Félelmetes belegondolni: Mi történik, ha az Egyesült Államok elveszíti a kereskedelmi háborút?

Donald Trump 2025-ben, második elnöki ciklusa elején ismét régi üzenetét ismételte:

a kereskedelmi háborúk jók, és könnyű megnyerni őket. 

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Az amerikai elnök április 2-án elindította újabb offenzíváját: először szinte az egész világ ellen, majd közvetlenül Kínát célozta meg erőteljesebben.

Az amerikai lépéseket Peking sem hagyta válasz nélkül. A következő hetekben elképesztő adok-kapok alakult ki, 145 százalékos amerikai és 125 százalékos kínai vámokkal.

A tőzsdei reakciók és a gazdasági szakértők véleménye egyaránt azt mutatta: a háború nemcsak, hogy nem könnyű, de a kimenetele is rendkívül kockázatos az Egyesült Államok számára.

Mégis, meglepően kevesen teszik fel a kérdést: mi történik, ha az USA elveszíti a háborút?

„Nyugati központú gondolkodásunk gyakran automatikusan feltételezi az amerikai győzelmet. Pedig az erőviszonyok átrendeződése ezt egyre kevésbé indokolja” – fogalmazott az Economx kérdésére Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa. 

Kína ipari kapacitásai és ellenlépései

A kereskedelmi háborúk „elveszíthetetlenségének” mítosza abból a mélyen beágyazott strukturális helyzetből fakad, hogy a világ kulcsvalutája továbbra is a dollár.

A globális gazdaság szereplői a legegyszerűbben úgy juthatnak dollárhoz, ha amerikai piacra exportálnak. Ez az évtizedes rendszer valóban óriási erőt adott Washingtonnak. 

Ám a szakértő felhívta rá a figyelmet, hogy ezúttal az ellenfél nem akárki: Kína, amely a világ ipari termelésének legalább egyharmadát adja.

A globális értékláncok olyan mértékben kapcsolódnak Kínához, hogy az onnan származó termékek nélkül szinte semmilyen iparág nem működne zökkenőmentesen.

A termelés gyors áthelyezése – vissza az Egyesült Államokba vagy például Indiába – illúzió. A gyártás átszervezése hatalmas költségekkel és időveszteséggel jár, miközben az infláció gyorsan elszabadul.

Kína ellenlépései tovább rontják a helyzetet: például amerikai vállalatokat tilthatnak el a ritkaföldfémekhez vagy más kritikus komponensekhez való hozzáféréstől.

Ráadásul Kína nem töltötte tétlenül az első kereskedelmi háború óta eltelt éveket:

• Kritikus élelmiszerekből és nyersanyagokból hatalmas tartalékokat épített,
• Diverzifikálta a stratégiai függőségeit,
• Folyamatosan csökkentette a kitettségét az amerikai mezőgazdasági és high-tech import felé.

A kieső amerikai piacot – amely a kínai export mintegy 15 százalékát adja – új piacok megnyitásával és hazai fogyasztás ösztönző programokkal próbálják pótolni.

És ne feledjük: 1,4 milliárd emberről van szó, még akkor is, ha a vásárlóerejük egyelőre alacsonyabb az amerikai szintnél. 

A humánerőforrás-probléma és a termelés kapcsolata

Az amerikai vállalatok és az amerikai gazdaság sem rendelkezik megfelelő humán kapacitásokkal Kína humánerőforrás-fejlesztésével szemben.

Kína tudatosan és hosszú távon fektetett az oktatásba: évente körülbelül 1,7 millió mérnököt képeznek, szemben az Egyesült Államok évi 250 ezer mérnökével.

– hangsúlyozta Eszterhai Viktor, egyben hozzátette, hogy Kína nemcsak hogy vezető szerepet tölt be a kémia, mezőgazdaság, környezetvédelem, elektrotechnika, elektromobilitás és telekommunikáció területén, hanem az innovációkat gyorsan és hatékonyan képes valódi, piacképes termékekké alakítani. 

„Még ha az USA vámokkal korlátozza is a kínai áruk beáramlását, a termékek közvetítőkön keresztül továbbra is eljutnak az amerikai piacra”

– fűzte hozzá.

Az amerikai gazdasági modell válsága

Az Egyesült Államoknak egyszerre kellene fenntartania a dollár iránti bizalmat, miközben biztosítania kellene a versenyképes árfolyamot is – ami a szakértő szerint szinte lehetetlen feladat egy 36 billió dolláros adósságállomány mellett. 

Sokan egy új Plaza-egyezményt szorgalmaznak, amelyben az USA partnerei elfogadnák az amerikaiak által kívánt valutaárfolyamokat. 

Azonban Eszterhai Viktor szerint nehéz elképzelni, hogy Kína ezt tétlenül nézné. Peking mintegy 760 milliárd dollárnyi amerikai állampapír-állománnyal rendelkezik, így potenciálisan képes lenne masszívan befolyásolni az amerikai finanszírozási környezetet.

A szövetségek meggyengítése

Az Egyesült Államok azzal, hogy szövetségeseire is vámokat vetett ki (alapvám: 10 százalék, a többi tárgyalási eredmény), arra késztette partnereit, hogy egymás között – az USA megkerülésével – egyeztessenek.

Ezzel Washington egy olyan alternatív szabályrendszer kialakulását gyorsította fel, amelyben saját maga egyre kevesebb befolyással bír. A nemzetközi intézményekből való látványos visszalépés tovább csökkenti Amerika hangját a globális fórumokon.

Mi következik mindebből?

Eszterhai Viktor meglátása szerint három alternatíva bontakozik ki, és egyik sem túl kedvező az Egyesült Államoknak:

1. Visszavonulás:

Az Egyesült Államok belátja, hogy lépései saját világgazdasági pozícióját veszélyeztetik, és visszakozik. Ez Peking számára adja meg a lehetőséget, hogy megalázza Washingtont, vagy mentse az „arcát”, jobb feltételekért cserébe.

2. A vezető szerep elvesztése:

Az elhúzódó kereskedelmi háború esetén az Egyesült Államok elveszíti globális vezető szerepét, és súlyos belső gazdasági-társadalmi válsággal néz szembe.

3. Katasztrofális összeomlás:

A kereskedelmi háború még súlyosabb összeomlásba torkollhat, ahol az Egyesült Államok marginalizált szerepből kényszerül tárgyalni egy új világrendben.

Bármilyen forgatókönyv is valósul meg, 

„az amerikai gazdasági dominancia a történelemkönyvek lapjaira szorul vissza. A kereskedelmi háború nem Amerikát erősíti meg, hanem lezárja korszakos vezető szerepét”

– fogalmazott az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa.