BUX 137625.54 -0,56 %
OTP 43980 -1,94 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Csapdába ejtheti a rezsicsökkentés az új kormányt: teljesen fenntarthatatlan a jelenlegi rendszer

Az unió háztartásainak energiafogyasztása harmadik éve csökken az Eurostat adatsora alapján. Az Economxnek két szakértő vázolja fel, mi vár ránk energetikai síkon mind a kontinens, mind pedig Magyarország viszonylatában.

2026. június 20. szombat, 06:27

Fotó: Getty Images - Zsinórban három éve zsugorodóban az uniós energiafogyasztás
Zsinórban három éve zsugorodóban az uniós energiafogyasztás
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Habár nem tűnik elsőre erőteljes volumennek, évek óta immár folyamatos visszaesés jellemzi a kontinens energiafogyasztását a lakosság szintjén.

2024-ben az EU háztartásai 9,54 millió terajoule energiát használtak fel, ami kismértékű, -0,2 százalékos csökkenést jelent a 2023-as 9,57 millió terajoule-hoz képest. A háztartások energiafelhasználása három egymást követő évben csökkent, miután 2021-ben minden idők csúcsát érte el 10,98 millió terajoule-os értékkel – derül fény a szakadatlan trendre az Eurostat friss adatsorában.

A mérséklődő tendencia annak tükrében talán nem túl meglepő, hogy

épp az Európa gazdaságára is komoly hatást kifejtő orosz-ukrán háború kitörése és az energiaválság évétől, 2022-től kezdődött az energiafelhasználás olvadása.

Az alábbi adatok fénytörésében szakértők vázolják fel lapunknak, milyen okok húzódnak meg emögött, és hogy mi várható Magyarországon az energiapolitikában.

Az unió statisztikai hivatala nyomán azt látni, hogy a háztartások, vagyis a lakossági szektor, az EU végső energiafogyasztásának kereken 26 százalékát tették ki 2024-ben.

Mi alkotja a lakossági energiamixet?

Az EU háztartásainak végső energiafogyasztásának relatíve nagy részét még mindig egy bizonyos szénhidrogén,

  1. a földgáz (29,4%), majd
  2. a villamos energia (26,9%), valamint
  3. a megújuló energiaforrások és bioüzemanyagok (22,8%)

tették ki.

A publikált adatok értelmében EU-s háztartások az energia nagy részét

  • fűtésre (61,5%) és vízmelegítésre (15,6%) használták fel.
  • A fennmaradó energiát világításra és elektromos készülékekre (14,8%),
  • főzésre (6,4%),
  • egyéb célokra (0,9%) és
  • hűtésre (0,8%)
  • használták fel.

Az adatokból kiolvasható az is, hogy 2023-hoz képest a helyiségek fűtésére felhasznált energia 1,2 százalékkal, a főzésre pedig 0,9 százalékkal csökkent. Ezzel szemben a helyiségek hűtése, a világítás és az elektromos készülékek több energiát fogyasztottak, mint 2023-ban, 15,3 százalékkal, illetve 2,6 százalékkal.

Mit várnak a szakértők összességében az EU-ban és a hazai energiafronton?

E kérdések mentén kérdeztünk két energetikai szakértőt:

  • Milyen fő okai lehetnek annak, hogy 2022 óta folyamatosan, már harmadik éve csökken az energiafogyasztás az EU háztartásaiban?
  • Átfordulhat-e a fosszilis/zöld energia felhasználásának aránya belátható időn belül, illetve milyen lépések szükségesek ehhez?
  • Magyarországon jelenleg milyen esélyt lát arra, hogy az energetikában változás legyen a zöldítés irányába?

Holoda Attila az Economxnek elmondta, nem is alapvetően a csökkenés a lényeg, a földgáz felhasználása csökkent, nagyjából a 20-22 százalékkal átlagosan, a uniós szinten, és ugye ennek egyértelműen a 2022-es nagyon magas energiárak eredményezték. Akkor volt is az Európai Bizottságnak egy olyan jelzése, hogy egyrészt amellett, hogy meghirdette azt a nagyobb támogatási keretet, amit a tagállamok között szétosztott több céllal.

