Az Y és Z generációnak a munka több mint az élet kötelező velejárója, inkább életstílusuk szerves része. Szakmai tevékenységük nem kötődik szigorúan az irodai órákhoz, hanem természetesen beleolvad a mindennapjaikba. Számukra nem a két oldal közti egyensúlyozás a cél, hanem az, hogy harmóniában éljenek – mondta Sáfrány Lillától, a WHC HR vezetője a budapesti HR Fest egyik kerekasztal-beszélgetésén – írta meg a HR Portál.
A fiatalok két dologra vágynak, a rugalmas munkavégzésre, és a vezetői mentorlására.
Ez a kettős elvárás komoly kihívás elé állítja a munkaadókat és a HR szakmát, hiszen a távoli munkavégzés mellett is szükség van a személyes jelenlét biztosítására. A fiatal munkavállalók számára az autonómia és a mentális jólét előbbre való, mint a klasszikus értelemben vett munkavállalás. Ők nem pozíciókban gondolkodnak, hanem szerepekben, amelyek természetesen illeszkednek az életükbe, és összekapcsolódnak a személyes céljaikkal.
A „munka-magánélet egyensúly” kifejezés kétpólusú világképet sugall, a „work-life integration” fogalma a két terület fluid módon való kiegészítéséről szól.
Számtalan munkáltató felismerte ezeket a változásokat, és olyan munkakörnyezet kialakítására törekszik, amely lehetővé teszi a kollégák számára, hogy – bizonyos keretek között – saját igényeikhez szabva dolgozhassanak. „Olyan világot teremtünk, ahol ezek a területek nem állítanak választás elé, hanem kiegészítik egymást, örömöt és elégedettséget hoznak” – mondta Sáfrány Lilla.
A fix pozíciók helyett az egyre elterjedtebb béta-típusú szervezetekben különböző szerepek tölthetők be, amelyek rugalmasan igazodnak az életszakaszokhoz és személyes igényekhez.
A fiatalok már nem lineáris, hanem portfólió karrierútra vágynak, a klasszikus ranglétra helyett egy cégen belül akár különböző területeken is szívesen kipróbálják magukat. Ez a rugalmasság a harmónia integrálása mellett növeli a kreativitást.
