Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Elindultak az alkudozások Brüsszelben a 2028–2034-es többéves pénzügyi keretről, vagyis a következő hétéves uniós költségvetésről. Az Európai Bizottság tavaly nyáron közel 2 ezermilliárd eurós keretet javasolt erre az időszakra, amely az EU bruttó nemzeti jövedelmének átlagosan 1,26 százalékát tenné ki.
A ciprusi soros elnökség pedig most előállt az első olyan kompromisszumos tárgyalási kerettel, amely már konkrét számokat is tartalmaz. Ez 2 százalékkal, vagyis 32,8 milliárd euróval csökkentené a Bizottság eredeti javaslatát.
A két nagy tábor közül azonban egyik sem igazán elégedett a javaslattal. A nettó kedvezményezett, főként kelet- és dél-európai tagállamok (kohézió barátai) attól tartanak, hogy az EU új prioritásai (a védelem, az iparpolitika, a technológiai verseny és Ukrajna támogatása) a kohéziós és agrárpénzek rovására erősödnek. A nettó befizető, északi-nyugati országok (fukarok) viszont úgy látják, hogy a közös költségvetés már így is túl nagy, miközben saját költségvetéseikben is szűk a mozgástér.
Magyar Péter első uniós csúcsán a kohézió barátaihoz csatlakozott, mivel Magyarországnak sem lenne érdeke, hogy az EU megvágja érdemben a regionális felzárkóztatási forrásokat és az agrártámogatásokat. A kohéziós országok azzal érvelnek, hogy az Európai Unió egységes piaca csak akkor működik politikailag fenntartható módon, ha a fejletlenebb térségek továbbra is kapnak forrásokat infrastruktúrára, közlekedésre, energetikai beruházásokra, vállalkozásfejlesztésre, oktatásra, egészségügyre és munkaerőpiaci programokra. Amennyiben az EU közben újabb közös célokat vállal, akkor szerintük nem a régi felzárkóztatási forrásokból kellene elvenni, hanem nagyobb közös költségvetésre lenne szükség.
A ciprusi tárgyalási javaslat ebből a szempontból részben kedvez a kohéziós tábornak. A javaslat ugyanis a legnagyobb kiadási blokkban 942 milliárd eurót különítene el az agrár-, halászati, kohéziós, migrációs és biztonsági célokra. Azonban ez még mindig nem jelenti azt, hogy a régi rendszer változatlanul fennmaradna.
A Bizottság terve szerint ugyanis a kohéziós és agrárpénzek súlya a teljes költségvetésen belül csökkenne, miközben a védelmi, technológiai, iparpolitikai és versenyképességi célok sokkal nagyobb szerepet kapnának.
A másik oldalon ott vannak a fukar országok, ide sorolhatók többek között a nettó befizető északi-nyugati tagállamok, amelyek szerint az EU-nak fókuszáltabb és fegyelmezettebb költségvetésre lenne szüksége.
A hollandok a ciprusi javaslatot egyenesen „no-go boxnak” nevezték, vagyis olyan tárgyalási keretnek, amely ebben a formában elfogadhatatlan. Azzal érvelnek, hogy a közös költségvetés túl nagy, rossz helyre fókuszál, és nem veszi eléggé figyelembe, hogy a tagállami költségvetésekben is megszorításokkal kell számolni.
A vita egyik fontos eleme a Next Generation EU, vagyis a járvány utáni közös hitelfelvétel visszafizetése. A következő költségvetési ciklusban már el kell kezdeni törleszteni a korábbi közös uniós adósságot. Ez önmagában jelentős tételt visz el a büdzséből, a kérdés az, hogy ezt a normál programok terhére, új saját forrásokból, vagy valamilyen új pénzügyi konstrukcióból kellene-e megoldani. A ciprusi javaslat 134 milliárd eurót különítene el a járvány utáni helyreállítási alap adósságszolgálatára.
Von der Leyen más rendszert akar
A következő hétéves költségvetési vita legfontosabb része azonban nem csak a főösszeg, Ursula von der Leyen át akarja alakítani azt is, ahogyan az uniós pénzeket kiosztják.
