A tranzakciókat lelassíthatja, a felkészülést pedig
különösen indokolttá teszi, hogy 2024 januárjától a magyar állam elővételi
jogot létesített a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) számára, ha a potenciális
vevő külföldi illetőségű – hangzott nemrégiben a KPMG egy konferenciáján.
Tavaly több mint 1600 megawattal nőtt a naperőművek
beépített teljesítménye Magyarországon. A minden korábbit felülmúló éves
bővülésen nagyjából fele-fele arányban osztoztak az ipari és a háztartási
méretű rendszerek. Jelenleg az összes kapacitás mintegy 60 százalékát adják a
nagyobb erőművek 3379 megawattal.
Az Energiaügyi Minisztérium pár hete közölte, hogy
meghaladta a 27 ezret azoknak a száma, akik a Napenergia Plusz Program
keretében napelemet és korszerű energiatárolót telepítettek a háztartásukba.
Másrészt rengetegen jelentkeztek az ipari vállalatok számára kiírt pályázatra,
a kormány 400 megawattal tervezi növelni az ipari méretű energiatároló egységek
kapacitását, azonban ennek több mint a duplájára lenne igény.
Egyelőre az elővételi jog gyakorlásának a részletei nem
ismertek, a piaci szereplők feltehetőleg többször is konzultálnak majd erről a
döntéshozókkal.
Gond lesz a bizonytalan
szabályozással?
Az a tény, hogy 2024 januárjától a magyar állam elővételi
jogot létesített a Magyar Villamos Művek számára, ha a potenciális vevő
külföldi illetőségű, üzletileg nem tűnik különösebben veszélyesnek – mondta el
az Economxnak az energiajogász.
Tóth Máté szerint időnként ugyanis megtörténnek hasonló
előírások, jó példák erre a különböző szénipari termékekre vonatkozóan szabályozások,
ezek 2022 szeptemberétől éltek. Viszont csak egy ideig, mert később feloldották
azokat. Természetesen minden szabályozási bizonytalanság kiszámíthatatlanságot
okoz.
Lényegében tehát leállították a kapacitás-kiosztás eddigi gyakorlatát, és most újabb jogszabályok fognak következni ezekről.
Hiszen a piac úgy működik, hogy a befektetők jó előre beleölik a pénzüket a projektekbe, és a csatlakozási pontokon sorban állnak a lehetséges kapacitásért. Ráadásul mindenféle pénzügyi biztosítékokat előre le kell tenniük - a talán soha meg nem valósuló projektjeikhez.
A bankok jól állnak hozzá a finanszírozáshoz
Az említett konferencián az is kiderült, a tranzakciók
létrejöttét megkönnyíti, hogy a finanszírozó bankoknak alapvetően jók a
tapasztalatai a naperőmű-projektek hitelezésével.
A hitelintézetek természetesen törekszenek a hitelkockázatok
csökkentésére, maguk is igénylik az alapos átvilágítást, és általában elvárják,
hogy a tranzakcióban érintett kapacitás 70-80 százalékára legyen érvényes
villamosenergia-vásárlási szerződése az erőműnek, ennél kisebb lekötött
kapacitás esetén szigorúbb hitellimiteket kell megállapítaniuk.
Érthető a jogalkotó
lépése, de a bizonytalanságot senki nem szereti
Tóth Máté szerint érthető, hogy a jogalkotó hozzányúl a
jelenlegi helyzethez, hiszen a hálózati kapacitások szűkösek, a már megvalósult
6000 MW-nyi naperőmű projektet az országos hálózat határait feszegeti. Az is
tény, hogy összesen 2700 MW-nyi igény érkezett be eddig szélerőművek
létesítésére – ennyi nyilván nem is tud megépülni.
Arra viszont figyelni kell, a megújuló energia szektor már
produkált komoly ország-kockázati szituációkat. Senki sem szeretne szabályozási
bizonytalanságot, már azért sem, mert a közgazdaságtan nyers logikája szerint
ezeket a kockázatokat a befektetők minimum beárazzák a befektetési döntéseikbe.
Rosszabb esetben pedig odébbállnak, talán még pereskednek is.
Jelenleg nem tudni, hogyan
jutni hálózati csatlakozáshoz
Az energiajogász mindenképpen probléma, hogy nem tudjuk, a
hazai és külföldi fejlesztők milyen szabályok szerint kapnak majd úgynevezett „műszaki
gazdasági tájékoztatókat”. Ezek a hálózati csatlakozáshoz szükségesek, mert
megszabják a feltételeket, azt, hogy mikor és hogyan lehetséges az egész.
Egy példa: a szélerőművek számára egy csatlakozási térséget
jelölnek ki valamikor, ám, hogy mi lesz a sok pénzen, a korábbi szabályozási
környezetnek megfelelően előkészített projektekkel? Jelenleg nem tudjuk.
Ezeket a szabályozási bizonytalanságokat célszerű mihamarabb kezelni, mert gazdaságilag is jól mérhető és azonosítható aggályokhoz vezetnek el.
A szabályozási kockázatok mindennek tetejében, jelentős
felár mellett, potenciális jogvitákkal, befektető-védelmi perekkel is
fenyegetnek, miközben a hálózati szűk keresztmetszetek, a kiegyenlítő energia-probléma,
a feszültség- és frekvenciaszabályozás maga is komoly kihívások elé állítja a
nagyon törékeny megújuló villamosenergia-szektort.
Mindez a törékenység pedig kívülről is érzékelhető: dán
spekulánsok rendszeresen megrángatják a HUPX áramtőzsdei árait a nagyon is
kiszámítható villamosenergia-piaci ármozgások következtében. A jogalkotó feladata pedig a robusztusság erősítése, nem
pedig a bizonytalanság növelése, amely a törékenység felé tolja el a
rendszerállapotot – hangsúlyozta végezetül az Economxnak a szakértő.
