A Balaton melletti Nagyberek kistájegység Balatonfenyveshez tartozó részen is működött kényszermunkatábor és rabgazdaság. Sokáig elhallgatták a történetét, pedig ide a társadalom minden rétegéből hurcoltak elítélteket.
A kommunista diktatúra ideje alatt a szovjet mintára létrehozott, később az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által felügyelt Közérdekű Munkák Igazgatósága (KÖMI) kiterjedt, harmincnál is több kényszermunkatábort működtetett hazánkban.
Ezek egyike volt a fenyvesi, amelyet sokan KÖMI 401 néven ismernek. Működése alatt közel 2 500 rabot dolgoztattak ártatlanul, politikai okokból meghurcolva. Embertelen körülmények között kellett „élniük” – a hatvanszemélyes barakkokban rendszeresen százhúszan voltak elhelyezve, húst csak akkor ehettek, ha elpusztult egy állat, ráadásul egész évben vályúban tudtak csak mosakodni.
A nevesebbek elítéltek közé tartozott Szász Endre Munkácsy Mihály-díjas festőművész, grafikus, porcelánfestő is, akit még 1950-ben korrupciós perben egy évtizedre ítéltek. A visszaemlékezések szerint vele festették meg az embertelen diktatúra szellemi és politikai vezetőinek (Lenin, Sztálin, Rákosi) portréit május elsejére – írja a Veol Buza Péter Gulag a Berekben című könyvének bemutatójáról.
A szerző kutatói munkájának köszönhetően kiderült, hogy nemcsak a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság több száz épülete, hanem a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút jó részét is rabmunkában építették.
70 évvel ezelőtt augusztus 20-án az átmeneti enyhülés időszakában zárták be a fenyvesi munkatábort – erre is emlékeztek a könyvbemutatóval egybekötött előadáson a lovasi Stefanovszky-házban.
