Európa legnagyobb, nyugati gazdaságában a folyamatosan frissülő, „Nemzeti Élelmiszer-pazarlás Elleni Stratégiával” védekeznek a környezetet és a fogyasztók pénztárcáját is megterhelő élelmiszerfelesleg ellen, ennek csökkentésére több edukációs kampányra áldoz a szövetségi kormány. A németeknél is az a cél, hogy felhívják a figyelmet az élelmiszerek értékére a teljes láncban, a mezőgazdaságtól az iparon és a kiskereskedelemen át a fogyasztókig vagy a nagyfogyasztókig. 

Ha tisztában vagyunk élelmiszereink értékével és az előállításukhoz felhasznált erőforrásokkal, azokat nem dobjuk ki hanyagul

vélekedik a Szövetségi Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Minisztérium (BMEL).

Így táplálkoznak a németek: nyitottak az alternatív élelmiszerekre 

2016 óta a minisztérium évente felméri, hogy a német polgárok számára mi a fontos a vásárlás során, és hogyan táplálkoznak. Ebből egy országos „Táplálkozási jelentést” állítanak össze, amely áttekintést nyújt az aktuális étkezési szokásokról, valamint bemutatja a vásárlási és főzési trendeket.

A 2023-as eredmények egyértelművé teszik: immár sok fogyasztó szeretne egészségesen és fenntarthatóan étkezni. Például napról napra egyre kevesebben esznek hús- és kolbásztermékeket, miközben folyamatosan növekszik azoknak az aránya, akik vegetáriánus és vegán alternatívákat fogyasztanak az állati termékek helyett. 

Ez a vásárlási magatartásban is megmutatkozik: a németek bő fele tette már kosarába legalább egyszer ezeket a termékeket, a vásárlás egyik fő motivációja volt a kíváncsiság. Emellett az éghajlattal és a környezettel való jobb kompatibilitás, az állatjóllét és az íz is döntő tényező lett a vásárláskor.

A jelentésből az is kiderül, hogy az emberek tudni akarják, hogy az általuk fogyasztott élelmiszer honnan származik, és hogyan állították elő. Sokak számára fontos, hogy hiteles információt kapjanak arról, hogyan nevelték fel az állatot, amelyből az élelmiszer származik. Emellett egyre lényegesebbnek tartják, hogy egy élelmiszert környezet- és erőforrás-kímélő módon állítsák elő, azzal tisztességesen kereskedjenek, vagy biotermesztés útján kerüljön a polcokra. Főleg, ha tojásról, friss zöldségekről és gyümölcsökről van szó, a megkérdezettek számára az is fontos, hogy abból a régióból származzanak, ahol élnek.

Bevezetik a bioélelmiszereket az iskolákban

A németeknek konkrét elképzelésük van arról is, hogy milyennek kell lennie a mezőgazdaságnak: a többség azt szeretné, ha a politikusok a jobb állattartási feltételekért és az ökológiai gazdálkodás kiterjesztéséért dolgoznának. Fontos számukra az állattenyésztés kötelező állami címkézése és az így elért, magasabb mezőgazdasági jövedelem is. Mindez tükröződik a szövetségi kormány agrár- és élelmiszerpolitikájában, amely népszerűsíti az ökológiai gazdálkodást, és például szeretné növelni a biotermesztésű, szezonális, regionális élelmiszerek arányát a bölcsődékben, iskolákban, céges étkezdékben.

Emellett igyekeznek népszerűsíteni a növényi étrendet, amelyhez olyan társadalmi környezetet kell teremteni, ahol könnyű jól és fenntarthatóan étkezni.

A kötelező állami állattartási címkézésről szóló törvény például 2023 augusztusában lépett hatályba. Ennek célja, hogy biztosítsa az állatok tartási módjával kapcsolatos átláthatóságot és egyértelműséget, és lehetővé tegye a fogyasztók számára, hogy megalapozott vásárlási döntéseket hozzanak.

Az élelmiszerek megbecsülése védi az éghajlatot

Az élelmiszerek előállítása során üvegházhatású gázok, például CO2 szabadulnak fel – ez az érték élelmiszercsoportonként változik. Egy kilogramm burgonya előállítása körülbelül 0,2 kilogramm CO₂-t termel. A sárgarépa CO₂-egyenlege ennél némileg alacsonyabb, míg például kilogrammonként csak 0,1 kilogramm gáz keletkezik a céklánál. Az állati eredetű élelmiszerek viszont lényegesen nagyobb kibocsátásúak: egy kilogramm hagyományos vaj előállítása kilenc kilogramm CO₂-t termel, míg a marhahúsnál átlagosan 13,6 kilogramm ez az érték. Az üvegházhatású gázok nagy terhet jelentenek az éghajlatra, okozói a globális felmelegedésnek. Ha a vásárlásunk egy része a szemetesbe kerül, akkor ezeket a gázokat lényegében a semmiért szabadították fel. Ugyanez vonatkozik a termeléshez felhasznált egyéb erőforrásokra is: a vízre, a műtrágyára, a betakarítási, feldolgozási és szállítási energiára, valamint az értékes szántóföldekre. Itt is többet nyomnak a latba az állati termékek: a takarmánytermesztés nagy területeket foglal el, vagyis a hústermeléshez több szántóföldre van szükség, mint az azonos tápértékű gabona termeléséhez.

