A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője úgy véli, a tiltás
nagy valószínűséggel újabb lendületet ad az önkormányzatok „adókivetési
kreativitásának”, holott az már eddig is egészen meghökkentő adófajtákat
eredményezett.
Fehér Tamás szerint ugyanakkor az is
megállapítható, hogy a várakozásokkal ellentétben a hazai adóvilágot 2016-tól nem árasztották el az abszurdabbnál abszurdabb lokális kisadók, noha csakugyan születettek meglepő települési adók.
Jelenleg 100-120
önkormányzat vet ki települési adót
Míg az indulást követő évben, 2016-ban olyan 60 körül volt
azoknak az önkormányzatoknak a száma, amelyek bevezettek valamilyen települési
adót, addig ez a szám az elmúlt években sem nőtt jelentősen. Jelenleg 100 és
120 közé tehető a települési adót kivető önkormányzatok száma, amely
elhanyagolható aránynak számít a mintegy 3.200 települési önkormányzathoz
képest.
Ennek a tendenciának természetesen számos oka van. Van, ahol
a lakosság tiltakozása miatt kellett elvetni a települési adó ötletét. Ennek
esett áldozatául például a 2016-ban bevezetett pilisjászfalui ló- és póniló-adó,
amelyet az önkormányzat még ugyanabban az évben ki is vezetett.
És ha nem lenne elég elrettentő az a széles körben
elfogadott alapvetés, miszerint a magyar ember nem szeret adót fizetni, a
kormány a járványügyi intézkedések keretében meg is tiltotta az önkormányzatok
számára, hogy 2021-ben és 2022-ben új helyi vagy települési adókat vezessenek
be.
Régi-új klasszikusok
Talán ez utóbbival is magyarázható, hogy egyes
önkormányzatok 2023-ban újult erővel keresték a bevált formákat a települési
adók terén. Továbbra is igaz ezért, hogy a legelterjedtebb települési adónem
még mindig a termőföldadó. Több önkormányzat is idéntől vezetett be ilyen
fizetési kötelezettséget, míg a korábbi termőföld-, nádas- vagy éppen halastó adók is többnyire köszönik, jól vannak.
De a termőföld adó mellett a különböző torony adók is
reneszánszukat élik.
A Szabolcs-Szatmár Bereg vármegyei, körülbelül 160 lelket
számláló Tivadar községe például idén márciustól sávosan adóztatja a 20
méternél magasabb építményeket. Így például az 50 méternél magasabb
építményeket évente 5.000.000 forinttal taksálja az önkormányzat, míg 30 méter
alatt csak 1.500.000 forint adót kell fizetnünk a tornyunk után.
Erdőkre, zártkertekre
is
A termőföld különböző kategóriái mellett gyakori, hogy az önkormányzatok más jellemzőik alapján vonják adóztatás alá a földterületeket.
Jó példa erre a Nógrád vármegyei Mátraszőlős, ahol az erdőkre és a fásított
területekre vetett ki települési adót az önkormányzat.
De slágertémának tekinthető a zártkert besorolású földekre
kivetett adó is (például Söréden, Dömösön, Kisecseten vagy Felsőörsön). Ez
utóbbiak jellegzetessége, hogy az önkormányzatok legtöbbször helyrajzi
számonként, tételes összegben követelik meg a zártkertek után az adót.
Víztározó, bányató,
traktor adó, horgászstég
Kuriózumként említhető még ebben a körben, hogy a Pest
vármegyei Délegyháza a víztározók, bányatavak, mocsarak, horgásztavak és
pihenőtavak területére vetett ki települési adót, míg Kőszegen és Gyöngyösfalun
a háztartási szennyvíztárolók váltak a települési adó tárgyává.
Óbudán megszüntették a giccsadóként elhíresült településkép-védelmi
települési adót, helyette a traktor adóhoz hasonló, a motoros vízi járművekre
kivetett, teljesítményalapú adót vezetett be az önkormányzat. Ezt a példát
követte egyebek közt Nagymaros és Budakalász is.
