Kiemelt politikai és kampánytéma lesz a következő hetekben, hogy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin megállapodása nyomán az orosz Roszatom végezheti a paksi atomerőmű bővítését − mondta lapunknak Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője. A megállapodás formailag nem államközi szerződést, hanem több magánjogi szerződést jelent, amelyeket teljes egészében az elemző szerint nem fog megismerni a nyilvánosság. Az ügy − állítja Juhász − túlmutat az atomerőmű és a költségek kérdésén, és összefügg az Orbán-kormány keleti nyitást hangsúlyozó külpolitikai orientációjával. Mint mondta, az unióval számos konfliktust vállaló magyar kormánynak évek óta törekvése, hogy elnyerje valamely keleti nagyhatalom támogatását, a mostani megállapodás azonban önmagában nem jelenti Magyarország orosz érdekszférába való visszakerülését, de kétségtelenül ebbe az irányba tett lépésnek tekinthető. A téma − tette hozzá − belpolitikai szinten azért lehet kockázatos, mert a kérdés a kormánypárt szavazótáborát is megosztja.
A Fidesz és elnöke immár öt éve szoros gazdasági kapcsolatokra törekszik Oroszországgal − mondta Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet vezető elemzője, aki szerint itt nem ideológiai alapú közeledésről van szó. Hasonló stratégiát követ az Európai Unió számos tagállama is, adott esetben épp atomenergia-beruházások terén − tette hozzá Fodor. Véleménye szerint ezen államok (például Nagy-Britannia és Finnország) helyesen mérték fel, hogy az atomenergiát háttérbe szorító Németország példája e téren nem célravezető. Fodor szerint a beruházás kapcsán a baloldali erők legfeljebb a társadalmi vita rövidségét tudják hitelesen kritizálni. Az elemző szerint az is zavart okozhat a baloldalon, ha az egyes pártokon belül sem feltétlenül ért egyet mindenki a beruházás elutasításával.
A bővítés előkészítését megalapozó tevékenységhez hozzájáruló 2009-es parlamenti határozatot az MSZP is támogatta, ezért is van nehéz helyzetben a párt, ha az atomerőmű bővítése ellen érvel − véli Antal Attila, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért elemzője. Az ellenzéki erők közül az LMP és az Együtt-PM − mivel nem érintettek a bővítés megalapozásában − hitelesebben érvelhetnek a döntés ellen. Antal − aki hiányosságként említette meg, hogy az ellenzéket és a társadalmat nem vonták be a megállapodás előkészítésébe − szerint a bővítést megalapozni hivatott nemzetközi szerződéscsomaggal a miniszterelnök tulajdonképpen a következő kormányzását kívánta megalapozni. Hogy a kérdés mennyire lesz a 2014-es választási kampány legfőbb témája, az szerinte lényegében az ellenzéken múlik.
Szerző: Leszák Tamás
