Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A gazdasági mutatók alapján 2025-ben több ponton is „normalizálódás” látszik Európában: mérséklődött az infláció, a munkaerőpiacok összességében stabilak maradtak. A lakossági hangulat és a mindennapi megélhetési tapasztalatok azonban egészen más képet rajzoltak fel.
A Eurofound 2025-ös Living and Working in the EU felmérésének eredményei szerint tartós gazdasági feszültség maradt az EU-ban, a teher egyenlőtlenül oszlik el: a jövedelmi olló szétnyílik, a bérlők és a középkorúak sérülékenysége nő, a lakhatási bizonytalanság pedig különösen az alacsony jövedelmű és egyszülős háztartásoknál erősödik.
A középkorúak jönnek ki legnehezebben a pénzből
A felmérésben megmérték, hogy mennyire nehéz a háztartásoknak hónapról hónapra kijönni a jövedelmükből. Az adatok alapján a pénzügyi nyomás minden korcsoportban megmaradt 2020 óta, de különösen a középkorúaknál lett tartósan magas:
- a 50–64 évesek körében közel 40 százalék mondta azt, hogy nehéz kijönni a pénzből;
- a 35–49 évesek körében ez 37 százalék volt;
- a fiataloknál 2022-ben volt csúcs (28 százalék), ez 2025-re 20 százalék körül stabilizálódott.
Az alacsony jövedelmű háztartások 61 százaléka számolt be arról, hogy nehezen tudja fedezni a kiadásait,
a magas jövedelműeknél ez mindössze 9 százalék volt. Ráadásul a trend romló: az alacsony jövedelműek csoportja 2023-ban még 40 százalékon állt.
Ez pedig már nem csak szociális kérdéseket vet fel, hanem makrogazdasági értelemben is kockázat, hiszen ha a társadalom alsó harmadának tartósan elfogy a pénzügyi mozgástere, az visszaveti a fogyasztást, növeli a hitelkockázatokat, valamint megemeli a költségvetési nyomást is.
Különösen figyelmeztető a pénzügyi instabilitás gyorsulása. 18 százalék számolt be friss rezsi- vagy közműhátralékról, 20 százalék pedig azt mondta, hogy a következő három hónapban várhatóan fizetési nehézségbe kerül. A legsérülékenyebb csoportok közé tartoznak az alacsony jövedelműek, az egyszülős háztartások, valamint a többgenerációs háztartásban élők.
Lakhatási szorongás: a bérlők vannak igazán bajban
A lakhatási bizonytalanságot a felmérésben úgy mérték, hogy mennyire tartanak az emberek attól, hogy a következő hónapokban el kell hagyniuk az otthonukat, mert nem tudják azt fizetni.
Az emelkedés minden csoportban megfigyelhető 2020 óta, de különösen a bérleti piacon: a bérlők 13,2 százaléka mondta azt, hogy reális veszély a kiköltözés anyagi okokból.
A tagállami bontás is beszédes: az EU27 átlaga 12,4 százalék, de több országban kiugró érték látszik: Görögországban például majdnem 29, Szlovákiában pedig 22 százalék. Magyarország 11,8 százalékos mutatóval áll.
Bár csökkent azok aránya, akiknek egyáltalán nincs megtakarításuk (a 2020-as 28 százalékról 23 százalékra), a kép összességében továbbra is törékeny, mivel 30 százaléknak is csak legfeljebb 3 hónapra elegendő tartaléka van. A legnagyobb kitettség a bérlőknél jelenik meg: 28 százalékuknak semmilyen megtakarítása nincs.
Sötét képet fest az európaiak mentális állapota
A mentális jóllétet a WHO-5 indexszel mérték, eszerint a válaszadók 57 százaléka 50 pont alatt volt, vagyis depressziós kockázati zónába került. A jelentés szerint a mentális jóllét szintje 2020 óta ingadozik, de összességében romlott, és még mindig jóval gyengébb, mint a járvány elején tapasztalt átmeneti „felszabadulós” időszakban.
Fontos munkaerőpiaci tanulság, hogy a home office és a hibrid munkavégzés nemcsak kényelmi kérdés, hanem életminőségi tényező is. A férfiak fele, míg a nők 54 százaléka szeretne heti több napot otthonról dolgozni.
A „kényszerből jelenléti” dolgozók vannak a legrosszabb helyzetben: náluk a legmagasabb a fáradtság, a legerősebb a munka–család konfliktus és általában a stresszmutatók is náluk a legrosszabbak.
A 2025-ös felmérés újdonsága volt, hogy külön blokkot szentelt a klímahatásoknak. A válaszadók több mint 80 százaléka tapasztalt legalább egy klímával összefüggő káreseményt az elmúlt 5 évben (kánikula, áradás, tűz, vízhiány stb.) Érdekes csavar, hogy a legidősebbek és a legfiatalabbak is erősen aggódnak, tehát nem csak egy Z generációs kérdéskörről van szó.
