Rocksztárként érkezett, arannyal távozott – Mikor leszünk mi is a színpadon?

Donald Trump napokban tett látogatása a szaúdi, katari és emirátusi vezetőknél jól mutatja, hogy az Egyesült Államok újra geopolitikai súlypontként tekint a régióra – nemcsak biztonságpolitikai, hanem gazdasági partnerré kívánja formálni az Öböl-térséget az új világrendben.

A látogatás során az amerikai elnök több mint 1,2 billió (1200 milliárd!) dollár értékű üzletet kötött, beleértve Szaúd-Arábia 600 milliárd dolláros amerikai befektetési ígéretét, valamint Katar 200 milliárd dolláros Boeing repülőgép-megrendelését és további 43 milliárd dollár értékű védelmi beszerzéseket.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Aranyeső az Öbölben

Fellegi Tamás szerint ezek az üzletek nemcsak az amerikai gazdaság számára hoznak jelentős bevételeket, hanem Donald Trump személyes és politikai befolyását is erősítik a régióban. 

Az amerikai-kínai vámháború átmeneti szüneteltetésével kapcsolatban a dubai központú EuroAtlantic Consulting elnöke úgy látja, hogy a 145 százalékos amerikai, illetve a 125 százalékos kínai vámtarifák gyors felfüggesztése, 115-115 százalékos 90 napra szóló átmeneti csökkentése nem meghátrálás, hanem taktikai váltás:

„a felek felmérték, hogy a pénz- és tőkepiacok turbulens reakciói, valamint a globális ellátási láncok sebezhetősége miatt a nyílt konfrontáció stratégiailag is kontraproduktívvá válhat. Ugyanakkor a lépés nem pusztán gazdasági, hanem belpolitikai és szövetségi megfontolásokból is indokolt taktikai váltásként értelmezhető. Ez nem béke tehát, hanem egy stratégiai sakklépésnyi szünet az új világrend formálódó játszmájában”.

A szakértő hangsúlyozta, hogy valójában egyik fél sem nélkülözheti teljesen a másikat: az amerikai technológiai ökoszisztéma és a kínai gyártókapacitás továbbra is mélyen összefonódik. A deglobalizációs retorika mögött kölcsönös gazdasági realitások húzódnak meg. Ezért mindkét fél érdekelt lehet egy új, de számukra előnyösebb szabályrendszer kialakításában.

Hány százalékos vám lehetne elviselhető Pekingnek és Washingtonnak a kétoldalú kereskedelemben? Nos, Fellegi Tamás szerint egy fenntartható kompromisszum a 15–25 százalékos sávban lehetne elképzelhető, szektoronként differenciálva. Ennél magasabb szintek hosszú távon sem az amerikai fogyasztónak, sem a kínai exportőrnek nem tarthatók.

Gazdaságilag nézve: rövid távon Kína rugalmasabban tud új piacokat találni, viszont az amerikai technológiai szektor is érzékenyen reagál a kínai beszállítói kör megbomlására. Kölcsönös függésről van szó, amely aszimmetrikus, de nem egyoldalú.

– fogalmazta meg Fellegi Tamás, egyben hozzátette, hogy a kölcsönös bizalom nem retorikával, hanem új intézményes mechanizmusokkal építhető vissza. Ez évekig tartó folyamat lesz, ahol a gazdasági biztonság, az ellátási stabilitás és a politikai kiszámíthatóság számít majd.

Mi hova kerülünk?

Az EuroAtlantic Consulting elnöke úgy látja, hogy a világ újrafelosztás alatt áll – nem ideológiai, hanem geoökonómiai alapon.

Az érdekszférák kialakulása már zajlik: az Egyesült Államok, Kína és az Öböl-térség is blokkokat épít, nemcsak kereskedelmi, hanem technológiai és pénzügyi dimenzióban is.

„Közép-Európa nem passzívan választhatja meg a helyét a formálódó blokkrendszerben – a régió számára stratégiai kényszerpályák rajzolódnak ki. Az aktív geopolitikai és gazdasági pozíció nem ajándék, hanem tudatos kapacitásépítés és többirányú partnerségi struktúra eredménye lehet”

– hangsúlyozta Fellegi Tamás. 

Szerinte ehhez nem elég a külpolitikai újrahangolás vagy az EU-n belüli lavírozás: szükség van a régió befektetési súlyának megerősítésére, kiszámítható szabályozásra, digitális és fizikai infrastruktúra-fejlesztésre, valamint egy koordinált, saját hangú közép-európai gazdasági érdekképviseletre. 

„A blokkosodás nemcsak lehetőség, hanem nyomásgyakorlás is – a nagyhatalmak egyre inkább elvárják a lojalitás nyílt bizonyítását. Akik nem választanak egyértelműen, azokat gazdasági, technológiai vagy diplomáciai eszközökkel próbálják a pályára kényszeríteni”

– tette hozzá.

– fogalmazott Fellegi Tamás, hozzáfűzte, hogy a kínai kapcsolat e tekintetben kétélű kard: rövid távon előnyöket hozhat, főként az infrastruktúra, digitalizáció és logisztika terén, de stratégiai kitettséget is hordoz – különösen akkor, ha nem társul hozzá technológiai és szabályozási diverzifikáció, valamint többirányú partneri struktúra.

Véleménye szerint azok az országok, amelyek elsősorban a kínai együttműködésre építenek, könnyen bekerülhetnek egy olyan erőtérbe, amely valójában szűkíti a mozgásterüket más partnerek irányába.

Ez különösen érvényes az amerikaiak és az európaiak által is kiemelt frontvonalnak tekintett technológiai és AI területeken meglévő kitettségekre. Ezzel szemben azok az országok és vállalatok, amelyek tudatosan egyensúlyoznak – például a kínai technológiai és a nyugati tőkepiaci kapcsolatok között – komoly, akár tartós versenyelőnyre tehetnek szert a blokkalapú világrend új korszakában.