Nem pusztán hangzatos kampányígéretek és populista lózungok ömlenek ránk a választási kampány sűrűjében. Időnként konkrét, kézzelfogható, netán utólag számonkérhető kijelentések is tarkítják az egyes pártelitek és jelöltjeik szavazatokra hajtó kommunikációját. Hogy az április 12-én a voksok fölényes többségét behúzó Tisza Pártot, vagy épp a saját választási szisztémájába belebukó Fideszt elemezzük, külön kérdés, ám szakpolitikai ügyek mentén szétszálazva cikksorozatunkban is kimerítően foglalkoztunk a két párt összehasonlításával közvetlenül a választások előtt.
Most azt vesszük górcső alá, hogy a rekordszámú szavazatot és mindenkori csúcsokat döntögető mandátumarányt bezsebelő Tisza – élén Magyar Péterrel – miféle ígéretözönt artikulált az utóbbi időszak megszólalásai és a közzétett választási programja alapján.
Magyar Péter a választás éjszakáján győzelmi beszédében a történelmi erejű felhatalmazásukra hivatkozva kijelentette, a kétharmaddal az átmenet a lehető legbékésebb és legzökkenőmentesebb lesz. Nem csoda, hogy rendszerváltásként aposztrofálja, hogy leváltották a zsinórban 16 évig kormányzó Orbán Viktort.
A miniszterelnöki szék várományosa azt is taglalta, hogy szakértői kormányzásra készülnek, ennek jegyében a napokban már több miniszterét is megnevezte. Ugyanakkor a radikális jegyekben bővelkedő kommunikációja a régi elittel való leszámolást ugyanúgy politikai küldetése szerves részének tekinti, mint a teljesen újragondolt intézményrendszer visszaépítését. Formailag erős, ám irányultságban, tartalmilag mérsékelt ideológiai alapokon nyugszik a Tisza, amelyik az alkotmányozó többségével – politikai jövője szempontjából – kockázatos terveket is dédelget. A tégláról téglára felépített narratívájukat az elitellenesség és a politikai vérfrissítés dúcolja alá, épp ezért tényleg adott az út az ő nézőpontjukból.
Ahhoz nem szükséges különösebb elemzői véna, hogy ráeszméljünk, rettentő nehéz financiális helyzetben veszi át a kormányzást a Fideszt ellenzéki és középpárti létbe taszító Tisza. A stagnáló gazdaság, az államkassza kimerülése és a külföldi hitelek mind-mind nehezítik a gazdaságpolitikai akadálypályát – még ha a jogalkotás síkján az alkotmányozó többség birtokában nem sok érdemi ellenállás gördül majd eléjük.
Aki azonban belelapozott a jóval több mint kétszázegynéhány oldalt számláló programfüzetükbe, vagy csak figyelt a pártelnök által ismételgetett topikokra, láthatja, hogy számos olyan politikai ígéretükkel is tematizáltak, amelyek nem pénzkérdést jelentenek a gyakorlatban. Legalábbis nem szigorúan azt. Ilyen kvázi „0 forintos” ígéretükből tucatnyi létezik, és azok egy részének előkészítéséhez, teljesítéséhez már hozzá is láttak Magyar Péterék – még a hivatalos kormányalakítást megelőzően. A leendő miniszterelnök nyilatkozatai nyomán ezek az átfogó, többnyire reformjellegű tervek nem igényelnek súlyos forintmilliárdokat, nem járnak különösebb költségvetési vonzattal. Zömében csak politikai elhatározás függvényei. De lássuk, pontosan melyek is ezek!
