2024-ben az Európai Unióban a fiatalok átlagosan 26,2 éves korukban hagyták el szüleik otthonát, ami kismértékben elmarad a 2023-ban mért 26,3 évtől – ez derül ki az Eurostat nemrég kiadott, a lakáspiaccal összefüggő adatsorából.

Az adathalmazból az is leszűrhető még – a magyar adatokon túl –, hogy 2002 óta ez a különköltözési átlagéletkor enyhén ingadozik a 2019-es 26,1 év és a 2006-os 26,8 év között, ha a becsült uniós átlagot vesszük alapul.

A szülői ház vagy lakás elhagyásának legmagasabb – 30 évnél idősebb kort jelentő – átlagéletkorát Horvátországban (31,3 év), Szlovákiában (30,9), Görögországban (30,7), Olaszországban (30,1) és Spanyolországban (30,0) regisztrálták. Ezzel szemben a három legalacsonyabb átlagéletkort Finnországban (21,4 év), Dániában (21,7) és Svédországban (21,9) mérték, ezen országokban távoznak hazulról a legkorábbi életkorban. 

22 tagállamban sikerülhet a fiataloknak a 30. születésnapjuk előtt elköltözni otthonról, legalábbis ha az átlaghoz tartoznak. 

A szélsőértékek között konkrétan tíz esztendőnyi az eltérés: a finn 21,4 és a horvát 31,3 év a két véglet. 

A későbbi korban történő elköltözés arányaiban a mediterráneumi, dél-európai országok fiataljaira jellemzőbb, míg az északi, skandináv régióban élők hamarabb lelépnek otthonról.

Az árszint is hozzájárul, hogy eddig maradnak otthon a hazai fiatalok

A friss adatok alapján Magyarországon valamivel kedvezőtlenebb helyzetkép rajzolódik ki: gyakorlatilag plusz egy évet töltenek otthon átlagosan a fiatalok, mielőtt saját otthont, lakhatást tudnak teremteni maguknak.

Ez az uniós 26,2 évhez képest a 27,1 éves kort takarja: avagy tavaly az összes magyar fiatal fele 27 évesen még a szüleinél lakott. 

Ez az országrangsorban a középmezőny alját jelenti, egész pontosan a 16. helyen állunk.

Téves lenne viszont alapvetően azt hinni, hogy pusztán kényelmi oka lenne a jelenségnek, hogy a mamahotelezés preferálása lenne a fő motivációjuk. Az ingatlanárak rohamos növekedési üteme ugyanis ezt a percepciót erőteljesen cáfolja. 

Az Eurostat már jóval korábban tudtunkra adta, hogy 260 százalékkal ugrottak meg a magyarországi ingatlanárak, ezzel hazánk produkálta a legkiemelkedőbb lakásár-emelkedést az elmúlt 15 évben EU-szerte. De a közelmúltban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) átfogó elemzéséből is arra derült fény, hogy a nominális lakásárindex Magyarországon elérte a 310 százalékot, bőven megnégyszereződött (!), így az EU-ban abszolúte nálunk a leggyorsabb a drágulás. Ezenfelül az albérletek drágulásában is dobogós helyezést, a harmadik legdurvább rátát hozta össze hazánk az utóbbi másfél évtizedben, s ez 124 százalékos pluszt jelent.

Mindezt pedig reálértéken nem követte le a bérszínvonal alakulása, és olykor még az átlagjövedelem sem biztosít elegendő pénzügyi alapot az egyéni hitelfelvételhez. Itt a havi törlesztőrészletet a nettó kereset 50 százalékában maximáló JTM-, azaz adósságfékszabály határolja be a mozgásteret, valamint az, hogy legalább 10 százalékos önerő kell az első lakáshoz, de általánosan a vételár minimum 20 százalékát várják el a bankok a hitelezéshez.

Az állami kamattámogatott hitelek elérhetősége egyes társadalmi rétegeknek jelenthet ugyan számottevő segítséget, a kinézett lakáshitel igénybevételéhez szükséges önrész előteremtésébe azonban sokaknak beletörik a bicskája idehaza.

Holott egy 2024 utolsó negyedévére vonatkozó hazai felmérés arra jutott: a 19-29 éves korosztály körében tízből négyen a szülőkkel élnek jelenleg együtt, ám az érintettek egyharmada amint csak lehet, elhagyná a szülői házat. A lakásvásárlást tervezőknek csak 24 százaléka tudná kizárólag saját erőből megoldani a lakásszerzést, a maradék 76 százalék pedig kénytelen kisebb-nagyobb hitelhez folyamodni.

f
Legalább 10 százalékos önerő kell az első lakáshoz is. Egy az Otthon Startot hirdető plakát.
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

A törzsadatokra visszatérve, érdekesség, hogy a szomszédos tagállamokban csupán Ausztria esetében látható kedvezőbb, 25,3 éves átlagos elköltözési kort jelző adat.

A V4 országainak összehasonlításában pedig csak Szlovákia mutat kiábrándítóbb, 30,9 évre rúgó átlagot, ám a többi három nemzetnél – köztük a magyarok esetében is – harminc alatt sikerül kirepülnie az új életet kezdő fiataloknak.

Ilyenek a trendek tíz éves távlatban

Ami a kiolvasható trendeket illeti, 2015-höz képest a magyar adatok 2024-re négy ezrelékponttal fényesebbek lettek, noha az EU-s átlag is – két ezrelékpontot – javított tíz év alatt.

