Jegybanki statisztikák szerint ma Magyarországon a forgalomban lévő bankkártyák száma eléri a 9 milliót (7,7 millió betéti, 1,3 millió hitelkártya), a lakosság pedig az elmúlt években fizetésforgalmának mind nagyobb részét terelte a számára ingyenes, a költségvetés előtt − a regisztrált fizetésnek köszönhetően − eltitkolhatatlan áfabevételt hozó bankkártyás fizetés felé. A kormányváltás félévében mért 92,8 millió bankkártyás fizetési tranzakció 2013 első félévének végére 45,2 százalékkal, 134,8 millióra nőtt, miközben a kártyák segítségével bonyolított "fehér" gazdasági forgalom 42 százalékkal, 909 milliárd forintra nőtt. A 2013. első félévi forgalmi adatokkal számolva a költségvetés a bankkártyás fizetésekből az idén 5,4 milliárd forint illeték-bevételre tesz szert. Ez áll szemben azzal, hogy csak az idei júliust megelőző év alatt 88 milliárd forinttal nőtt a kártyás kereskedelmi forgalom, amelynek révén a költségvetés 10,7 milliárd forint áfabevétellel gazdagodott. A kártyás fizetések darabszáma és volumene bizonyosan drasztikusan visszaszorul majd a jövő évtől a havi kétszeri ingyenes készpénzfelvételnek köszönhetően, s emiatt a kártyás vásárlások után járó illetékbevétel is csökkenni fog. Bár a kormányzat számottevő energiát fektet az online pénztárgépek elterjesztésébe, a rendszer beindulása után is kérdéses, hogy a kereskedők minden esetben teljesítik számlaadási kötelezettségüket − hiszen amennyiben nem állítanak ki számlát, a NAV-hoz sem érkezik be semmilyen adat az értékesítésről.
A jövő évi adótörvények első alkalommal ismerik el a bankkártyás fizetést az adózás szempontjából támogatandó ügyletnek azzal, hogy januártól a vállalati kártyákkal bonyolított éttermi költés után nem kell külön áfás számlát kérni, elegendő a fizetésről szóló igazolással (slip) és a bankszámlakivonattal igazolni a fizetés megtörténtét. A világon számos országban az adóhatóság teljesen transzparensnek ismeri el a kártyás fizetéseket, s ott minden fizetés igazolásához elegendő a kártyás fizetésről szóló igazolás. A számlaadási kötelezettség elterjesztését és a feketegazdaság visszaszorítását célzó intézkedéseket meghozó kormányok felismerték, hogy a kártyás fizetés esetén megkerülhetetlen a beérkező jövedelem bevallása: Olaszországban a Monti-kormány döntést hozott arról, hogy a túlzott készpénzforgalom által generált, az olasz GDP 10 százalékát, mintegy 160 milliárd eurót kitevő feketegazdaság visszaszorítása érdekében 2013 júliusától 50 euró feletti vásárlásokat csak bankkártyával lehet intézni. (Ezt végül nem vezették be, ám hatása ennek ellenére mérhető, hiszen az EFMA adatai szerint a készpénzhasználat Olaszországban egy év alatt 90-ről 83 százalékra szorult vissza - itt tart nagyjából a magyar adat is. Az EU-átlag − amitől mi borítékolhatóan távolodni fogunk jövőre − 65 százalék.)
A tranzakciós illeték bevezetése előtt a hazai bankok (főleg a nagy lakossági hitelintézetek) számlacsomagjaiban az ügyfelek 70-80 százaléka olyan számlacsomagban volt, amely biztosította számukra a havi legalább kétszeri − összeghatár nélküli − készpénzfelvétel lehetőségét. Ennek ellenére az ügyfelek − összhangban a világtrendekkel és a kormányprogram alapjának számító Széll Kálmán tervben megfogalmazott célokkal − egyre kevesebbszer használták az atm-eket: a készpénzfelvételi tranzakciók száma a 2010. első félévi 60,2 millióról az idei első hat hónap alatt mért 58,1 millióra csökkent. S bár az idén a készpénzfelvételt (is) már tranzakciós illeték terhelte, az ügyfelek továbbra is a számukra a havi megélhetéshez szükséges átlagos összeget veszik ki: egy bankkártyára havonta átlagosan továbbra is alig több mint egy (1,25) pénzfelvétel jut, amelynek átlagos összege a 2012. évi 48 023 forintról az idei első félév során az illetékteher ellenére nemhogy csökkent volna, hanem 49 499 forintra nőtt. Ez az összeg még mindig nagyon távol van a 150 ezer forintos új szabály összegétől.
A pénzügyi rezsicsökkentés során a kormányzat deklarált célja, hogy a polgároknak költségmentessé tegye a pénzfelhasználást. Véleményem szerint az ingyenes készpénzfelvétel jogának propagálása mellett a kormányzat visszaállíthatná a bankkártyás fizetés illetékmentességét és a kártyás fizetések elterjesztése mellett törhetne lándzsát, ami − mint bemutattuk − teljességgel összeegyeztethető lenne a pénzügyi rezsicsökkentés elveivel s a pénzforgalom Széll Kálmán tervben rögzített irányaival is. Aligha lehet véletlen, hogy az NGM jövő évi adó- és illetékterveiben eredetileg szerepelt a kártyás vásárlások illetékmentességének megteremtése. Az illetékmentes kártyás vásárlás lehetőségével élni kívánó polgárok követelése révén a kereskedők már nem zárkózhatnának el attól, hogy bankkártya-elfogadó (pos) készülékeket telepítsenek a boltokba − ezt a folyamatot az MNB terveivel összhangban akár uniós pénzekkel is támogatni lehetne. A kieső, az új helyzetben bizonyosan 5 milliárd forintnál kissebb bevétellel szemben a kifehéredő gazdaság számottevő áfatöbblete állna.
| Vásárlások | Vásárlások értéke | Készpénzfelvételek | Készpénzfelvételek értéke | |
| száma (millió) | (milliárd forint) | száma (millió) | (milliárd forint) | |
| 2010. I. félév | 92,88 | 640,3 | 60,26 | 2623,5 |
| 2010. II. félév | 105,61 | 763,9 | 62,02 | 2987,9 |
| 2011. I. félév | 103,07 | 721,9 | 59,98 | 2925,8 |
| 2011. II. félév | 117,28 | 860,2 | 63,06 | 3186,8 |
| 2012. I. félév | 119,07 | 821,4 | 59,25 | 2843,6 |
| 2012. II. félév | 132,67 | 936,8 | 62,92 | 3083,0 |
| 2013. I. félév | 134,84 | 909,3 | 58,17 | 2873,6 |
| Forrás: Forrás: MNB | ||||
Szerző: Nagy László Nándor
