakításához. Az új büntetőnovella megjelenését széles körű, érzelmektől sem mentes társadalmi és politikai vita előzte meg, a parlament által már elfogadott törvényjavaslatot a köztársasági elnök a számára rendelkezésre álló határidő utolsó napján írta alá. (A kiemelt jelentőséget biztosító, össztársadalmi figyelmet azonban a módosító jogszabálynak nem a büntető törvénykönyv pénzügyi bűncselekményeit érintő rendelkezései vívták ki, hanem a kábítószerrel kapcsolatos tényállások módosításai.)
A novella 25-28. §-ai tartalmazzák a készpénz-helyettesítő eszközökre vonatkozó rendelkezéseket. A törvény a Btk. 313/C §-ában szabályozott bankkártyával visszaélés tényállását kiterjeszti a csekkre és a váltóra, megalkotva a "készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel visszaélés" tényállását. Az új tényállás hatálybalépésével az indokolatlan minősítési problémák és a párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében a fedezetlen bankkártya felhasználására (Btk. 312/A §), a csekkel való visszaélésre (Btk. 313. §), valamint a váltóhamisításra (Btk. 313/A §) vonatkozó tényállások hatályukat vesztették, de a törvénykönyv egyúttal új tényállással is kiegészült: az új szakasz a "készpénz-helyettesítő fizetőeszköz hamisításának elősegítése" (Btk. 313/D. §) címet viseli és "legitimitását" közvetlenül a kerethatározat 4. cikkének első francia bekezdésére vezetheti vissza.
A bankkártyával történő fizetésnek, mint a jelenleg legelterjedtebb készpénzkímélő fizetési módnak a hazai meghonosodása alig több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza. A bankkártyák használatáról szóló 3/1992. (MK 34.) MNB-rendelkezés megjelenését követően - a kezdeti idegenkedés és bizalmatlanság csökkenésével összhangban - a kártyás fizetés egyre elterjedtebbé és népszerűbbé vált. Dinamikusan növekedett a kártyaelfogadó helyek száma, a kibocsátott bankkártyák is egyre "intelligensebbé" és sokoldalúbbá váltak. A robbanásszerű fejlődés támasztotta igényt kielégítendő a pénzügyi háttérjogszabályok folyamatosan módosultak. A jogszabályi alapot megteremtő MNB-rendelkezést 1997-ben újabb pénzintézeti rendelkezések (a 6/1997. [MK 61.] és a 9/2001 [MK. 147.] MNB rendelkezés) váltotta fel, de megszületett az elektronikus fizetési eszközök kibocsátására és használatára vonatkozó egyes szabályokról szóló 77/1999. (V. 28.) Korm. rendelet is. Az elektronikus fizetési eszközökkel végzett fizetési, illetőleg pénzfelvételi műveletekre vonatkozó, a birtokos és a kibocsátó között létrejövő jogviszony lényeges tartalmi elemeit összefoglaló ez utóbbi jogszabály helyét a pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és elektronikus eszközökről szóló 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet vette át és foglalja el jelenleg is. E rendelet hatálybalépésével lényegesen módosultak a felelősségi és kárviselési szabályok a bankkártya- és egyéb számlaszerződések viszonylatában. A rendelet 14. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a birtokost terhelő bejelentési kötelezettség teljesítését követően a bekövetkezett kárt a kibocsátó viseli. A felelősség alól a kibocsátó csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kár bekövetkezését a birtokos szándékos vagy súlyos gondatlansággal okozott szerződésszegése idézte elő. A bejelentés elmulasztása esetén is, amennyiben a birtokos szerződésszegő magatartása nem bizonyítható, a "mulasztó" fél kárviselésének mértéke limitált, összegszerűen legfeljebb negyvenötezer forint. Mindezekre tekintettel nyilvánvaló, hogy a bankkártyával való visszaélések felderítéséhez a kártyabirtokoson kívül a kibocsátónak is jelentős érdeke fűződik.