A Bizottság terve szerint a kohéziós politika, a közös agrárpolitika, a halászati és tengerügyi források, valamint egyes migrációs és belbiztonsági pénzek egy sokkal integráltabb rendszerbe kerülnének. A tagállamoknak nemzeti és regionális partnerségi terveket kellene benyújtaniuk, amelyekben előre rögzítenék, milyen beruházásokat és reformokat vállalnak. A kifizetések ezután ezekhez a vállalásokhoz kapcsolódnának.
Ez a modell sok tekintetben a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) logikáját vinné tovább, ahol a tagállamok mérföldkövekhez kötött kifizetési rendszerben jutottak pénzhez. Magyarország ezt a saját bőrén tapasztalta meg: a helyreállítási források kifizetését éveken át blokkolták a jogállamisági feltételek miatt. A Bizottság most ezt a logikát alkalmazná egy jóval szélesebb körben.
Ez Brüsszel szempontjából egy célzottabb és ellenőrizhetőbb pénzköltést jelentene, a tagállamok szempontjából viszont azt, hogy a Bizottság sokkal nagyobb beleszólást kapna abba, hogy mire lehet uniós pénzt lehívni.
Mit lép Magyar Péter?
Magyar Péter számára a következő uniós költségvetés számai egy különösen érzékeny kérdés. Egyrészt Magyarország továbbra is a kohéziós források egyik fontos kedvezményezettje, ezért alapvető érdeke, hogy a felzárkóztatási pénzek ne olvadjanak bele teljesen egy brüsszeli stratégiai alapba. Másrészt az új kormány politikai hitelessége a választói szemében részben arra épül, hogy helyreállítja a kapcsolatot az Európai Bizottsággal, és hazahozza az uniós forrásokat.
Május végén Magyar Péter és Ursula von der Leyen politikai megállapodást jelentettek be a korábban blokkolt magyar források jelentős részének felszabadításáról. A csomag összesen 16,4 milliárd euróról szól: ebből 10 milliárd euró a helyreállítási alaphoz, 4,2 milliárd euró kohéziós forrásokhoz, további 2,2 milliárd euró pedig többek között az akadémiai szabadsághoz és az egyetemi alapítványi rendszer átalakításához kapcsolódik. A magyar kormánynak a forrásokért cserébe reformokat kell végrehajtania, illetve jogszabályokat kell módosítania, amellyel a korábbi korrupciós, közbeszerzési és jogállamisági problémák valóban kezelhetők.
A Bizottság szerint a tervezet legfontosabb célja, hogy EU pénze nem aprózódik szét, hanem nagyobb stratégiai célokat szolgál, ami összhangban van azzal a felismeréssel, hogy Európa súlyos lemaradásban van az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. A tagállamok viszont attól tartanak, hogy az új rendszer túlzottan központosított lesz. Ez különösen érzékeny Magyarországon, ahol az uniós pénzek elosztása az elmúlt másfél évtizedben egyszerre volt gazdaságfejlesztési, politikai és korrupciós kérdés. Ennek megfelelően komoly kockázatot jelenthet, ha a brüsszeli feltételek túl merevek lesznek, vagy ha a magyar fejlesztési prioritások nem kapnak elég teret.
Ketyeg az óra, év végéig dönteni kellene
A 2028–2034-es uniós költségvetésről szóló vita az ősztől gyorsulhat fel igazán. A tagállamoknak egyhangúlag kell megállapodniuk, az Európai Parlamentnek pedig jóvá kell hagynia a végső csomagot. A kohéziós országok várhatóan továbbra is ragaszkodni fognak a mezőgazdasági és felzárkóztatási pénzek védelméhet, a fukarok további vágásokat és erősebb feltételrendszert követelnek, az Európai Parlament pedig nagyobb és politikailag ambiciózusabb költségvetést szeretne.
Magyarország ebben a csatában egy új helyzetből indul. Az Orbán-kormány alatt Budapest sokszor vétópolitikával próbálta az érdekeit érvényesíteni. A Magyar-kormány számára ez azonban most nem opció: úgy kell próbálnia megvédeni a magyar pénzügyi érdekeket, hogy közben nem teszi újra frontországgá Magyarországot Brüsszelben.
