A választások utáni első napok árfolyammozgásai egyértelműek: a befektetők megelőlegezték a bizalmat a TISZA-kétharmadnak.
A forint erősödése és a tőzsdei rekordok mögött az a konvergencia-történet áll, amelyet már a Goldman Sachs is rögzített. Miró József, az Erste vezető elemzője rámutat: a felértékelődés addig tarthat, amíg a hazai eszközök árazása el nem éri a régiós szinteket.
Az elemző szerint a tőzsdei emelkedés alapja a magyar piac korábbi alulértékeltsége: „A tőzsdei emelkedés legalább addig tart, amíg értékeltségben el nem érjük a régiós szinteket.” Ugyanakkor hozzáteszi: az eddigi nyilatkozatoknak egyelőre nincs egyelőre úgymond jogi alapja, a valódi munka az uniós pénzek hazahozatalával kezdődik.
Az uniós szervezetek úgy tűnik rugalmasak, és hajlandóak arra, hogy rövid határidővel, a helyreállítási pénzeket végül odaadják.
Persze akkor, ha a jogállamisági kérdések rendeződnek. Ugyanakkor az Amundi szakértői hangsúlyozzák: a kimerült költségvetési tartalékok nem adnak teret a politikai tanulóidőnek.
Augusztus 31: „Senki ne tervezzen nagy nyaralást”
Magyar Péter nemzetközi sajtótájékoztatóján világossá tette: halasztás biztosan nem lesz, a kormányzati gépezetnek azonnal csúcsjáratra kell kapcsolnia. Az üzenet az államigazgatásnak szólt: „Senki ne tervezzen nagy nyaralást, mert mindent teljesíteni kell augusztusig.” A cél ambiciózus: három hónap alatt elvégezni az uniós források (RRF) lehívásához szükséges munkát.
A 10,4 milliárd eurós keret augusztus végén végleg lezárul. Magyar szerint az uniós feltételeknek összességében kell megfelelni, sőt, bizonyos elemeket újra is kell alkotni, mivel azok a korábbi kormányzati mulasztások miatt már nem teljesíthetők.
A feladat nem csupán jogalkotási: a reformokat nemcsak módosítani, hanem a gyakorlatban megvalósítani is kell 120 nap alatt. Habár Magyar Péter azt ígérte, hogy
augusztusig, de meg fogják oldani három hónap alatt, amit az Orbán-kormány 3 év alatt nem tudott.
Versenyfutás az RRF-milliárdokért
Az Euronews értesülései szerint példátlan diplomáciai nagyüzem zajlik: Ursula von der Leyen kabinetfőnöke, Björn Seibert vezetésével már a választás utáni hétvégén magas szintű delegáció egyeztetett Budapesten. A cél a 10,4 milliárd eurós Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) forrásainak megmentése.
A helyzet azonban kritikus: ha augusztus 31-ig nem születik megállapodás, Magyarország ezeket a forrásokat végleg elveszítheti.
Az RRF esetében fogy az idő. Ha nem lenne augusztus végére kitűzött határidő, az uniós delegáció nem látogatott volna el ilyen hamar Magyarországra
– nyilatkozta az Euronews-nak egy névtelenséget kérő tiszás forrás.
Az alapemberek megvannak
Magyar Péter 16 minisztériumból álló kormányában a piac számára is ismerős neveket találunk:
- Kapitány István (gazdasági miniszter-jelölt, a Shell korábbi globális alelnöke),
- Orbán Anita (külügyminiszter-jelölt, energia- és diplomáciai szakértő),
- Kármán András (pénzügyminiszter-jelölt, korábbi államtitkár).
Ez a „top management” réteg megnyugtató a piacnak, de a CE Interim nemzetközi tanácsadó cég elemzése egy mélyebb problémára, a „Senior Talent Squeeze”-re világít rá,
azaz a tapasztalt felsővezetői réteg hirtelen fellépő hiányára.
A 16 minisztériumnak és a 141, politikai értelemben tapasztalatlan képviselőnek egy olyan apparátust kellene irányítania, amelynek alig négy hónapja van 27 uniós „szupermérföldkő” teljesítésére. Magyar Péter pragmatikus választ adott a dilemmára: „Mindenkire számítunk, aki szakmai munkát végzett.”
Magyar még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a jelenlegi helyettes államtitkári szint egy része a helyén marad, amennyiben szakértelmük pótolhatatlan a gyors átálláshoz. A Külügyminisztériumban és a Nemzetgazdasági Minisztériumban már el is kezdődött az átadás-átvétel. A „vörös vonal” azonban nem kérdéses:
Aki törvényt sértett és szétlopta a hazáját, azoknak van félnivalója
– mondta Magyar Péter. A CE Interim szerint a legnagyobb kockázat, hogy hiába van meg a politikai akarat és a szakértői vezetés, ha a középvezetői szinten (államtitkárok, főosztályvezetők) egyelőre nincs meg az a gárda, amely képes ilyen rövid idő alatt komplex intézményi reformokat – mint az Európai Ügyészséghez való csatlakozás vagy az igazságszolgáltatási függetlenség helyreállítása – jogilag levezényelni.
