Az Európai Unióban 2024-ben már 12 tagállamban folyt nukleáris villamosenergia-termelés. Ezen országok pedig 649 524 gigawattóra (GWh) villamos energiát termeltek, ami 4,8 százalékos növekedést jelent 2023-hoz képest.
Ebből az is következik, hogy a tavalyelőtti volt a második egymást követő év, amikor a számok növekedést mutattak a 2022-es csökkenés (609 255 GWh) óta – derül ki az Eurostat frissen publikált adathalmazából.
Perger András az Economx érdeklődésére kifejtette, az uniós atomerőmű-piacon inkább csökkenőben van a reaktorok száma, ezért feltételezi, hogy csalóka lehet, amit most a statisztika mutat. Az Energiaklub energiaprogram-vezetője elárulta azt is, miért.
Az eurostatos adatok arról adnak tanúbizonyságot, hogy
az atomerőművek az EU teljes villamosenergia-termelésének csaknem negyedét, 23,3 százalékát tették ki.
Az uniós statisztikai hivatal a napokban arról adott ki adatsort, hogy az EU legnagyobb atomenergia-termelője Franciaország, ahol az EU atomenergiájának több mint felét, 58,6 százalékát (380 451 GWh) állították elő. A második helyen jócskán lemaradva Spanyolország 54 532 GWh-val (8,4 százalék) követi, megelőzve Svédországot (50 665 GWh; 7,8 százalék) és Finnországot (32 599 GWh; 5,0 százalék).
Atomtrendek
A franciák az elmúlt öt esztendőben 26 618 GWh-val tovább fokozták atomenergia-termelésüket, mialatt a finnek 9308, a svédek pedig 1467 GWh-val növelték azt a kiadott adatok nyomán.
Ugyanezt a németek 64 382 GWh-val csökkentették, míg a spanyolok 3766 GWh-val nyesték vissza, a belgák pedig 3180 GWh-val a Covid éve óta.
A középmezőnyben elhelyezkedő Magyarország esetében 16 017 GWh-s volument látni, amely azonban 2020 óta vajmi keveset változott, némi mérsékelt hullámzást leszámítva.
A magas bázis dacára az atomenergia-termelés 2023-hoz képest Franciaországban ugrott meg a legnagyobb mértékben (+12,5 százalék), ezután következik Svédország (4,5 százalék) és Szlovénia (+4,2 százalék). A többi atomenergia-termelő tagország átlagosan 4 százalékos csökkenést hozott össze, miközben a skála túlfelén Szlovákia -0,6 százalékot, Hollandia -10,3 százalékot regisztrált egy év leforgása alatt.
Emlékezetes, Németország 2021-ig az EU második legnagyobb energiatermelője volt, mígnem radikális döntést hoztak: 2023 áprilisában teljesen beszüntették az atomenergia-termelést.
A trendek azt mutatják, hogy 2020-ban még a francia, német és spanyol atomenergia-termelés állt a képzeletbeli dobogón, és Hollandia, Szlovénia, valamint Románia szerepelt a sor végén. Mára viszont a németek helyére a spanyolok, azok helyére pedig a svédek léptek az atomenergia előállítása terén. Miután Németország előbb 2022-re felére redukálta, majd abszolút lenullázta ezt a típusú energiatermelését, ezáltal ki is esett a vizsgált mezőnyből.
A V4-ek vetületében az rajzolódik ki, hogy – Lengyelországot leszámítva – eleinte csak Csehország körözte le hazánkat a megtermelt atomenergia mennyiségét tekintve, 2024-re viszont már Szlovákia is felülmúlta a magyar volument.
Hol függenek legjobban az atomenergiától?
A közölt adatok a képet abból a szempontból is árnyalják, hogy az EU-n belül 2024-ben Franciaországot (az összes villamosenergia-termelés 67,3 százaléka) és Szlovákiát (61,6 százalék) sorolták az atomenergiától leginkább függő országok közé.
Magyarországon, Bulgáriában, Belgiumban, Finnországban és Csehországban az összes villamosenergia-előállítás mintegy 40 százaléka származott atomerőműből. Esetünkben a paksi erőműről beszélhetünk a nukleáris áramtermelés terén.
