A Magyarországon előállított libamáj esetében van még egy 80
százalékos adat, az évi mintegy 1500 tonna négyötödét exportáljuk. Elsősorban
Franciaországba, Japánba, illetve Izraelbe, a kóser máj előállításának színtere
jelenleg Magyarország.
Az elmúlt évtizedekben mind az európai uniós, mind a magyar szabályozás
számos rendelkezést léptetett életbe az állatok védelme érdekében. Ami a
libákat és tömésüket, kényszertakarmányozásukat illeti – ugye, ebből van a
legtöbb vita – a főszabály szerint tilos, ám 1998-as magyar állatvédelmi
törvényben ez alól kivételt kapott a házilagos liba- és kacsatömés, amit
gazdasági-szociális megfontolásokkal indokoltak. A hízott libából előállított
termékek, így a libamáj is 2013 óta már a hungarikumok között szerepelnek.
Már csak öt országban végeznek libatömést, ott, ahol ennek
komoly hagyománya van: Franciaországban, Magyarországon, Bulgáriában, Spanyolországban
és Belgiumban – bár Belgium Flandria tartományában erre már csak 2023 végéig
van lehetőség az állatvédelmi szempontok miatt.
Számos ország pedig korlátozó intézkedéseket hozott a
libamáj importra. Az egyik legnagyobb nyilvánosságot kapott tiltás III. Károly
király nevéhez fűződik, aki 2022 novemberében úgy döntött: betiltja a libamájat
a királyi rezidencián. Az Egyesült Királyságban egyébként tilos a libamáj
előállítása, ám nem tilos az eladása, vagy behozatala.
A radikális
állatvédőket nem érdekli a biológia
A Kacsa- és a Lúdszövetség titkára az Economx megkeresésére elmondta:
a radikális állatvédők nem a biológiai tényekből indulnak ki. A lúd évezredek
óta költöző madár, alapvetően még jelenleg is így viselkedik, szervezete
kialakította azt a rendszert, amely révén az útra való energiáját májában
halmozza fel.
Látits Miklós szerint a lúd egyfajta kalóriaraktárt épít ki
magának, szénhidrátokból, márpedig a kukoricadarának rendkívül magas a
szénhidrát tartalma, vagyis a gazdák a liba élettani sajátosságait használják
ki. (Az Economx pár napja arról számolt be, hogy a hízott máj szakszerű előállítása szerteágazó tudományos kutatások szerint nem állatkínzás. A tevékenység folyamatos állatorvosi ellenőrzés alatt áll - a szerk.)
Egyes állatvédő szervezetek kampányai, akció esetében pedig
jól kimutathatóak bizonyos üzleti érdekek, a konkurencia hatása, és volt már
példa arra hazánkban (4 Mancs Alapítvány esete), hogy a kampányok miatt emberek
sokasága vesztette el megélhetését.
Az állatvédők egymást
közt is sokat beszélnek a libatömésről
Az Economx megkeresésére az állatvédelmi szakjogász utalt
rá, hogy a szakmán belül is sokat beszélnek a libatömés kérdéséről. Kajó
Cecília kifejtette: a hatályos állatvédelmi törvénynek az alábbi szakasza
vonatkozik a libatömésre, amely legalizálja a kényszertakarmányozásukat. Maga a
főszabály így néz ki:
Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat,
szenvedést vagy sérülést okozni, az állatot károsítani, így különösen az
állatot nem szabad:
- kínozni,
- emberre, vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra
idomítani, - kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi
megfontolásból való kényszerű táplálás esetét, - a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani,
elhelyezni, - a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó
teljesítményre kényszeríteni, - természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.
És ebben a következő paragrafusban van a lényeg, miszerint a főszabály nem terjed ki az érett libatoll házilagos, vagy az engedélyezett technológia szerint végzett szedésére, illetve a házilagos vagy az engedélyezett technológia szerinti liba- és kacsatömésre.
Jelenleg az állatvédelmi törvény legalizálja, így indokolttá
és szükségessé teszi ilyen esetekben a kényszertakarmányozást, amelyet
főszabály szerint amúgy tilt.
Tehát, ha egy gumicsövön húspépet küldenénk le az egyébként
egészséges, táplálkozni tudó kutya gyomrába, elítélnének állatkínzásért.
Ugyanez libánál emberek ezreinek napi nyolc órás munkája lehet.
Hívjuk „álságos
állatvédelemnek”
Az állatvédelmi szakjogász szerint valahol érthetőek a gazdasági érdekek is, hiszen Magyarországon
megdöbbentő számban, több ezer ember foglalkozik ezzel, többmilliárdos üzletről
beszélünk.
Ám a teljes képhez hozzátartozik, hogy a haszonállatokra
vonatkozó, teljes jogi szabályozást „álságos állatvédelemnek” is hívhatjuk,
mert a takarmányozásukat, tartásukat, szállításukat szabályozó joganyag
igazából minket, embereket véd, hogy ne kapjunk betegséget, fertőzést, és
minőségi étel kerüljön az asztalra.
Az pedig elgondolkodtató, hogy ami ma indokolt és jogilag legalizált, az esetleg már holnap nem lesz az. Vagyis, a gazdasági lobbi érdekek, a jogalkotó akarata döntő, és megkerülhetetlen tény, a haszonállatokkal szemben jóval több minden megtehető, mint a kedvtelésből tartott állatokkal szemben.
A világ változik, ki gondolta volna húsz éve, hogy a
vadállatok cirkuszi szereplésének jogi korlátjai lesznek napjainkra, vagyis
eljöhet az idő, amikor akár be is tilthatják a libatömést.
Ennek azonban kell
egy nem jogi feltétel: valakiknek ki kell találni, hogy a szupertermék libamáj,
milyen olyan új szupertermékkel helyettesíthető, amely a jó PR-nak köszönhetően
majd ugyanolyan bevételt generál.
A valódi gondok
Látsits Miklós hangsúlyozta: természetesen nem minden évben
pontosan 1500 tonna a Magyarországon előállított hízott libamáj mennyisége, az
ágazat életében folyamatosan jelenlévő madárinfluenza – az egyik igazi gond –
miatt ez változik, hol több, hol kevesebb.
A Magyarországon maradó mennyiség túlnyomó része a vendéglátásban
fogy el, jellemzően a hazánkba látogató turisták keresik a magyar
csúcsterméket. (A gasztronómiai listák szakértője, a Tasteatlas összegyűjtötte a
világ ötven, belsőségből készült legjobb ételét, a magyar libamáj jelenleg a
23. helyen szerepel. – a szerk.)
A piac, a fogyasztók nem is fogadják el a rossz minőséget,
szerencsére a kilónként 20 ezer forintba kerülő finom krémes, bársonyos állagú magyar
libamáj esetében ilyesmiről nincs szó. Ami a másik valós probléma viszont, hogy
a szakmailag nagy tudású lúdtenyésztők lassan kiöregszenek, a fiataloknak nem
vonzó ez a pálya, ezért gondok vannak az utánpótlással.
