Mint írták, az ökoszisztémákban megjelenő mikroműanyag-terhelések ugyan parányi polimerek, de akut és krónikus hatásokat
okozhatnak az algákban, illetve gerinctelen és gerinces szervezetekben is.
Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a mikroműanyagok felületéhez emberi eredetű szennyező anyagok (például gyógyszermaradványok, policiklusos aromás szénhidrogének és növényvédőszerek hatóanyagai) is hozzákötődhetnek, és ez tovább erősítheti az anyagok toxikus hatását, valamint az élő szervezetekben és a táplálékláncban történő feldúsulását.
- áll a közleményben, amelyben a MATE és az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatóinak a Science of the Total Environment szaklapban közölt
tanulmányára hivatkoztak, amely szerint a Balatonban lévő 50-100 mikrométeres mikroműanyagok
bejuthatnak a nagy vízibolha tápcsatornájába.
A vizsgálatok során a MATE Akvakultúra és
Környezetbiztonsági Intézet, az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az
Eurofins Analytical Services Hungary Kft. szakemberei hétfajta polimertípust
azonosítottak, amelyek közül a polipropilén- és a polietilén-szemcsék voltak a
leggyakoribbak. Típustól függetlenül 1000 literenként átlagosan 5,5 fordult elő
belőlük, amely hasonló európai tavakban mért értékekhez.
Igazolni tudta a kutatócsoport azt is, hogy a polisztirol és
a polietilén önmagában, illetve egyes fogamzásgátló-maradványokkal együtt
viselkedési és biokémiai változásokat okoz a nagy vízibolha egyedeiben.
Az új eredmények és tapasztalatok alapján a MATE és az
Eurofins Kft. szakemberei pályázati együttműködéssel olyan további antropogén
eredetű mikroszennyezőket keresnek, amelyek vizes közegben bizonyíthatóan
megkötődnek a mikroműanyagok felületén - olvasható az egyetem közleményében.