Az energetikai szakértő kifejtette, az egyik az, hogy egyrészt váltsák ki az orosz gázfüggőséget valamilyen más gázforrásbeszerzésre. A második az, és ez volt ebből a szempontból a lényeges, hogy csökkentsék a fűtési célú földgázfelhasználást, térjenek át lehetőleg megújuló alapú villamos vagy más típusú fűtése, hogy geotermiára vagy hasonlóra, és ennek a hatása látszódik ezen. „Tehát valójában arról van szó, hogy az embereket az energiatakarékosságra mindig a magas árak tudják rászorítani, jobban odafigyelnek, esetleg többen szigetelnek, tehát hamar előrehoznak ilyen jellegű beruházásokat” – sorolta.

Hogyha szerinte a tagállamnak van éppen erre forrása, akkor elkezd többet osztogatni belőle, és ez meg is látszott. Már 2022-ben jelentősen csökkent az az évi időarányos fogyasztás, de akkor nem volt egy túl kemény telünk, mint most, legutóbb – fűzte hozzá.

Holoda megjegyezte, január végén úgy döntött a volt kormány, hogy akkor nagyon hideg volt a január, és százalékos rezsitámogatást vezet be. „Csakhogy kiderült, hogy egyrészt ez a 30 százalékos kedvezmény nem igazán volt indokolt, és nem is annyival nőtt a fogyasztás, mint ahogy azt előre zengték, tehát nem volt ez a plusz 30 százalékos fogyasztás, még a hideg ellenére sem, ami azt jelenti, hogy egyrészt még így is jobban odafigyeltek az emberek erre a fogyasztásra, másrészt a magas energiaár. Előre nem tudták az emberek, hogy jön ez a rezsistop, így akár fagyoskodás árán is, de egy kicsit lejjebb tartották a hőmérsékletet, még a hideg külső hőmérséklet ellenére is”.

Szerinte gyakorlatilag ez annak köszönhető, hogy ez a fajta energiaválság, amit 2022-2023-ban is egy kicsit megéltünk, az valójában elmozdította az emberek odafigyelését az energiafogyasztásra.

Leszögezte, globálisan a legnagyobb energiafogyasztásaink még mindig fosszilis energiahordozókból származnak. Folyamatosan nő az energiaigény világszinten, de EU-s szinten annyira nem, ott csökken, mert jobban odafigyelnek rá. „De azért ez világszinten olyan sokat nem oszt, nem szoroz, mert a többiek meg többel növelik”.

Úgy látja, nyilván szükséges nem pusztán az, hogy most kimondják azt, hogy térjetek át megújulóra, hanem ezeket a feltételeket meg kell teremteni. „Hiába mondják azt, hogy akkor fűtsön mindenki villannyal, és használjanak mondjuk hőszivattyút: ugye milyen remek volt annak idején, 2022-ben Gulyás Gergely is bejelentette, hogy mindenki térjen át hőszivattyúra, vagy hűtő-fűtő klímára. Ha mindenki áttért volna, akkor nem bírta volna a hálózat, ugyanis a másik oldal meg hiányzik hozzá” – idézte fel. Jelezte, „a hálózataink nem alkalmasak erre, nincs elegendő például annyi megújuló energiából származó forrásunk, ami a legnagyobb hidegben, mikor a legtöbbet fűtünk, marha jól rendelkezésre állna”. A napelem mellé sokkal inkább kellene hozzátenni a hálózatkorszerűsítéshez, hogy

ne csak egy típusú megújuló legyen ebben a rendszerben, hanem több.

Hozzáfűzte, „ha már annyira büszkék vagyunk rá, hogy Magyarországban micsoda nagy geotermikus lehetőség van, akkor ezt sokkal inkább kellene motiválni, akár önkormányzati szintekre lebontva”. A településeknek segíteni kéne abban, hogy ebben nagyobb lendületet kapjanak. Bár nő jellemzően a megújuló energiákból származó energia mennyisége itthon is, de „világszinten még mindig a fosszilis energia az uralkodó, és bármilyen probléma van, lásd egy ilyen hidegebb téli időszak, senki nem azt kérdezi, hogy nálad jól működött a napelem, hanem mindenki azt kérdezi, hogy van-e elég gáz a földgáztárolóban”.

Mit kell megteremteni? A feltételeket, és ez lenne a legfontosabb: háttér- és hálózati szolgáltatásoktól a termelőkapacitásokig

– emelte ki az energetikai szakértő, aki szerint úgy kell mindezt rendelkezésre bocsátani, hogy elérhessék azok, akiknek szánjuk ezt a felhívást.