Ezzel szemben Hollandiában már csekélyebb részarányt mutatnak a számok, ott a megtermelt villamos energia mindössze 2,9 százaléka származott atomerőművekből.
Hazánk egyfelől előkelő helyet tudhat magáénak a napelemek teljesítmény-növekedésében, ám ha a megújuló energiaforrások megoszlását nézzük meg tüzetesebben, akad még behoznivalója. Mindeközben az EU-s energiamixben is rekordarányra tett szert a napenergia, de a magyar energiatortával szemben összességében az uniósban – a fosszilis energiahordozókon túl – vastag szeletet tesz ki a víz- és szélenergia is.
A tárolást és a szelet kellene erőltetni
A fenti adatokra reflektálva Perger András lapunknak elmondta: az utóbbi néhány évben csak három új reaktort helyeztek üzembe, köztük Finnországban is, de több országban állítottak le atomreaktort. Felidézte, „a francia reaktorállományban 2022-ben komoly probléma volt, mert nemcsak a földgáz hiányzott a villamosenergia-piacról, hanem a franciaországi reaktorok jelentős részét is le kellett állítani, miután biztonsági problémát találtak”. Ennek tudható be az akkori visszaesés, amely a következő évben, 2023-ra is kihatással volt. Így 2024-ben tért vissza a korábbi, hasonlóan magas 2021-es szint.
Az elmúlt 30-40 évben csökken a reaktorok száma Európában, tehát a trend semmiképp sem növekszik
– szögezte le a civil szervezet szakértője.
Arról, hogy energetikailag miben kellene előrelépnie hazánknak, azt mondta, a napenergia kapcsán a tárolás kulcsfontosságú. Elismerte, az ez irányú program ugyan helyes lépés az államtól, még ha megkésett is. Szerinte „lehetne gyorsabb is, kezdhették volna hamarabb is, de ez egy jó dolog”. Szavai alapján ebből következik, hogy a szélenergiát is kell fejleszteni, nemcsak azért, mert olcsó, hanem mert a napenergiával nagyjából kiegészítik egymást: a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a nap jellemzően nappal süt, a szél meg inkább éjszaka fúj. Ez a két technológia napi szintű kiegyenlítése, az éves szintű pedig az, hogy míg a nap nyáron, addig a szél télen erősebb. Megjegyezte, „az is előfordul persze, hogy egyik sem termel, vagy épp mindkettő, de valamilyen mértékben ki tudják egyenlíteni egymást” – érvelt a szakértő, aki szerint épp ezért legalább feleakkora kapacitásra kellene még fejleszteni a szélenergiát, mint amekkorával most a napenergia rendelkezik. Kihangsúlyozta, „a tárolást és a szélenergiát kellene erőltetni”.
A földgáztól meg kellene szabadulni
– rögzítette Perger András, hozzáfűzve, láthattuk már 2022 óta a geopolitikai kockázatát annak, amikor külföldről hozatunk be energiahordozót. Mint folytatta, van ennek egy környezeti, szén-dioxid-kibocsátási oldala is, ugyanakkor elmondta, mivel lehetne kiváltani. „A hőszivattyú és a földhő tudnak kéz a kézben járni, nem feltétlenül kell, de lehet”, viszont el kell mozdulni még az energiatudatos fűtés felé, és azt valószínűsíti, hogy ez lehet a jövő idehaza és a kontinensen egyaránt.
„Ebben a hőszivattyúknak nagy szerepet kell játszania”, ám azt sem szabad szerinte szem elől téveszteni, hogy ezzel párhuzamosan a hőigényt hűtési és fűtési oldalon is csökkentjük, azaz leszigeteljük az épületeket, ingatlanokat
– vázolta fel az Energiaklub szakértője.
Ismeretes, az Eurostat adatai alapján a megújuló energiaforrások 2024-ben az EU bruttó villamosenergia-fogyasztásának közel felét adták. Ez 2023-hoz képest 2,1 százalékpontnyi növekedést jelent, 2004 óta pedig közel megháromszorozódott ez az arány. A zöldenergia élmezőnyét Ausztria, Svédország és Dánia adja, a villamosenergia-fogyasztás 90, 88 és 80 százaléka ered megújuló forrásból e három tagországban.