„Karsai Dániel András vagyok, 46 éves, ügyvéd,
alkotmányjogász. Valamint halálos beteg.” Ezzel a Facebook-poszttal lángolt fel
Magyarországon az újabb vita az eutanázia tekintetében.
Az ügyvédnél 2022. augusztusában ALS-t diagnosztizáltak, ez
úgynevezett moto-neuron betegség. Az orvostudomány számára jelenleg ez gyógyíthatatlan betegség, amely ugyanakkor a mentális képességeket
nem érinti, a leépülést tiszta tudattal kell végigélni, az
önállóságtól egyre jobban megfosztó, megalázó élethelyzetben.
Karsai úgy véli, egy embernek joga van az értelmetlen
szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét, erre azonban Magyarországon
nincs mód. Éppen ezért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult,
ahol az ügyben november 27-én és 28-án nyilvános tárgyalást tartanak.
A magyar kormány
ellenkérelme
A magyar kormány lényegi állítása az, hogy „a Bíróság által
a jelen ügyben felvetett valamennyi kérdésre a Pretty kontra Egyesült Királyság
ügyben hozott ítéletben már válaszoltak”. Diane Pretty egy brit nő volt, aki a
2000-es évek elején megpróbálta megváltoztatni a brit
törvényeket, hogy véget vethessen saját életének, mert moto-neuro betegsége miatt óriási fájdalmai voltak.
A brit bíróságok nem fogadták el Pretty érveit, és a Lordok
Háza, Nagy-Britannia legfelsőbb bírósága végül elutasította az ügyét. Az Emberi
Jogok Európai Bíróságához fordult ő is. A testület úgy ítélte meg, az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem
biztosít jogot a halálhoz, így az ehhez a bírósághoz benyújtott fellebbezése
szintén sikertelen volt. Pretty 2002. májusában halt meg.
A jelenlegi büntetőjogi
helyzet
Azt, hogy a büntetőjog szempontjából az aktív eutanázia emberölésnek,
vagy esetleg öngyilkosságban való közreműködésnek minősül, Bátki Pál
büntetőjogász cikke foglalja össze.
Eszerint az önkéntes passzív eutanázia a magyar
(büntető)jogban megengedett. Ennek kereteit az Alkotmánybíróság 22/2003. (IV.
28.) AB határozata alakította ki.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 15. § (1)
bekezdése biztosítja a beteg számára az önrendelkezés jogát, melynek gyakorlása
körében a beteg saját belátása alapján dönthet afelől, hogy az egészségügyi
ellátást kívánja-e igénybe venni, illetőleg milyen beavatkozások elvégzésébe
egyezik bele; ez a jog tehát az ellátás visszautasításának a jogát is magában
foglalja.
Az egészségügyi törvény 20. § (3) bekezdése értelmében a
beteg életét fenntartó, vagy életmentő beavatkozás visszautasítására akkor van
lehetőség, ha az orvostudomány mindenkori állása szerint az előírt egészségügyi
ellátás mellett is a betegség gyógyíthatatlan, vagyis rövid időn belül a beteg
halálához vezet.
A passzív
eutanáziával kapcsolatos eljárás
Magyarországon az életet meghosszabbító kezelés, vagy beavatkozás
visszautasítása csak abban az esetben érvényes, ha egy háromtagú orvosi
bizottság, a beteg megvizsgálása után egybehangzóan, írásban úgy nyilatkozik,
hogy a beteg a következmények ismeretében döntött és az orvosi bizottság
nyilatkozata után a harmadik napon a beteg két tanú előtt, ismételten
kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát, melyet közokiratba vagy
teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalnak.
A nem önkéntes
passzív eutanázia szándékos emberölés
Az egészségügyi törvény rendelkezései alapján tehát az
önkéntes passzív eutanáziára a fenti törvényi feltételek mellett van lehetőség,
ugyanakkor a nem önkéntes passzív eutanázia szándékos emberölésként minősül. Az
emberölés ugyanis mulasztással is elkövethető.
Ugyanígy az aktív eutanázia is – jelenleg 2023-ban –
emberölésnek, vagy öngyilkosságban közreműködésnek minősül.
Az öngyilkosságban közreműködés a büntetőjogban enyhébben minősül, mint az emberölés. A különbség e kettő között az, hogy kiben alakul ki a döntő motívum, az öngyilkosságot elkövető személyben, vagy a segítőjében.
Külföldi eutanázia
A magyar büntetőjog személyi és területi hatálya miatt
ugyanis a magyar állampolgár (azaz például az érintett családja) még külföldön
sem segíthetne neki az eutanáziában, mivel ezzel bűncselekményt követnének el,
amiért itthon felelősségre vonhatók. Ugyanis a magyar állampolgár külföldön is
köteles megtartani betartani magyar Büntető törvénykönyvben meghatározott
szabályokat.
Mindig is érzékenyen
érintették a közvéleményt
Az Economx megkeresésére Bátki Pál büntetőjogász elmondta: az
eutanázia kérdése rögtön a rendszerváltás után élesen a közérdeklődés
centrumába került. 1993 szeptemberében Binder Györgyi végzett a 11 éves, gyógyíthatatlan
betegségben szenvedő kislányával.
Első fokon
kétévi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, azonban a másodfokú eljárásban az ítéleten súlyosítottak és
letöltendőt kapott. Göncz Árpád akkori köztársasági elnök 1996 májusában megadta
Binder Györgyinek a kegyelmet, és négyévi próbaidőre felfüggesztette az ítélet
végrehajtását.
A keretet adó
alkotmánybírósági határozat
Binder Györgi esete után 10 évvel született meg az
eutanázia mostani kereteit adó alkotmánybírósági határozat (22/2003. (IV. 28.)
AB határozat). A kérelmezők azt szerették volna elérni, hogy az orvos az
egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján ne legyen köteles a
gyógyíthatatlan betegek esetében azt jelenti, hogy a betegséggel járó testi és
lelki szenvedéseiket az orvos ne kényszerüljön akár a beteg akarata ellenére is
meghosszabbítani.
Ennek nyomán a jogalkotó módosította az egészségügyről szóló
törvényt, amely, miként fentebb szó volt róla, a következőket mondta ki.
A beteg életét fenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására akkor van lehetőség, ha az orvostudomány mindenkori állása szerint az előírt egészségügyi ellátás mellett is a betegség gyógyíthatatlan, vagyis rövid időn belül a beteg halálához vezet. Ezt a megoldást nevezzük passzív eutanáziának.
Ennek már 20 éve, ennyi idő alatt a világ és az emberek
ezzel kapcsolatos értékrendszere, az ezzel kapcsolatos alapfogalmak
(önrendelkezés, emberi méltóság) is teljesen átalakulhattak.
Időszerű tehát, hogy megtudjuk, kiállják-e a
próbát a 20 évvel ezelőtti érvek, vagy teljesen más szabályok lesznek-e irányadók
az eutanázia kérdésében – hangsúlyozta végezetül az Economxnak a büntetőjogász.
