Az egészségügyi dolgozók iránti növekvő igény arra késztette az olasz kormányt, hogy munkaerőt „importáljon” olyan országokból, mint India és Kuba. Tette mindezt a helyett, hogy kidolgozott volna egy javaslatot a rendszer jelenlegi problémáinak megoldására.

Olaszország évek óta ápolóhiánnyal küzd – a probléma a COVID-19 világjárvány idején vált igazán súlyossá, és azóta csak fokozódott, mivel nem hoztak konkrét intézkedéseket, hogy megakadályozzák. 

Az olaszországi egészségügyi dolgozók az alacsony bérekre és a kevés karrierlehetőségre panaszkodnak, így sokan külföldre költöznek, gyakran a szomszédos Svájcba, miközben a fiatalok a munkakörülmények miatt kevésbé hajlanak az egészségügyi képzésre.

Annak ellenére, hogy három bevándorlásellenes párt van kormányon Olaszországban, a megoldást Giorgia Meloni miniszterelnök, Matteo Salvini és Antonio Tajani miniszterelnök-helyettes találta meg – ez volt a szakemberek külföldről való importálása.

Kubából érkeztek az első orvosok, hamarosan pedig Indiából érkeznek az ápolók, akik készen állnak arra, hogy tudásuk legjavát nyújtsák, tekintve, hogy az olaszok által ajánlott bérek magasabbak a saját országukban lévő fizetéseknél. 

„Nem lenne rossz, ha több orvos lenne Olaszországban, főleg bizonyos szakterületeken, de az ápolókra még ennél is nagyobb szükség van. Tehát egyrészt dolgozunk azon, hogy az ápolói szakma vonzóbbá váljon, azonban megállapodásokat kell kötnünk más országokkal, hogy megfelelő számú ápolónőnk legyen”

– mondta Orazio Schillaci egészségügyi miniszter.

Az Olasz Ápolók Rendje „puffermegoldásról” beszél, amely csak garanciák mellett elfogadható, és elsődleges célja az ápolói szakma nagyobb elismerése, mind gazdasági, mind szakmai szempontból. A szakmai szakszervezetek viszont kétségbe vonják az indiai kollégák nyelvi és szakmai felkészültségét.

Olaszországban alacsonyabb az ápolónők aránya az állampolgárokhoz viszonyítva, mint más európai országokban, ezt alátámasztja, hogy tavalyhoz képest 10 százalékkal kevesebben jelentkeztek ápolónőnek.

Az olasz számvevőszék becslése szerint körülbelül 65 ezer nővér hiányzik a szektorból, miközben további 20 ezer úgynevezett családi és közösségi ápolóra lenne szükség.

Az elmúlt években közel 30 ezer olasz nővér költözött külföldre, évente több mint 3 ezer távozik hazájából.

Ezt tetézi, hogy elöregedőben van az olasz társadalom – közel 20 százalékuk 65 év feletti – így egyre több az olyan ember, aki egészségügyi ellátásra szorul.