Kis-Benedek József, a haditudományok doktora az Economxnak kifejtette: a jelenleg is zajló légicsapások célja a hútik meggyengítése, objektumaik elpusztítása. A precíziós csapásokat egyrészt a hajók ágyúi, másrészt az onnan felszálló repülőgépek végzik el, magukról a húti objektumokról pedig bőven van információja a jelenlegi, nevezzük úgy koalíciónak, hiszen egyre több ország csatlakozik a hútik állásainak támadásához.

A hutik ilyenformán történő meggyengítéséhez viszont hosszabb idő kell, ne felejtsük, húszezer fegyveresük van, míg a jemeni kormányerők létszáma negyvenezer. (A Magyar Tudományos Akadémia szerint a helyes megnevezés a hútik - a szerk.)

Szárazföldi hadművelet lényegében lehetetlen

Bármiféle szárazföldi hadművelet lényegében lehetetlen. Ennek több oka van. Az első, senkinek nem áll érdekében. A térségben kialakult jelenlegi helyzetben óriási kockázattal jár, robbanáshoz vezethet.

Második: nem is tűnik megvalósíthatónak, a két szomszédos ország, Szaúd-Arábia és Omán egészen biztosan semmiféle áthaladást nem fog engedélyezni. Emlékezzünk csak arra, hogy az iraki háború idején Törökország is milyen határozottan utasította el, hogy a területéről, északi irányból amerikai csapatok támadjanak.

Ráadásul egy Magyarországnál ötször nagyobb területű Jemenről beszélünk, és mind ebben az országban, de mind Szaúd-Arábia déli részén és Omán egészében az utak nyugati mértékkel nézve járhatatlanok – húzta alá Kis-Benedek József.

A támadások minden hajónak szólnak

Az Economx megkeresésére Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő elmondta: teljesen nyilvánvaló,  Szaúd-Arábia nagyon vigyáz arra, hogy ne keveredjen bele a konfliktusba, hiszen az Ábrahám-egyezmények nagy előrelépést jelentenek Izrael és az arab világ kapcsolatai normalizálása terén.

De a helyzet mégis kritikus, a vörös-tengeri útvonal esetében a világkereskedelem forgalmának 15 százalékáról beszélünk, a konténerforgalom esetében még rosszabb a helyzet, itt 25 százalékos az arány. 

És bár a hútik hivatalos kommunikációja szerint csak izraeli, vagy Izraelbe tartó, illetve Izraelhez kapcsolódó hajókat vesznek célba, ez a kijelentés nem igaz, a valóságban mindenkit támadnak.

A legnagyobb vesztes megint Európa, a Földközi-tengeri kikötők gyakorlatilag „meghalhatnak”, nem véletlen, hogy Olaszország az első pillanattól kezdve milyen határozottan kiállt a hútik elleni fellépés szükségességében.

Katonai helyzet és a kereskedelmi hajók választásai

Kis-Benedek József szerint a kereskedelmi hajóknak két választási lehetősége van. Az első: kerülnek Afrika felé, ez két héttel hosszabb szállítási időt jelent, annak minden negatív következményeivel. A másik, mégis áthajóznak az Afrikát és Ázsiát elválasztó, az Indiai-óceánt és a Vörös tengert összekötő Bab el-Mandeb tengerszoroson, és haladnak tovább a szuezi csatorna felé.

Ebben az esetben viszont a biztosítási díjak tízszeresére ugranak, és a cégek ugyan kérhetnek katonai kísérő hajókat, azok is rengeteg pénzbe kerülnek. Megfigyelhető, az érintettek jelenleg inkább az első változatot választják, és megkerülik a Jóreménység fokát.

Az Economx megkeresésére Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő elmondta: kétezer éves gyakorlat, hogy kereskedelmi hajókat hadihajók kísérnek.

Ez az egyszerű csónakos támadásokat megtudja akadályozni, a rakétát nem, még akkor sem, ha azért nem egyszerű eltalálni vele egy mozgó hajót. Az is tény, a légicsapások, az erős katonai jelenlét okán valamilyen szinten kezelhetőek a hútik támadásai, ám végérvényesen nem zárhatóak le.

Szemtanúi vagyunk annak, amint megdől egy katonai doktrína. Beigazolódott, azok a légierő központú támadások, amelyeket az elmúlt évtizedekben az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság előszeretettel alkalmazott, ebben az esetben nem működnek teljes hatékonysággal.

Ennek elsősorban a húti „kvázi állam” felépítése, rendszere az oka. (A síita politikai-katonai mozgalom a jemeni Szaada kormányzóságban jött létre az 1990-es években, és a zűrzavaros, polgárháborús évtizedeket követően jelenleg Észak-Jemen túlnyomó részét ellenőrzésük alatt tartják. – a szerk.)

Bár „kvázi államról” beszélünk, ez egy nagyon decentralizált képződmény, és ebben a helyzetben éppen ez biztosít előny számukra. Más a helyzet, mint például Irakban, ott volt egy központi irányítás, itt ilyen nincs.

Ha elfogynának a rakéták

Kis-Benedek József szerint a hútik birtokában lévő rakéták csakis tengeri úton kerülhettek a kezükbe, mert Szaúd-Arábián és Ománon keresztül nem tudták azokat becsempészni.

Mivel a légicsapások hosszabb időt igényelnek, a szárazföldi beavatkozás lehetetlen (több kárt okozna, mint hasznot), ezért nem elképzelhetetlen a jemeni kikötők teljes blokádja és minden hajó tüzetes átvizsgálása.

Természetesen ehhez is nagyon komoly erő kell, de racionális lépésnek tűnhet – húzta alá.

Somkuti Bálint úgy látja, hogy döntő lehet, a hútik ellen fellépő országok meddig hajlandóak elmenni, mennyit vállalnak be. Biztató, hogy egyre többen csatlakoznak, így például India is egyre határozottabb, és köztudomású, nekik rendkívül erős hadiflottájuk van.