Ugyanakkor az elmúlt évtized folyamán a legszembetűnőbb módon Litvániában javult az elköltözési életkor, 36,6 évről 23,6-re. Ezután jön Lengyelország, amelyik 28,3-ről 26,7-re, Málta pedig 30,5-ről 29 évre javított.

A becsült adatokban a legkiugróbb romlás Svédországban történt tíz év leforgása alatt, 19,7-ről 21,9 évre. Eközben Görögországban 29,4-ről 30,7-re, míg Belgiumban 25 évről 26,2-re nőtt az átlagéletkor elköltözéskor.

Stabilan tartották viszont a beállított szintet a portugálok, az olaszok, a szlovákok és a horvátok is az utóbbi 10 évben.

A fentiek szerint két évnél sokkal nagyobb kilengést egyik EU-tagállam sem produkált évtizedes viszonylatban.

Az is látható, hogy a többség, 14 tagállam pozitív változást tudott elkönyvelni. A többi között Csehország is azon EU-s tagországok közé tartozik, amely enyhén – 0,7 évvel – javította, 26,5-ről 25,8-re a tíz évvel korábbi adatát – vagyis egyik visegrádi országban sem romlott ez a mutató, minket is beleértve. 

A hazánkkal földrajzilag határos uniós államok közül egyedül Szlovéniában történt negatív változás, ott 2015 és 2024 között 28,2-ről 28,9-re nőtt az otthonról kikerülés átlagos életkora.

Mennyi pénzt kíván meg a lakhatás?

Az is levonható az eurostatos adatokból, hogy bár a lakhatási költség témája folyvást vita tárgyát képezi a közbeszédben, mégis a fiatalokat valamivel súlyosabban érintik a lakhatással kapcsolatos költségek. 2024-ben az EU-ban a fiatalok (15-29 évesek) 9,7 százaléka élt olyan háztartásban, amely a rendelkezésre álló jövedelmének legalább 40 százalékát költötte lakhatásra, míg ugyanez az arány a teljes népesség esetében 8,2 százalék volt. Ez a lakhatási költségek túlterheltségének rátája.

A lakhatási költségek túlterheltsége azt jelenti, hogy egy háztartásban a rendelkezésre álló nettó jövedelem több mint 40 százalékát kell fordítani lakhatási költségekre (bérleti díjtól a rezsin át a hiteltörlesztésig). Ez a kiszolgáltatottabb helyzet növeli az eladósodás, a lakásvesztés és az elszegényedés kockázatát. A KSH szerint ennek a hazai aránya 8,5 százalék lett tavaly a népesség egészében.

Azaz a fiatalabb korosztályok tagjainak arányaiban jelentősen többet kell fordítaniuk a lakhatásuk fedezésére, mint idősebb polgártársaiknak – legalábbis sok helyen ez a tendencia figyelhető meg.

r
Sokak a bérük közel felét lakhatásra kénytelenek költeni. Eladó lakás Budapesten.
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

A tavalyi évben az uniós országok között jelentős eltérések voltak ebben az arányszámban. Görögországban (30,3 százalék) és Dániában (28,9 százalék) volt a legdurvább a lakhatási költségek túlterheltségi rátája, messze meghaladva – kétszeresen is – Hollandia (15,3 százalék), Németország (14,8 százalék) és Svédország (13,5 százalék) szintjét. A skála másik végén nagyságrendileg kedvezőbb a kép: Horvátországban (2,1 százalék), Cipruson (2,8 százalék) és Szlovéniában (3,0 százalék) volt a legalacsonyabb a lakhatási költségek túlterheltségének aránya.

A 27-ből 16 uniós tagállamban a lakhatási költségek túlzott terheltsége magasabb volt a 15-29 éves korosztályban, mint a teljes népesség körében.

A legnagyobb különbség e két csoport között Dániában volt, ahol a differencia 14,3 százalékpont, és ezt követte Hollandia 8,4 százalékpontnyi eltéréssel.

Kapcsolódó

A magyarországi lakhatási költségek e szempontból a középmagas kategóriába esnek uniós összevetésben, és csekély különbözet mutatkozik az ifjabb és az idősebb korosztály lakásköltségei közt: 8,4 százalék a fiatalabbaknál, és 8,5 százalék a teljes népességben.

Némelyik olyan országban, ahol az ifjúság tagjai hajlamosak hamarabb elköltözni, mint például Dániában, Hollandiában, Németországban, Svédországban és Finnországban, magasabbak is a fiatalok lakhatással összefüggő költségei.

Azon országokban, ahol a fiatalok később költöznek el a szülői házból, mint például Cipruson, Horvátországban és Olaszországban, általában alacsonyabb szintű lakhatási költségekről számolnak be. A görögöknél azonban a legrosszabb kombinációt látni: a fiatalok viszonylag kései elköltözése ellenére a lakhatási költségek túlterheltsége továbbra is magas a turizmusra fókuszáló ország lakói számára.

Olykor „még a fű sem nő az ingatlanpiacon”, de az új hitellel felpöröghet a drágulás

Magyarország változatlanul uniós csúcstartó az ingatlanárakban, melyek megtriplázódtak az elmúlt 15 évben – nem számítva az új lakáshitel sodrását. Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint az újonnan bejelentett Otthon Start hitel hatására megdrágulhatnak az ingatlanok azon vidéki településeken is, ahol eddig még nem szabadultak el a ház- és lakásárak úgy, mint a nagyobb városokban. Részletek >>>