Az eurózónához való csatlakozásnak négy kulcsfontosságú kritériuma van, ebből az első a költségvetési hiány. A GKI közleménye szerint ez 2004 és 2011 között minden évben meghaladta a kritérium által előírt GDP-arányos 3 százalékot, de 2012 és 2019 között prudens költségvetési politika folyt, és ekkor is teljesült a deficitre vonatkozó kritérium.
Azonban a Coviddal véget ért a fiskális fegyelem: 2020 és 2023 között minden évben a duplájára hágott a hazai költségvetési hiány, de 5 százalék körül alakult 2024-ben is.
Az államadósság a kritérium alapján nem haladhatja meg a GDP 60 százalékot, vagy ha ennél magasabb, akkor közelíteni kell hozzá. Míg 2004 és 2011 között nemhogy nem közelített, hanem távolodott ettől az értéktől a magyar államadósság, ám ez 2012-ben megfordult. Igaz, a közlemény szerint ezt túlnyomórészt az tette lehetővé, hogy a magánnyugdíjpénztárakat államosították. Ezután is csökkent az államadósság és sikerült is ezt a kritériumot teljesíteni.
Azonban a pandémia óta felugrott a ráta és azóta is csak enyhén csökkent, összességében pedig 2010 óta megduplázódott a nominális államadósság, és GDP-arányos a 2017-es szinten áll.
Hasonló a dinamika az infláció alakulásában: míg a hazai árnövekedés 2012 előtt rendre átlépte a meghatározott szintet, addig 2014 és 2016 között az árstabilitást tekintve jól teljesített hazánk. Ugyan 2016 után is az MNB 3 százalékos célja körül alakult az infláció, az alacsony eurózónás árnövekedésnek köszönhetően ez már nem volt elég a kritérium teljesítésére, a 2022-23-as rekordmagas infláció után 2024 végére újra a referenciaérték körül alakult a mutató.
Ami a hosszú távú kamatokat illeti, ebben sem teljesítjük a kritériumot, ezt utoljára 2014 és 2020 között tettük meg, köszönhetően az akkori olcsó hiteleknek.
A fentiek alapján a GKI úgy látja, 2014 környékén voltunk a legközelebb ahhoz, hogy az euró előszobájának számító ERM II.-höz csatlakozzunk, 2024-re mégis messze került Magyarország ettől a lehetőségtől a magas kamatok és a költségvetési hiány miatt.