A fosszilis és zöld energia arányára rátérve azt mondta, Magyarországon a primer fűtési célú energiában még mindig a földgáz vezet, ami körülbelül 60 százalék, majdnem kétharmad. A második helyen sem a villamos energiával való fűtés áll, hanem a tűzifa. Úgy érvelt, ha valamilyen irányba el akarunk mozdulni, akkor ezt a 60 százalékot kellene megnézni, ezt hogy tudjuk kibillenteni. Ehhez az kell, hogy az embereknek ne csak szándékuk legyen, mert mindenki szeretne tisztán fűteni.

Alapvetően az embereknek nincs pénzügyi forrása arra, hogy ezeket az áttéréseket megvalósítsák.

De, mint Holoda Attila folytatta, nemcsak erre nincs, hanem az épületek energiahatékonyság-növelésére is: „azaz ne fűtsük már az udvart meg az utcát”.

„2015-ben kaptunk rá EU-s forrást: mit csinált az Orbán kormány? Elköltötte közintézményekre és közületi épületekre, és nem a lakosságnak jutott, holott arra kérte és kapta” – világított rá Holoda, aki szerint nem lett jobb a magyarok helyzete. Nincs az embereknek a zsebébe 2-3-5 millió forint hirtelen gázfűtést felváltani: ha egy lakóházban ki van építve a gázfűtés, akkor azt nem lehet egyik pillanatban a másikra átalakítani, ki kell mindent cserélni. Ki kell cserélni a nyílászárót, és majd utána lehet hozzányúlni a fűtési rendszerhez – jelezte.

Bár van, ahol már régóta okosrendszer van, de ha a több mint 4 millió hazai lakóingatlant nézzük, elenyésző rész az, ahol korszerű fűtés van, és pont azoknak nincs rá pénzük, meg lehetőségük sem, hogy hozzáférjenek ezekhez a támogatási forrásokhoz is, akik a leginkább rászorulnának tartalékok híján. Ezért is gondolja ő jónak az önkormányzatok erőteljesebb bevonását, egyszerűsített pályázati módszerekkel.

A cél, hogy ez tényleg azokhoz jusson el, akik az életben nem fognak saját erőből kikeveredni ebből a 22-es csapdájából

– zárta gondolatait Holoda Attila.


Perger András, az Energiaklub energiaprogram-vezetője lapunknak azt mondta, elsősorban az árak változásához van köze ennek a három éven át tartó energiafogyasztásbeli visszaesésnek. Emlékeztetett, mind az elektromos energiának, mind a gáznak az ára jelentősen nőtt, a háztartásokat főként ezek érintik. „Gyakorlatilag 2021 első félévéhez képest, amikor 12-13 eurócent volt az átlagos kilowattóraár Európában, 2023-ra már közel 30 eurócentre ment fel, több mint két és félszeresére, az adókkal együtt, ez szinten maradt. A gáznál pedig nagyságrendileg duplázódást vélhetünk felfedezni, és még növekedett kicsit azóta is az ár”.

Hozzátette, itt van némi árrugalmasság, ellentétben az üzemanyagokkal, amelyeknél kicsit kevesebb, „de ami drága, abból itt is azért kicsivel kevesebb fogy”.

Hosszú távon szerinte ennek azért lehetnek pozitív következményei, de rövid távon az energiatakarékosság az, amit feltételezhetünk ezen folyamatok mögött. Felidézte, uniós szinten rengeteg pénzt költöttek erre, de „az energetikai rendszerek nagy, nehezen mozduló rendszerek”. Négymillió hazai háztartásról beszélünk, és bár Magyarországon is jelentős változás következik, de a rezsicsökkentés jelentős részben még érvényben maradt. „Mégis a lakosság a gázfogyasztást a 2022-es áremelés után jelentős mértékben visszafogta, és ezt láthatjuk uniós szinten is”.

Már átfordult 2025-ben a fosszilis és megújulók aránya a energiaelőállításban, a villamosenergia tekintetében mindenképpen

– rögzítette az energetikai szakértő, hozzáfűzve, ebbe beletartozik a víz, a szél, a nap döntően, a geotermikus és a biomasza. Szerinte már látható volt, hogy megfordul mostanában ez a trend: a villamos energiát termelő szektorban az elmúlt 10-15 évben igen jelentős, megdöbbentő mértékű fejlődés volt a befektettet összegekben.

Magyarországon is látjuk, hogy a napenergiának a robbanásszerű fejlődése az talán még nem is kifejezés.

Perger kijelentette, „ha az üzemanyagoknál a primer energiáról beszélünk, tehát az elfogyasztott összes energiáról, akkor messze nem ilyen jó helyzet. Még mindig a kőolaj a legfontosabb az unióban nem meglepő módon. Itt még mindig a kőolaj a döntő, és ha ez nem változik, akkor ez még sokáig fog tartani, mire ebben is egy ilyen fordulat be tud következni. Ehhez mindenféle intézkedésre szükség volna ahhoz, hogy ez meg is történjen”.