- Új parlamenti kultúra,
- kiegyensúlyozott közmédia,
- titkosított szerződések feloldása,
- ügynökakták nyilvánosságra hozatala,
- új alkotmány,
- új választási rendszer,
- két ciklusban maximált miniszterelnöki megbízatás,
- közvetlen államfőválasztás,
- elszámoltatás és korrupcióüldözés
A fentiek – bizonyos átfedések mellett – beilleszthetők három kategóriába:
| Teljesen új alapokat feltételező lépések | A terhelt politikai múlttal összefüggő, transzparenciát ígérő intézkedések | Demokratikus intézmények restaurálásának reformelemei |
|---|---|---|
| új parlamenti kultúra | titkosított szerződések feloldása | két ciklusban maximált miniszterelnöki megbízatás |
| új alkotmány | ügynökakták nyilvánosságra hozatala | közvetlen államfőválasztás |
| új választási rendszer | elszámoltatás és korrupcióüldözés | |
| kiegyensúlyozott közmédia |
Új parlamenti működés az ellenzék konszenzusa mellett
A hatalmi ágak szétválasztása keretében itt a kiüresedett parlamentarizmus felélesztését irányozzák elő, ez a törvényhozás súlyának helyrebillentésén túl a mindenkori ellenzékkel való konstruktív kormánypárti nexust és ezáltal egy jelentős politikaikultúra-váltást is magában foglal. Ide kapcsolódik, hogy a frakciófegyelmet állításuk szerint nem fogják szentírásnak venni, lehetnek bizonyos képviselőik akár különutas véleményen is a központi irányhoz képest. Ez tisztán politikai akarat kérdése, közvetlenül nem érinti a büdzsét, bár tény, hogy ez a csöppet sem egyszerű pradigmaváltás-ígéretük egyik eklatáns példája.
Tiszta médiavilág, objektív közmédia
Ez ügyben már mind a köztévé, mind az állami rádió vendégeként elég radikális performanszt vitt végig a leendő miniszterelnök, aki azt ígérte, a közmédia felfüggesztését szorgalmazza mindaddig, amíg nem lesz pártatlan, objektivitásra törekvő, kiegyensúlyozott közszolgáltatássá. Habár ez nem a kevésbé drága intézkedések közt foglal helyet, hiszen csak az MTVA működtetése eddig évi több mint százmilliárdos tételt jelentett, ám a saját politikai ígéreteik markáns elemei közé sorolhatjuk.
Titkosított szerződések feloldása
A több évtizedre titkosított államközi szerződések feloldása egy veszélyes darázsfészek megbolygatását jelentheti, egyben csontvázak szekrényekből történő kihullásával is járhat. Utóbbi pedig egy olyan eshetőség, amely az aktuálisan kormányzásra készülő párt népszerűségének komoly lendületet adhat, riválisait pedig magával ránthatja. Ez a fajta intézkedés a transzparens, átlátható állami működés mintapéldájaként szolgálhat, így hosszabb távon is maradandó politikai bizalmat tudnak ebből fenntartani a választók körében. Ennek költségvonzatát azonban igen nehéz látatlanban megítélni.
Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala
A kommunista-államszocialista múlttal való elszámolás a rendszerváltó atyák idején és azóta is elmaradt, a társadalmi igazságérzet pedig ki van éhezve ennek az adósságnak a rendezésére – bármennyire is releváns vagy épp nem az. Ebből az identitáspolitikai síkon jól keretezhető ígéretből számottevő politikai tőkét tud kovácsolni az új kormánypárt, sőt, akár még az ideológiai jobbról is képes lehet további szimpatizánsokat, szavazókat a bázisába integrálni.
Új alkotmány
A legfontosabb belengetett intézkedések egyike, amely egy olyan struktúraváltásnak tudna megágyazni, amely nem pusztán a Fidesz-KDNP alkotta, 15 éve élő Alaptörvényt, de az azt megelőző alkotmányt is félresöpörve merőben új alapokat fektethet le. Ha ezt mégsem tudják vagy kívánják meglépni, a demokratikus jogrend, a jogállamiság és más szabadságjogok szavatolásának esélye könnyen elúszhat évekre. Ez tipikusan olyan vállalás, amelyet csak kétharmados mandátumtöbbséggel lehet nyélbe ütni, és különösebb költséget sem jelentene.
Új választási rendszer
Általánosságban és a Tisza szempontjából is ez az egyik legfontosabb a tervezett intézkedéscsokorban. Új, igazságosabb választási szisztémával a többpártrendszer, a politikai pluralizmus helyrehozása és az egypárti túlhatalom újbóli kiépülésének megakadályozása a jövőre nézvést is kulcsmomentum lehet. Ha ennek ésszerűsítését, arányosítását és felelős átalakítását elmulasztják, a Fidesz képes lehet visszatérni akár kétharmaddal is a következő ciklus hajnalán, ha viszont meglépik, akkora felhatalmazást, mint most kapott a Tisza, soha többé nem fognak tudni elérni.
