Matolcsy szerint az euróövezethez történő csatlakozás
feltételeit nem elegendő a hagyományos maastrichti kritériumokkal mérni, ezért
a magyar jegybank kidolgozta és 2020-ban publikálta is a Maastricht 2.0-nak
nevezett feltételrendszert, mely az eredeti nominális kritériumok
finomhangolásán túl új reálkritériumokat is figyelembe vesz – írta meg az Mfor.hu.
Matolcsy György szerint az elmúlt évek magas inflációs
környezetében még a nominális maastrichti kritériumok sem teljesülnek, ugyanis
mind az inflációs, mind a hosszú távú hitelek kamatlábára vonatkozó mutatóink
túllépik a felső korlátot.
Az euró bevezetését alapvetően négy feltételhez, a
maastrichti konvergenciakritériumokhoz kötik:
- az infláció legfeljebb 1,5 százalékponttal lehet magasabb a
három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának
átlagánál; - a hosszú lejáratú hitelek kamatlába legfeljebb 2
százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs mutatóval
rendelkező ország kamatlábátlagát; - a költségvetési hiány legfeljebb 3, a bruttó államadósság
pedig legfeljebb 60 százaléka lehet az ország bruttó hazai termékének (GDP); - az adott ország nemzeti devizája két évig nem lépheti át a
meghatározott árfolyamsávot, ami azt is jelenti, hogy az országnak be kell
lépnie az Európai Árfolyam-mechanizmus (ERM) rendszerébe.
A feltételrendszert több kritikai is érte.
A Matolcsy György által hivatkozott Maastricht 2.0
konvergenciakritériumokat az MNB a Fenntartható felzárkózás euróval című
kiadványában jelentette meg. Ez a jelenlegi konvergenciakritériumokat is
kiigazítaná.
Az Index
egy korábbi elemzésében kifejtette, euró önmagában nem hozza el a magasabb életszínvonalat és versenyképességet, ez csak lehetőség a felzárkózásra.
Hosszabb távon érdemes bevezetni az eurót, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a bevezetést követően jóval szűkebb a gazdaságpolitikai mozgástér, különösen a külső sokkokra adott válaszokra
– mondta az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány
vezető elemzője.
Pásztor Szabolcs emlékeztetett, a világgazdaság tengernyi
olyan esetről tanúskodik, amikor saját fizetőeszközzel egy kis és nyitott
ország felzárkózott, és versenyképessé vált, például Szingapúr vagy éppen
Dél-Korea. Ráadásul a gazdasági struktúra és a fundamentumok gyengeségei miatt
euróval is kifulladhat a növekedés, hasonlóan Szlovákiához, ahol alapvetően már
mutatkoznak a hozzáadott érték növelésének szűk keresztmetszetei, a teljes
tényezőtermelékenység csökkenése.
Hozzátette, mindez nem azt jelenti, hogy rossz lépés volt
Szlovákiában bevezetni az eurót, hanem azt, hogy az országban a közös fizetőeszköz biztosan nem tudja úgy segíteni a felzárkózást, mint ahogyan azt
egyébként gondolták.
Korábban Virovácz Péter az ING vezető elemzője azt mondta a lapnak,
hogy
meglehetősen szigorú követelményei vannak az euró bevezetésének, ám egyre több a vita arról, hogy ezek a követelmények mennyire segítenek valójában megteremteni és a gyakorlatba átültetni az optimális valutaövezet koncepcióját.
A kérdésről rendre megszólalnak a politikai szereplők.
Orbán Viktor szerint a forint árfolyama elszakadt a magyar
gazdaság teljesítményétől. Szerinte vannak érvek az euró bevezetése mellett és
az ellen is, de az euróbevezetés mellőzését javasolta: és azt, hogy az ország válassza
a gyors felzárkózást.
Varga Mihály pénzügyminiszter augusztus végén úgy fogalmazott,
korai Magyarország euróövezeti csatlakozásáról beszélni, de azt is kiemelte, ha
most eurónk lenne, jóval kevesebb kockázatot kellene vállalnia a gazdaságnak.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter még májusban azt
mondta, a kormánynak nem célja az euróbevezetés, hosszabb távon meg „ki tudja”.
Ellenzék szerint azokban az országokban, ahol euróval
fizetnek, stabil a gazdaság, kiszámíthatóak a hétköznapok, és a családok sem
szenvednek a brutális, elviselhetetlen drágulástól. Az euró bevezetése szerintük
a magyaroknak is nemzeti érdekük.