Úgy véli, egyelőre bizonytalan a Hormuzi-szoros lezárásának milyen következményei, hatásai vannak vagy lesznek, „még nem látjuk azt, hogy nagyon nagy pánik lenne”. A repülésnél látszik, hogy van némi aggodalom, mert ott egy speciális termékről van szó, amit nehezebb beszerezni.

Felelevenítette, 2022-2023 körül volt egyfajta aggodalom, ha nem lesz orosz gázolajimport, akkor mi lesz velünk, de komoly probléma nem történt.

A felhasználásban azt gondolja, a közlekedésnél nincs komolyabb, érdemi beavatkozás, ami viszonylag gyorsan elkezdené tolni a közlekedést az elektrifikáció felé a mostaninál nagyobb ütemben. Hogy ez mennyire belátható időn belül változhat, nehéz szerinte megtippelni, de

ez nem fog holnap, vagy jövőre, meg azután sem megtörténni, ez évtizedes nagyságrendű.

A szakértő úgy látja, „ha nem adóztatják meg nagyon nagy mértékben, a fosszilis üzemanyagokat, akkor a régi autók nagyon sokáig velük tudnak majd még élni, ahogy eddig is, mert régóta velünk vannak”, a járművek élettartamát látva.

A hazai energiapolitikát illetően azt mondta: „reményeink vannak, ígéretek vannak, azok elhangzottak az új kormányzat részéről, mert a választási ígéretek is arról szóltak, hogy itt még komolyabban lesz véve, mint eddig volt, és a szélenergia legalábbis mostantól előnyt fog élvezni”. Szerinte az uniós pénzek hazahozatala mentén olyan jelentős fejlesztések is lehetnek, amelyekkel a megújulók integrációját segítenék, és döntően a napenergiáról van szó.

Már lehet véleményezni az erre irányuló terveket, mondta Perger András, aki számára a nagy kérdés az energiahatékonyság, illetve az energiátakarékosság kérdése. Emlékeztetett, ígéret volt az épületfelújítási program évente több mint százezer lakóépületnél, de a rezsicsökkentés megtartásával és kiterjesztésével ezek „egymás ellenében hatnak”. Hiszen, ha olcsóbban adják az energiát, az emberek nincsenek vagy kevésbé vannak energiahatékonyságra ösztönözve, mint azt az elmúlt évtizedben is láttuk. Magyarországon csak a földgázfogyasztás növekedett 2022-ig.

A szakértő szerint a nagy kérdés még az, ha a rezsicsökkentést nem alakítják át, akkor mi lesz azokkal az uniós pénzekkel, amiket esetleg erre a célra, az energiahatékonysági beruházásra fordítanának.

Az ígéretek alapján lehet reménykedni, gondolhatjuk azt, hogy itt érdemi lépések történnek, de ezeknek a lépéseknek tényleg meg kell történniük, ahogy azt is, hogy ezek konkrétan hogyan fognak majd kinézni

– összegezte meglátásait Perger András.

Ismert, a választásokat megelőző elemzésünkben azt vetettük össze, hogy a két nagy párt energiapolitikai elképzelésein, intézkedésein végigfutva milyen különbségek rajzolódnak ki a Tisza és a Fidesz idevágó szakpolitikájában.

Sándor Zoltán
Sándor Zoltán
Gyerekkorától kezdve szeret írni, miközben a számok világa sem áll tőle távol. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem alapszakán szerzett diplomát, majd a mesterszakot mint okleveles politológus szintén az ELTE-n végezte. Tanulmányait követően, mivel vonzotta a politikai újságírás, az online médiában helyezkedett el, 2021 februárjában az Alfahír munkatársaként kezdte szakmai pályafutását, 2024 novembere óta pedig az Economx szerkesztőségében dolgozik a gazdasági, üzleti és pénzügyi profilú lap munkatársaként. Hangsúlyosan közélettel foglalkozó újságíróként tevékenykedik, munkája során törekszik az alaposságra, a precizitásra és az adatközpontúságra, a kül- és belpolitika világán túl kiemelten a választások, a gazdaság, a demográfia, az energetika, a kultúra és a történelem különféle témáiban egyaránt ír, miközben a technológia bizonyos vetületei, a mesterséges intelligencia sem áll tőle távol.

Ez is érdekelhet