− A decemberi EU-csúcs egyik központi témája volt a védelempolitika. Miért van szükség közös együttműködésre, ha az uniós tagállamok többsége a NATO-nak is tagja?
− Az ismert amerikai külpolitikai elemző, Robert Kagan megfogalmazása szerint az Egyesült Államok, illetve az amerikai vezetésű NATO főleg a konfliktusok katonai megoldásában jeleskedik, míg az Európai Unió inkább a viták utáni békefenntartó, illetve államépítő projektekben erősebb. Az uniós küldetések túlnyomó része főleg civil válságkezelési misszió, amely az adott ország rendőrségi, határőrizeti, ügyészségi, bírósági rendszerének modernizációjára összpontosít. Fontos szerepet játszanak a katonai kiképző missziók is.
− Hogyan néz ki a gyakorlatban a Nobel-békedíjjal kitüntetett EU biztonságpolitikája?
− Az Európai Unió az elmúlt tíz évben sokkal aktívabb szerepet vállal globális szinten. Jelenleg három kontinensen 12 civil és négy katonai művelet keretében hétezer katona, rendőr, ügyész, bíró és határőr szolgál uniós missziókban. A műveletek közül kiemelhető az EU grúziai (georgiai) missziója, ahol a déloszét, illetve abház válságtérségben egyedüli nemzetközi szereplőként vagyunk jelen. Az unió legnagyobb küldetése az EULEX-Koszovó, amely a NATO-KFOR missziójával együttműködve segít a Koszovó és Szerbia közötti megbékélésben. A katonai missziók közül talán a legfontosabb az Atalanta művelet, amely Szomália partjainál biztosítja a kalózok ellenében a szabad hajózást. Magyarország aktív szerepet vállalt ezekben a megbízatásokban. A bosznia-hercegovinai misszióban 160, míg Koszovóban 40 magyar katona állt helyt. Jelen vagyunk a grúziai misszióban, illetve vannak magyar katonai kiképzők Maliban és Szomáliában is. Nagy elismerést kapott Magyarország, hiszen az EUJUST LEX Irak projektet Huszár László dandártábornok vezette a múlt év végéig, kiemelkedően sikeresen .
− Az egyre egységesebb EU-ra hogyan tekint a NATO? Mint katonai szövetségesére?
− Magyarország uniós és NATO-tagként is érdekelt a két szervezet közötti együttműködés erősítésében. A világ instabil zónáiban kitűnően együttműködik a két szervezet. Így van ez Koszovóban, Afganisztánban és Szomáliában is. A törökök és ciprusiak közötti politikai vita sajnos jelentősen lassítja, illetve akadályozza az együttműködést, de vannak olyan jelek, hogy a ciprusi megosztottság megoldásával jelentősen javulhatnak az együttműködés feltételei. A két szervezet vezetői között folyamatosak a kapcsolatok. Az uniós csúcs következtetései alapvetően megerősítik az EU−NATO együttműködés szükségességét. Az európai állam- és kormányfők 2008 óta először tekintették át az európai védelem kérdéseit. A csúcs egyik fő feladata az volt, hogy a társadalmak felé közvetítsék: miért van szükség az európai védelmi politikára. A NATO és az EU kiegészítik egymást, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az EU 28 tagállama közül 22 NATO-tag is.
− Éppen a decemberi EU-csúcson jelentették be, hogy Brüsszel hozzálát a védelmi termékek egységes európai piacának létrehozásához. Mennyire egységes ebben a kérdésben az EU?
− Világos politikai akarat létezik, hogy hosszú távon jöjjön létre az egységes európai védelmi piac. De a csúcs következtetései alapján ez lépésenként jönne létre, maximálisan figyelembe véve a tagállami érzékenységet. Különös figyelmet kell szentelni a kis- és középvállalkozások érdekeire is. Nyilvánvaló, hogy a piaci korlátozások lebontása azoknak az országoknak kedvezne, amelyeknek nagy és erős védelmi ipara van. A fokozatosság és a kevésbé versenyképes országok védelmének az elvét a visegrádi országok közösen képviselték az európai csúcson; ezek az elvek végül belekerültek a csúcs zárónyilatkozatába. Az elfogadott dokumentum szerint a képességfejlesztés területén az Európai Tanács szabad kezet ad az együttműködésre az arra hajlandó tagállamoknak, amelyek adott esetben az erőforrások közös használata, a közös kiképzés, karbantartás területén dolgozhatnak össze. A célok között szerepel továbbá, hogy a 2020 és 2025 közötti időszakra kell elkészülnie az unió tagállamai által készített távirányítású repülőgéprendszereknek, más néven drónoknak, továbbá fejleszteni kell a légi üzemanyag-utántöltési képességeket. Az állam- és kormányfők a polgári képességek megerősített fejlesztését is szorgalmazzák, továbbá arra kérik a tagországokat, hogy növeljék befektetéseiket a védelmi iparban a kooperatív kutatás területén, s használják ki a tagállami, illetve az uniós szintű kutatásban az egymást erősítő hatásokat. Annak lehetőségét is felvetik, hogy a védelmi természetű kutatási programok finanszírozásához az Európai Bizottság vizsgálja meg, hogy hogyan lehet uniós pénzeket felhasználni az EU 2014 és 2020 közötti kutatási és tudományos keretéből, a Horizont 2020-ból. A védelmi iparban a közös szabványok kidolgozásának igénye is megjelenik, azzal a kikötéssel, hogy nem szabad átfedéseket létrehozni már meglévő, például NATO-szabványokkal.
− A válság hatására az európai védelmi kiadások 2008−2013 között reálértéken 20 százalékkal csökkentek. Milyen hatásai vannak ennek?
− Nem titok, hogy a 2008 óta tartó gazdasági válság viszonyai között jelentősen csökkentek a védelmi kiadások egész Európában. A decemberi csúcs egyik stratégia felvetése az volt, hogy miképpen lehet megőrizni a képességeket kevesebb pénzből. A csúcs egyik válasza az volt, hogy ésszerűsíteni kell a katonai beszerzéseket és fejlesztéseket. Nincs értelme annak például, hogy minden kis európai tagállam saját harckocsit vagy harci repülőt fejleszt. Szükség van a specializációra és munkamegosztásra. Politikai támogatást kaptak a regionális együttműködések is; Magyarország szempontjából kiemelt szerepet kap ebből a szempontból a visegrádi együttműködés. 2016 első felére fog felállni a V4 európai harccsoport, amely egy 1500 fős gyors reagálású egységet jelent.
Szerző: Wiedemann Tamás