A távolról hozzáférést biztosító fizetési eszközök elterjedésével párhuzamosan a hozzájuk kapcsolódó bűncselekmények száma is dinamikus növekedést mutatott. (Az elkövetett gazdasági bűncselekmények számának jelentős részét ma is a bankkártyával kapcsolatos visszaélések teszik ki.) A jogalkotás a maga eszközeivel kezdettől fogva folyamatosan igyekszik reagálni a leleményes, még a legfejlettebb bankbiztonság-technikával is szinte azonnal azonosulni (azt kijátszani) képes bűnözésre. A bankkártya-hamisítást és a bankkártyával visszaélést 1994-óta (1994. évi IX. törvény) a fedezetlen bankkártya felhasználását 1996 óta rendeli büntetni a törvény (1996. évi LXX. törvény). Bár a három bűncselekmény a megfelelő kodifikációs technika alkalmazásával egyetlen tényállásban is összefoglalható lett volna , a legutóbbi Btk.-módosítás is csak a fedezetlen bankkártya felhasználásának sui generis bűncselekményként történő büntetését törli el, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel történő visszaélést, azok meghamisítását külön tényállásban szabályozza. A fedezetlen bankkártya felhasználásának önálló bűncselekményként való meghatározása a bankkártyarendszer technikai fejlődéséből adódó lehetetlenülésen kívül az 1998. évi LXXXVII. törvény 76. §.-ának hatálybalépésével vesztette el végleg létjogosultságát. E törvénymódosítás a bankkártyával visszaélés elkövetési magatartásává tette a jogosulatlan felhasználást, így a fedezetlen bankkártya felhasználása a Btk. 313/C §-a (1) bekezdésének b) pontjába is ütközött. Mivel a fedezettel nem rendelkező bankkártyát kizárólag jogosulatlanul, a bankkártyaszerződésben foglaltakkal ellentétesen lehet ellenérték kiegyenlítésére vagy készpénzfelvételre felhasználni, a hatályon kívül helyezéssel a meglévő párhuzamos szabályozás vált kiküszöbölhetővé.
A 2003. évi II. törvény hatályon kívül helyezte a Btk. csekkel való visszaélésre (313. §) és a váltóhamisításra (313/A §) vonatkozó szakaszait is. E két hosszú múltra visszatekintő pénzügyi intézmény - a csekk, mint készpénzkímélő, a váltó, mint hiteleszköz - e jogalkotói lépéssel természetesen nem szűnt meg jogilag védettnek lenni. A pénz- és hitelforgalom biztonságába vetett bizalom megőrzése szempontjából e két fogalom továbbra is releváns marad. A készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélésről szóló új 313/C § tényállása kiterjed a csekkre és a váltóra is. A jelenleg hatályos büntetőkódex 313/E §-a szerint: "A 313/B-313/D § alkalmazásában készpénz-helyettesítő fizetési eszközön a külön jogszabályban meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, továbbá az utazási csekket és a váltót kell érteni, feltéve, hogy az a másolással, hamisítással vagy a jogosulatlan felhasználással szemben védett." Az iménti rendelkezésben hivatkozott külön jogszabályok közül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.), valamint a pénzforgalomról, a pénzügyi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet (pénzforgalmi rendelet) ad eligazítást arra nézve, mi tekinthető készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek. A releváns pénzügyi jogszabályok fogalommeghatározásaikban csak a pénzügyi intézmény által kibocsátott, az azzal szemben fennálló követelés feletti rendelkezési jogot biztosító eszközöket tekinti annak. A Hpt. logikáját követve a pénzforgalmi rendelet kifejezett rendelkezést tartalmaz arról, hogy nem minősül elektronikus fizetési - így természetesen készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek sem - az ún. kereskedői kártya. Az ilyen kártyák kibocsátása nem minősül pénzügyi szolgáltatásnak. Ezzel szemben a 2001. évi CXXI. törvény 66. §-a a bankkártyával azonos védelem alá helyezte a "valamely gazdálkodó szervezet által kibocsátott olyan kártyát, amely a kibocsátó áruja vagy szolgáltatása ellenértékének kiegyenlítésére alkalmas". Tette mindezt abból a célból, hogy a kereskedelmi forgalomban mind szélesebb körben elterjedt eszközt megfelelő büntetőjogi védelemben részesítse.
Az eddig leírtakból megállapítható, hogy a 2003. évi II. törvénnyel bevezetett készpénz-helyettesítő fizetési eszköz fogalom azon túl, hogy a korábbi bankkártya fogalomnál tágabb meghatározást tartalmaz, a kerethatározat elvárásait is meghaladó mértékű védelmet nyújt a nem készpénzes fizetőeszközök tekintetében (pl.: elektronikus pénztárca).
