„A magyar mezőgazdaság a nyolcvanas évek közepén volt a legjobb állapotban, azóta viszont minden évvel nő a vízhiány és csökken az öntözött területek aránya”

– nyilatkozta az Agroinformnak Dr. Mészáros Csaba vízépítő mérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes docense.

A szakember szerint Magyarország kiszáradását nemcsak a klímaváltozás, hanem a politikai döntések következetlensége is okozza.

Egy elveszett korszak vízgazdálkodása

Dr. Mészáros Csaba előre bocsátotta: az 1984-es vízgazdálkodási keretterv még nagyon komoly jövőképet rajzolt fel.
– A cél az volt, hogy 2005–2010-re a művelt területek 10–15 százalékát öntözésbe vonjuk – mondta. Akkoriban Magyarország nem tartozott a leginkább öntözésre szoruló országok közé, de a biztonságos terméseredményekhez sok növény esetében már akkor is nélkülözhetetlen volt a pótlólagos víz.

A folyamat azonban megtört. A pénzügyi kormányzat túl költségesnek ítélte az öntözőtelepek fenntartását, az állami támogatás megszűnt, és az öntözésfejlesztés lendülete elhalt.

– A rendszerváltás idején még 450 ezer hektár volt öntözésre berendezve, ma alig 100 ezer

– mutatott rá a mérnök.

Szerinte a magyar vízgazdálkodás leépülése hosszú távon az ország termelési biztonságát sodorta veszélybe.

– A 80-as években még működőképes, egységes rendszerünk volt. Ma viszont széttöredezett, alulfinanszírozott és politikailag elhanyagolt ágazat maradt belőle – tette hozzá.

Vízgazdálkodás karanténban – a Bős–nagymarosi fordulópont

A mérnök szerint a vízügyi ágazat drasztikus leépítése a rendszerváltás után kezdődött.

– A 70-es években még 100–120 ezer ember dolgozott a vízügyben, ma ennek csak töredéke

– mondta a szakember.

Az árvízvédelem ugyan fennmaradt, de a belvízi és öntözési feladatok háttérbe szorultak.

Dr. Mészáros az Agroinformnak felidézte a Bős–nagymarosi vízlépcső ügyét is, amely szerinte meghatározta a következő évtizedeket.

– A bősi rész megépült, a nagymarosi viszont nem. Onnan indult a hazai vízgazdálkodás vesszőfutása – fogalmazott.

A projekt körüli politikai hisztéria miatt a vízügy hosszú időre „karanténba került”, és ezzel együtt a mérnöki gondolkodás, a hosszú távú tervezés is háttérbe szorult.

Öntözés vagy szerkezetváltás?

A szakember szerint nem reális cél, hogy Magyarország teljesen lemondjon a kukoricáról.

– Ahol öntöznek, például a Közép-Tisza vidékén, ott ma is szép terméseredményeket érnek el – fogalmazott.

Bár felmerül a szárazságtűrőbb növények, például a cirkok térnyerése, Mészáros szerint a kérdés nem a növényfajokról szól, hanem arról, lesz-e víz.

– A klímaváltozás kétségkívül kihívás, de nem mindenért okolható az emberiség – tette hozzá.

– A szélsőséges időjárás mindig is jelen volt, az alkalmazkodás eszköze pedig most is az öntözés fejlesztése kellene, hogy legyen.

Tározók helyett kifolyó csapadék

Dr. Mészáros Csaba szerint a legnagyobb hiba, hogy Magyarország nem használja ki a folyóiban rejlő vízkészleteket.

– A Tiszán és mellékfolyóin több duzzasztó és vízlépcső működik, ezek mellett jelentős öntözőrendszerek épülhetnének – mondta.

Az Agroinformnak adott interjújában az egyetemi tanár hozzátette: a rendszerváltás utáni földosztások és karbantartás-hiány miatt ezek az infrastruktúrák tönkrementek, a tározók pedig elmaradtak.

– A nyolcvanas években még olyan elképzelések is voltak, hogy 2050-re 30–60 milliárd köbméternyi víztározó-kapacitást kellene létrehozni – ez 15–30 Balatonnyi víznek felelne meg. Ehhez képest ma alig van lehetőség a lehulló csapadék visszatartására. Ez a víz elfolyik

– mondta.

A Duna–Tisza csatorna: újra napirenden kellene lennie

A mérnök szerint újra komolyan fontolóra kellene venni a Duna–Tisza csatorna megépítését, amely a Duna alacsonyabb vízszintjéről szivattyúkkal pótolná a vizet a Duna–Tisza közére.

– Ez a beruházás nemcsak hajózási, hanem vízpótlási szempontból is kulcsfontosságú lenne – jelentette ki.

A rendszer ráadásul nemcsak Magyarországon segítene: a Vajdaság is részesülhetne belőle, hiszen a térségben egyre égetőbb a szárazság.

– Természetesen hatalmas beruházásról lenne szó, de hosszú távon elkerülhetetlen, ha meg akarjuk menteni az Alföld vízkészleteit – hangsúlyozta a szakember.

Politikai ciklusok csapdájában

Dr. Mészáros szerint a magyar vízgazdálkodás legnagyobb problémája, hogy nem hosszú távú stratégiákban, hanem négyéves ciklusokban gondolkodik.

– Ha árvíz van, megfeledkeznek az aszályról, ha szárazság van, akkor meg az árvízvédelem kerül háttérbe

– mondta az Agroinformnak.

Ezzel szemben a vízgazdálkodás beruházásai évtizedes tervezést igényelnének.
– A mezőgazdaság biztonsága nemzetgazdasági kérdés, nem lehet a politikai ciklusok áldozata – tette hozzá.

Komplex vízgazdálkodás nélkül nincs jövő

A mérnök szerint a megoldás egyértelmű és szakmailag régóta ismert: nagy kapacitású tározók, korszerű vízlépcsők és jól karbantartott öntözőrendszerek kellenek.

– Minden évben nő a kockázat, és ezzel együtt a termelés bizonytalansága is – figyelmeztetett. – Ha nem változtatunk, Magyarország élelmiszer-önellátása kerül veszélybe.

A szakember szerint az ország jövője azon múlik, hogy képesek leszünk-e újra integrált rendszerként kezelni a vízgazdálkodást.

– A természet már megadta a lehetőséget, most rajtunk a sor, hogy megőrizzük – zárta gondolatait a vízépítő mérnök.

Megborult a Föld, ott van árvíz, ahol nem kellene, és ott van aszály, ahol nem szokott lenni

Minden változik körülöttünk, de leginkább az időjárás, a klíma melegedése, de most szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy a Föld vízkörforgása is megváltozott, és ez problémát jelenthet.

Kapcsolódó