Fiskális fegyelem és a 2030-as euró
A makrogazdasági keretek is jelentősen beszűkítik a leendő kormány mozgásterét. Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója a Népszavának elmondta: „Nincs pénz az államkasszában (...) a 2026-os büdzsé megbukott, újat kell a parlamentnek elfogadnia.” A hiány az első negyedév végén már az éves cél 80 százalékánál járt.
Kármán András feladata lesz a választási ígéretek (alacsonyabb jövedelműek szja-csökkentése, nyugdíjemelés) és a költségvetési egyensúly összehangolása. Palócz figyelmeztet: nem szabad megismételni a 2002-es hibákat, a választási programot négy évre kell elosztani, nem az első hetekben elégetni a mozgásteret.
Közben a stratégiai cél az euró 2030-31-es bevezetése, amihez a maastrichti kritériumok teljesítése már rövid távon fegyelmezett gazdaságpolitikát igényel. Miró József (Erste) szerint ez a folyamat elhozhatja a hosszú távú hozamok csökkenését, amennyiben a magyar monetáris és fiskális rendszer gyorsan hozzáigazodik az európai normákhoz.
Ráadásul az oda vezető út az árrésstopok kivezetésével és a piaci torzítások felszámolásával kezdődik. A befektetők nem politikai nyilatkozatokat, hanem egy transzparens, új költségvetést várnak május végéig, amely már számol az uniós források beáramlásával.
A politikai fordulat láthatólag megnyitotta az utat a befektetések előtt, de a következő 100 nap nem csak erről, hanem az adminisztratív teljesítményről szól. A leendő Tisza-kormány számára most ez a legnagyobb kihívás: a 141 új képviselőnek és a 16 minisztériumnak bizonyítania kell, hogy a szakmai irányítás képes lekövetni a piac által már beárazott várakozásokat.
A „kellerizmus” és a Budai-korszak mérlege
Magyar Péter a kampány során többször ígéretet tett például a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítására. Ez jól hangzik politikailag, de szakmailag egy óriási humánerőforrás-igényű feladat lesz és a magyar közelmúlt pontosan megmutatja, mekkora a kudarc kockázata, ha egy ilyen intézmény mögül hiányzik a kőkemény szakmai háttér.
A Medgyessy-kormány 2002-ben Keller Lászlót nevezte ki közpénzügyi államtitkárnak, aki hatalmas lendülettel vetette bele magát az előző Orbán-kormány gazdasági ügyeinek (Happy End Kft., Ezüsthajó, Országimázs Központ, MFB-hitelek) vizsgálatába. Bár Keller több tucat nagy horderejű ügyben tett feljelentést, a mérleg nevetség tárgya lett: a nyomozásokat sorra megszüntették, a bírósági szakaszba eljutó esetek pedig felmentéssel végződtek. Sorsfordító irónia, hogy végül magát Kellert állították bíróság elé hivatali visszaélés vádjával egy adatgyűjtési ügy miatt, amelyből 10 évig tartó pereskedés lett.
A forgatókönyv szinte pontosan ismétlődött meg a 2010-es kormányváltás után, a másik politikai oldalon. A Papcsák Ferencet váltó Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztosként 22 hónap alatt 1442 esetet vizsgált meg és 110 nyilvános jelentést készített. Ebből a gigantikus merítésből mindössze 61 büntetőfeljelentés született, amelyek közül 2012 augusztusáig csupán 7 ügyben történt tényleges vádemelés.
Ezek mind azt bizonyították, hogy egy politikai kinevezett, egy egyszemélyes hivatal vagy néhány jól csengő nevű parlamenti vizsgálóbizottság eszköztelen a modern gazdasági anomáliákkal szemben.
Ahhoz, hogy a jegybanki alapítványok, az MCC-vagyonjuttatások vagy a közbeszerzési szerződések jogilag megtámadhatók legyenek, nem politikusok, hanem a világ legjobb igazságügyi könyvvizsgálóira és nemzetközi jogászaira van szükség.
Ez a réteg Magyarországon rendkívül szűk, és többségük jelenleg a nagy nemzetközi tanácsadó cégeknél vagy globális ügyvédi irodáknál dolgozik, többmilliós fizetésekért. Megnyerésük az államigazgatásba az első nagy tesztje lesz az új adminisztrációnak. A modern tőkemozgások offshore-struktúráinak, céghálóinak, magántőkealapjainak visszafejtése olyan specifikus tudást igényel, amellyel a hagyományos nyomozóhatóságok sem mindig rendelkeznek.
Ha ezt a háttérországot nem sikerül azonnal, a piaci versenyszférával megegyező feltételekkel az új Hivatalba integrálni, a vagyonvisszaszerzésből csak a Keller László-i és Budai Gyula-i hagyományokat követő, eredménytelen politikai próbálkozás lesz.
A piac bizonyosan nem fog várni a „betanulási idő”végére. Ahogy az elemzők is világossá tették: a BUX szárnyalása megelőlegezett bizalom. Ha az első két-három hétben nem látszanak a strukturális garanciák (ki vezeti a tárcákat, mi a pontos menetrend), a befektetői kedv gyorsan a realizálásba azaz eladásokba csaphat át.
