Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Albert Stegemann, a CDU frakcióvezető-helyettese két javaslata egymás után robbantott vitát Berlinben. Először azt mondta, hogy az ingatlanvagyont is be kellene vonni az idős szülők ápolásának finanszírozásába: „Örökösvédelmi programot nem fizethet a közösség: aki vagyonnal rendelkezik, az először a saját vagyonát – az ingatlant is – köteles felhasználni, mielőtt a közösség fizet."
Aztán azt javasolta, hogy a jelenlegi 100 ezer eurós éves bruttójövedelemhatárt – amely felett egy felnőtt gyermek ma köteles hozzájárulni szülei otthoni ellátásához – vigyék lejjebb.
A reakció nem váratott sokáig magára. Eugen Brysch, a Német Betegvédelmi Alapítvány (Deutsche Stiftung Patientenschutz) elnöke „naponta újabb abszurd javaslatnak" nevezte Stegemann felvetéseit, és elterelési manővernek minősítette az egészet: a valódi probléma szerinte az, hogy Nina Warken egészségügyi miniszter – szintén CDU – még mindig nem terjesztett elő ápolási reformtervezetet.
Így felelőtlen egzisztenciális félelmeket szítanak, főleg az idősebb emberekben
– mondta Brysch a Tagesspiegel beszámolója szerint.
A finanszírozási válság közben egyre égetőbb. A német ápolási biztosító évek óta deficites: az idős, beteg emberek egyre többen vannak, az ellátásuk egyre drágább, a befizetők köre viszont nem nő arányosan. Az idei 0,2 százalékpontos járulékemelés átmeneti szépségtapasz volt, nem megoldás.
Aki valóban rászorul, az előbb-utóbb idősotthonba kerül – és itt jön a másik probléma. Az állami ápolási biztosító nem fedezi a teljes költséget, csak egy részét. A fennmaradó önrészt a betegnek – vagy a családjának – kell állnia. Ez az összeg jelenleg átlagosan havi 3245 euró az első otthoni évben, és évről évre emelkedik. Sokaknak ez a teljes nyugdíjuknál is több.
Pontosan ezt a hiányt kellene valahonnan pótolni – és Stegemann szerint az egyik forrás a tehetős felnőtt gyerekek jövedelme lehetne.
Itthon évtizedes törvény
Amit Stegemann csak magas jövedelmi küszöbhöz kötve, óvatosan vetett fel, azt nemcsak a magyar Polgári Törvénykönyv, hanem maga az Alaptörvény is kötelező erővel, jövedelemhatár nélkül tartalmazza. Ha a szülő rászorul, a felnőtt gyerek tartja el – bíróság előtt érvényesíthető igényként, nem erkölcsi kötelességként.
A mérték sem szimbolikus. Az összes tartási igény, amelyet egy kötelezettől egyszerre lehet érvényesíteni, elérheti a jövedelme felét. A tartásdíj mértékét a bíróság állapítja meg a kötelezett tényleges jövedelme és a szülő indokolt szükségletei alapján – beleértve az egészségügyi kiadásokat, az ápolási költségeket, az idősotthon díját. Ha a szülő állapota romlik, a tartásdíj emelhető.
Ki perelhet?
Maga a szülő – de nem csak ő. A járási hivatal is pert indíthat, ha az állam gondoskodott a szülőről. Ha idősotthon fedezte a költségeket, az intézmény is visszakövetelhet – egyéves jogvesztő határidőn belül. 2016 óta ezt kifejezetten szigorítottak.
Nem feltétlenül a szülő kopogtató be a számlával. Jöhet a hivatal is. Jöhet az otthon is.
Ha a kötelezett fizetésképtelen, a kötelezettség az unokákra száll. A nagyszülő ellátási költségeit az unoka is viselheti – akkor is, ha soha nem élt együtt a nagyszülővel, soha nem tartott vele kapcsolatot. A törvény nem tesz kivételt az érzelmi kapcsolat hiányára hivatkozva. A kötelezettség mostohaszülőkre és nevelőszülőkre is kiterjed, ha azok korábban hosszabb ideig gondoskodtak a kötelezettről.
Sokan azt hiszik, hogy a járulékfizetéssel le van rendezve a szülői generáció ellátása. Ez a nyugdíjjárulékra igaz – de a szülőtartásra nem. A két kötelezettség párhuzamosan él egymás mellett. Aki aktív dolgozó, egyszerre fizet nyugdíjjárulékot, tarthatja a saját kiskorú gyerekét, és kötelezhető a szülei eltartására is. Ha a szülők már nem képesek a nagyszülők tartására, a kötelezettség felfelé száll: az unokára.
A szülőtartás azért nem kerül be a köztudatba, mert az esetek nagy részében informálisan rendezik – a gyerek önként fizet, befogadja a szülőt. A bírósági utat általában akkor választják, ha a kapcsolat megromlott, ha több testvér között vita van a tehervállalásról, vagy ha egy intézmény követeli vissza a kiadásait. A Kúria következetesen és szigorúan alkalmazza a szabályokat – 2025-ben az Index részletes összeállítást közölt arról, hogyan néz ki ez a valóságban.