Az új Btk.-novella a bankkártya-hamisítás tényállásából (313/B §) megőrizte az annak a) pontjában meghatározott elkövetési magatartást és a kerethatározat elvárásainak is megfelelő ("hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciók") büntetésitétel-keretet is érintetlenül hagyta. Az érintett szakasz b) pontjában foglalt elkövetési magatartást (a hamis vagy hamisított bankkártya megszerzése) az új tényállás elhagyja. Ezt a magatartást a módosult jogszabály a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel való visszaélésről rendelkező 313/C § (7) bekezdésben tilalmazza. A csekk-garantáló kártyához tartozó csekkre történő szükségtelen utalás a hamisítást tiltó 313/B szakaszból "eltűnik". (A korábbiakban leírtakból kiderült, hogy a 313/E §-ban foglalt értelmező rendelkezés fogalma alá tartozik a csekk minden fajtája.)
Az 1994. évi IX. törvény 27. §-a iktatta be a Btk. törvényi tényállásai közé a bankkártyával visszaélést (313/C §). E bűncselekmény a csaláséhoz hasonló tényállással rendelkezik, azzal a lényeges eltéréssel, hogy a konkrét személy megtévesztése a történeti tényállásnak gyakran hiányzó eleme. Az elkövetési magatartás tehát nem a tévedésbe ejtés, tévedésben tartás, hanem a hamis vagy hamisított kártya felhasználása, ebből következően a bankkártyával visszaélés nem a csaláshoz viszonyított speciális bűncselekmény, hanem egy attól teljesen eltérő bűncselekmény. A készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés új, a bankkártyával visszaélés helyébe lépő tényállása hatálya kiterjed a váltóra és a csekkre is. Ez utóbbi esetekben a passzív alany hiányáról nem beszélhetünk, a csalás tényállásának elemei megvalósulhatnak. Mivel azonban az új tényállás az eredeti elkövetési magatartások tekintetében - melyek a csaláséhoz hasonlatosak - nem tartalmaz változtatásokat, a csekkre és a váltóra elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés a csalás speciális formájának tekinthető, a specialitás folytán kizárva a csalással alkotott valóságos alaki halmazatot. Az elkövetési magatartások változatlanságán túl a minősített esetek rendszere is érintetlen maradt, továbbra is a károkozás mértékéhez, illetve a bűnszövetségben, üzletszerűen történő elkövetéshez kapcsolódik. Mint arról a korábbiakban már szó volt, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel kapcsolatos, károkozást önmagában nem jelentő visszaélésszerű cselekmények elkövetése a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés tényállásán belül önálló bekezdésben került meghatározásra.
A készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítése nóvum a büntető törvénykönyv rendelkezései között. Az új 313/D § szerint "(a)ki készpénz-helyettesítő eszköz hamisításához szükséges anyagot, eszközt, berendezést vagy számítógépes programot készít, megszerez, tart, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, vétséget követ el...". Ez a rendelkezés - az Európai Tanácsnak az euró bevezetésével kapcsolatos hamisítások büntetőjogi büntetésekkel és egyéb szankciókkal való hatékonyabb üldözéséről szóló kerethatározatának 3. cikk 1. bekezdésének d) pontjához hasonlóan - lehetőséget teremt arra, hogy az előbb felsorolt tevékenységet végzők bármelyike büntethető legyen, függetlenül attól, hogy szándéka a hamisítás elkövetésére már nem terjed ki. (E szándék megléte esetén a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának előkészülete valósulna meg).
A nem készpénzes fizetőeszközökkel való visszaélést büntetni rendelő módosult és új büntetőjogi tényállásokat és a módosítás hátteréül szolgáló uniós kerethatározatot áttekintve nem tűnik merész következtetésnek, ha azt állítjuk: a hazai büntető jogpolitika messzemenőkig eleget tett a nemzetközi elvárásoknak. A hatályos tényállások világosak, áttekinthetőek, a szabályozás mentes a párhuzamoktól. E téren a büntető törvénykönyv összhangba került a felmerült és a gyakorlati tapasztalatokon alapuló szabályozási igényekkel is. A megfelelő büntetőjogi védelem igénybevételének lehetősége mostantól kezdve inkább a pénzügyi háttérjogszabályok korszerűségén, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközökbe vetett bizalom pedig leginkább a bankbiztonság-technikának és -technológiának - a pénzügyi bűnözéssel lépést tartó - fejlődésén alapul.
Dr. Pink Edit
A szerzőről
Dr. Pink Edit dolgozott az Oktatási Minisztérium jogi és kodifikációs főosztályán, valamint a budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány Alkotmány- és Jogpolitikai Intézetében. Tanulmányokat írt az európai jogfejlődés tendenciáiról, a rendőrség átalakulásáról, valamint a testületen belüli korrupcióról.
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.