A háztartások pazarlása mindent visz

Mekkora élelmiszerpazarlás jellemző a teljes élelmiszer-ellátási láncban – azaz az élelmiszer útja során a gazdától a tányérig? Erre a kérdésre a tagországoknak többek között az EU Bizottság felé történő rendszeres jelentéstétel keretében kell választ adni, amelyről az országok a statisztikai hivatalok adatai alapján gondoskodnak. 

Mint kiderült, a teljes hulladékmennyiség évente megközelítőleg 11 millió tonna élelmiszer a németeknél, ami magában foglalja a megmaradt és eladatlan élelmiszereket, a megromlott termékeket, illetve a nem ehető összetevőket, például dió- és gyümölcshéjat, szárakat és leveleket, kávézaccot vagy csontokat. Ezen kívül további élelmiszerveszteségek is vannak a termelési és élelmiszerlánc mentén.

Akárcsak Magyarországon, az élelmiszer-pazarlás nagy része, 59 százaléka (azaz 6,5 millió tonna) a magánháztartásokban történik: a fogyasztók átlagosan körülbelül 78 kilogramm élelmiszert dobnak ​​ki évente.

Ludasnak számít ezen kívül a vendéglátóipar is, mivel a hulladék 17 százaléka (1,9 millió tonna) a házon kívüli vendéglátásból származik. Emellett a felesleg 15 százaléka (1,6 millió tonna) a feldolgozás során merül fel, míg az élelmiszerpazarlás 7 százaléka (0,8 millió tonna) a kiskereskedelemben keletkezik.

Minden érintett felelőssége, hogy aktívan és ambiciózusan hozzájáruljon az élelmiszerpazarlás csökkentéséhez. Még az apró, viselkedésbeli változások is nagy hatással vannak, de nem csak a fogyasztók, hanem a gyártók, kerekedők részéről is – fogalmaznak a jelenleg továbbfejlesztés alatt álló szövetségi stratégiában, amely szerint sokat lehet tenni az ételpazarlás ellen úgy is, hogy például a menzákon változtatható adagméreteket, vagy úgynevezett „maradék menüt” vezetnek be. 

Zöldség, gyümölcs és kenyér landol a legtöbbször a kukában 

A BMEL célul tűzte ki, hogy 2030-ra Németországban felére csökkenti az élelmiszer-pazarlást és a kapcsolódó veszteségeket. A felmérések szerint a gyümölcs és zöldség után a kenyér még mindig az egyik leggyakrabban kidobott élelmiszer a németeknél. 

Nemrégiben a szövetségi államok összefogásával olyan, átfogó lakossági kampányokat hirdettek meg, amelyek segítik a családokat az élelmiszerek észszerűbb felhasználásában. Azt hangsúlyozzák, hogy ha kevesebb élelmiszert dobunk ki, nemcsak erőforrásokat és pénzt takarítunk meg, hanem az éghajlatot is védjük. Ehhez többek között olyan főzőtanfolyamokat is hirdetnek, ahol maradék élelmiszerekből lehet finom fogásokat készíteni. 

Országunkban 11 millió tonna élelmiszer kerül a kukába, amelynek nagy része még mindig tökéletesen ehető. Akár túl sokat vásárolt, akár túl sokat főzött, akár túl sokat tett a tányérjára valaki: mindenki hozzájárulhat a hatalmas élelmiszerpazarlás csökkentéséhez

– fejtette ki a „Németország megmenti az élelmiszert!” workshopok kapcsán Cem Özdemir szövetségi miniszter. 

Maradék túróból croissant, gyökérhéjból zöldségleves

A maradékok felhasználása kreatívvá is tesz, és igazi megtakarítási tippeket kínál a háztartásban. Főként, hogy ha például a hűtőben már penészedő joghurtot talál a fogyasztó, bosszankodhat, hiszen amit ki kell dobni, arra kidobta a pénzt is. Hosszú távon tehát meglehetősen költséges a magánháztartások számára az élelmiszerpazarlás. Ha viszont csak azt sikerül megvenni, amit fel is használ a család, akkor nemcsak a romlás okozta frusztrációtól kímélik meg magukat, hanem a felesleges kiadásoktól is. Ehhez érdemes figyelni a boltokban azokat a termékeket is, amelyeknek a közeli minőségmegőrzési ideje miatt csökkentették az árát, mert spórolni lehet ezek megvásárlásával, de ügyelni kell a lehető leghamarabb történő felhasználásra is.

A lejárt élelmiszerek általában még jók egy darabig: ezt érdemes ellenőrizni a külseje, az illata, állaga, íze alapján. Aki tudatosan beépíti a maradékok felhasználását a mindennapi konyhai rutinjába, egészen más módszert tanulhat meg az ételekkel való bánásmódban. Például a gyökérzöldségek maradék héjából vagy végeiből is készíthető házi zöldségleves vagy kenhető krém, amelyet húsokhoz, pirított, már nem friss pékáruhoz használhatunk fel. A gyümölcsök héjából turmix, püré készülhet, míg a maradék tojássárgájából vegetáriánus carbonara, vagy palacsinta, a túróból pedig néhány lépésben finom reggeli croissant is süthető – tanácsolják a németeknél.