És ha már építkezés: Leányfalun az építésügyi hatósági
engedélyköteles magánépítkezéseket sújtja egyszeri, négyzetméter alapú adó,
amellyel az önkormányzat valószínűleg a túlzott beépítéseknek igyekszik elejét
venni.
Végül szellemes példa a helyi sajátosságokra építő
adótárgy-választásra az 1.400 lakosú, Heves vármegyei Szűcsi, amely a stégekre
és horgászházakra vetett ki települési adót.
A renyhe adóztatási kedvnek is köszönhetően relatíve kevés települési adóval kapcsolatos ügy jutott el a Kúria Önkormányzati Tanácsa elé, de azért akadt egy-két tanulságos példa. Balatonfüreden például az önkormányzat utcára meghatározva szerette volna rendeletbe venni azt a 14 külterületi ingatlant, amelyek tulajdonosait települési adó kivetésével akarta rábírni arra, hogy a területeket csak és kizárólag mezőgazdasági művelés céljára hasznosítsa. A Kúria visszamenőlegesen megsemmisítette a települési adót. Álláspontja szerint ugyanis az önkormányzat adókivetése nem felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének, és nem tolerálható, ha egy önkormányzat voltaképpen településrendészeti célokból vezet be szankciós jellegű települési adót.
A nemkívánatos személyadó
Hasonlóan a színfalak mögé kellett látnia a Kúriának az
Alsónémediben bevezetett „nemkívánatos személyadó” ügyében is.
Itt az
önkormányzat rendkívül körülményes szabályozással vezetett be egy olyan napi
800 forintos adót, amely az önkormányzat területén lakcímmel rendelkező, ott
tartózkodó, vagy csak ténylegesen ott élő személyeket (tehát mindenkit) terhelt
volna, ám a széleskörű mentességi jogcímek révén végül gyakorlatilag csak a
községben egyre gyakrabban megforduló romániai vendégmunkásoknak kellett volna
azt megfizetnie.
A Kúria a megsemmisítő határozatában az önkormányzat
diszkriminációján felül itt is kifogásolta az adóztatás célját, kimondva, hogy
nem lehet települési adót közrendészeti célok elérésére bevezetni.
Napjaink klasszikusa a légiutas adó
Végül említést érdemel Pestszentlőrinc-Pestszentimre
Önkormányzatának ambiciózus terve a légiutas adó bevezetésére. A 2023-ban
hatályba lépett rendelet alapján a magánszemélyeknek tételes díjat kellett
volna fizetniük az önkormányzat illetékességi területén fekvő repülőtérről
(értsd: a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről) érkező, induló, transzfer és
tranzit utazásaik után.
A rendelet az adó beszedéséért – ennek elmulasztása esetén pedig
a hiány megfizetéséért – egyetemlegesen tette volna felelőssé a földi
kiszolgálót és a légitársaságokat, ezzel tetemes, gyakorlatilag
kivitelezhetetlen adminisztrációs terhet is róva ezekre a gazdálkodókra.
A légiutas adó szabályosságát a Kúria rendkívül széles körben
vizsgálta, így az ebben az ügyben született döntés mindenképpen mérföldkőnek
számít majd a települési adókkal kapcsolatos későbbi ügyekben. Ahogy arra
számítani lehetett, a Kúria végül megsemmisítette a légiutas adót.
Ennek vizsgálatát az önkormányzat ugyanis az adófizetőre
hárította volna.
De a Kúria szerint az adórendelet például már csak azért sem
felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének, mert a Liszt Ferenc
Nemzetközi Repülőtér is több önkormányzat illetékességi területén helyezkedik
el, így pedig magának a légiutas adónak az adótárgya sem határozható meg
egyértelműen az önkormányzati rendeletből – hangsúlyozta végezetül a Jalsovszky
Ügyvédi Iroda szakértője.