Két ciklusban maximált miniszterelnöki megbízatás egy adott személynek
A fékek és ellensúlyok egyik szimbolikus és a személyi túlhatalmat meggátolni hivatott lépés, hogy maximum 8 évig, pontosabban csak két cikluson keresztül lehessen bárki miniszterelnök Magyarországon. EZ szemben áll azzal, hogy jelesül Orbán Viktor öt cikluson át (1998-2002, majd 2010-2014, 2014-2018, 2018-2022, 2022-2026) töltötte be ezt a posztot, és többé már soha nem lehetne hazánk miniszterelnöke – hasonlóképp a szintén két külön kormányzati ciklusba beleharapó (2004-2006, 2006-2009) Gyurcsány Ferenc sem. Ez természetesen Magyar Péter kezét is megkötné, hiszen így legfeljebb csak egy alkalommal választhatják majd újra mint miniszterelnököt. Ez az elnöki rendszerekre emlékeztető intézkedés idehaza sem ismeretlen, a köztársasági elnök ugyanis csupán kétszer öt évig töltheti be tisztségét.
Új köztársasági elnök, az államfő személye közvetlen megválasztás által dőlne el
Az 1989-90-es rendszerváltás idején felvetődött a közvetlen államfőválasztás igénye, ám végül a közvetett, parlament általi megszavazása maradt meg. A közvetlen elnökválasztás meghonosítása érdekében már izzították a népszavazási kezdeményezésüket. Egyúttal viszont a közjogi méltóság posztjának betöltőjét szélesebb jogkörökkel ruháznák fel, ezáltal a későbbi köztársasági elnök nemcsak erősebb legitimációt nyerhetne, de hangsúlyosabb ellenpontot is képezhetne a mindenkori végrhajtó hatalommal, a kormányzattal szemben.
Szigorú elszámoltatások a NER-ben széltében-hosszában
A szóhasználat ugyan nem teljesen egységes, konzekvens, de a számonkérés, a korrupcióellenes retorika és intézkedéscsomag, valamint a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivataluk életre hívása, illetve az Európai Ügyészség vérkeringésébe való becsatlakozás is ezt a célt szolgálná. Részben még a milliárdosok vagyonának drasztikusan hangzó megadóztatása is.
Ez az egyik olyan ígéretkör, amelyik a legnehezebb, legösszetettebb, leghosszabb távú, mégis a szavazóbázisuk egyik legfontosabb elvárása egyaránt, így a jövőbeli Tisza-kormány aligha spórolhatja meg ennek a véghezvitelét – még ha túl is mutat mindez egy négyéves ciklus keretein, és pénzügyi síkon sem teljesen költségektől mentes.
Ugyanakkor a precedensértéke unikálisnak ígérkezik, főleg úgy, hogy az említett hivatal az elmúlt húsz esztendőig visszanyúlna vizsgálódásaival. Azt már kipipálhatjuk, hogy létrehoztak egy korrupció bejelentő platformot, amihez az Immunitás Programot társították, hogy a tapasztalható visszásságokról akár civilek is beszámolhassanak. Annyiban ez a pont is kakukktojás, hogy a formáció itt óriási volumenű közvagyontömeg visszaszolgáltatását tűzte ki célul.
Emellett további lényeges elemként az igazságügyi reformterveiket, vagy akár az önkormányzatiság visszaállítását célzó decentralizációt is említhetjük még a sorban. Az már most látható, hogy kemény dió lesz mindent egyetlen ciklus alatt rendezni.
Mindezek bár a sokszor hangoztatott és a programjukban papírra is vetett ígéretcsomagnak csak egy szeletét képezik, de a többi, gyakorlatilag minden állami alrendszert érintő ígéretük erőteljesen zsebbenyúlós, azaz forrásfüggő, így fontos leszögezni, hogy az EU-s pénzekért folytatott, részint határidős küzdelem a fentebb felsoroltakkal nem áll szoros összefüggésben.
Kérdés, vajon maradéktalanul eleget tesznek az eddigi rendszert, a NER-t lebontani szándékozó vállalásaiknak, vagy egy szimpla garnitúraváltásnak lehetünk tanúi az előttünk álló ciklusban. Az biztos, hogy már középtávon politikai öngyilkosság lenne, ha a társadalomban – s különösen a szavazótáborukban – újfent az a határozott érzet lesz úrrá, hogy meg sem kísérelték mindezt végigvinni.