− Ön egy igen széles profillal rendelkező holding ügyvezető igazgatója, amelynek nem is a legjelentősebb forgalmat adó cége a Tornai Pincészet. Mi indította arra, hogy elvállalja a HNT elnöki posztját?
− Nem sikerült mást rávennem. A feladat vállalása felelőtlenség a családommal, munkatársaimmal szemben, nem vállalása viszont felelőtlenség lett volna a szakmai közösséggel szemben. Maradtam az elsőnél, talán hamarabb megbocsátanak.
− Mit tart a legfontosabb megoldásra váró szakmai feladatnak?
− Az elmúlt húsz évben jelentősen átalakult a világ és benne Magyarország borászata a klímaváltozás, az új piacok belépése, a gasztronómia változása nyomán. Ezt eddig kevéssé tudta követni a hazai intézményrendszer, a szervezetet a kötelező adminisztratív feladatok kötötték le, beleértve a szükséges pénz előteremtését, kevesebb figyelem maradt az innovációra. Ezen mindenképp szeretnék változtatni. Az új elnökség feladata a jövőt tervezni, a szakma szereplőivel megállapodni a közös célokban, ezeknek megfelelően átalakítani a szervezetet. A hagyományokat tisztelni és használni kell, de nem szeretnénk, ha múzeum lenne a hazai borgazdaság. Javítani kell a termelők informáltságán, a termelés hatékonyságán, az értékesítésen, de a legfontosabb a szoros együttműködés. Ennek érdekében átalakítjuk a HNT elnökségének működését: egy-egy, az ágazat fejlődése érdekében fontos szakterület felügyeletét egy-egy elnökségi tag látja majd el. Lesz a termelői alapokért felelős elnökségi tag, aki a telepítési jogok forgalmával, illetve egy ültetvénykataszter elkészítésével foglalkozik. A hazai ültetvényterületek csökkenése megszüntethető, de ehhez tudni kell, hogy hol, mit, hogyan, milyen fajlagos költség mellett termelnek. Fontos, hogy a termelők a működést harminc-negyven évre meghatározó telepítések tervezésekor figyelembe vegyék a legújabb technológiákat, de ami a legfontosabb: a kereskedelmi és a fogyasztói szempontokat, elvárásokat is. Lesz külön a szőlészeti és a borászati technológiafejlesztésért felelős elnökségi tag, és olyan is, aki az uniós és a hazai támogatások összhangjának megteremtéséért felel. A kereskedelemfejlesztés szintén önálló felelőst kap, mivel továbbra is értékesítési gondokkal küzd az ágazat. A borászok és a kereskedők részéről megvan az együttműködési szándék, de új eszközöket kell alkalmaznunk.
− Milyen eszközökre gondol?
− Az egyik lehetőség, hogy szakmaközi szervezetként működünk − hosszú távon minden szereplő érdeke ez lenne. Hasznos lenne egy olyan aukciós rendszer kialakítása is, amelynek keretében a termelők és a hazai, illetve külföldi kereskedők találkozhatnak, nyílt piaci megállapodások születhetnek. Szeretnénk felmérni, milyen terheik vannak a szőlőtermelőknek, borászatoknak − például hogy az e-útdíj mennyi pluszköltséget jelent −, ezek közül melyek enyhítésére van reális esély. Régi vágyam, hogy egyszer áttekintsük, mennyi hasznuk van a termelők, illetve a hatóságok által kiállított dokumentumoknak, szívesen készíttetnék egy olyan elektronikus rendszert, amelyben térítésmentesen rögzíthetnék a folyamataikat a termelők, illetve ellenőrizhetnének a hatóságok.
− Mekkora ráfordítást igényelne mindez?
− Nem minden cél pénzigényes. A telepítési tervek és a hazai szaporítóanyag-előállítás összehangolása például nem az, viszont erősen növeli a hatékonyságot. Azt azonban mindenképp szeretnénk elérni, hogy a közfeladatok ellátásáért felelős dolgozók költségeinek megfelelő állami ellentételezést kapjon a HNT. A hegyközségi rendszer 250 millió forintos jelenlegi állami támogatása nem fedezi a hegybírók működését, holott már a HNT a munkaadójuk.
− Az új uniós támogatási időszak tervezése során mire kellene a legnagyobb összeget fordítani?
− Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, de a szőlőtermelők, -feldolgozók, -kereskedők közötti piaci együttműködés fejlesztésére. Sokkal többet kellene a tudástranszferre, marketingre elkülöníteni, akár a beruházások rovására is. Utóbbiak esetében komolyabb figyelmet kellene szentelni az új kapacitások fenntarthatóságára, megtérülésére vagy arra, hogy miként helyettesíthető egy beruházás termelési együttműködéssel. Az ágazatban marad a nemzeti boríték rendszere, a 145 millió eurós keret stabil támogatást tesz lehetővé. Létkérdés, hogy ezt racionálisan költsük el, abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy az uniós agrártámogatások csökkenni fognak. A Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége elemzése szerint a nagyobb szereplők profitabilitása növekszik, a kisebbek azonban − egy-két kivételtől eltekintve − veszteségesek. Eszközöket kell keresnünk, akár az integráció támogatásával, hogy helyreálljon a kisebbek profitabilitása.
− Rövid távon milyen piaci lehetőségeik vannak a magyar borászatoknak?
− Az USA vagy Kína növekvő kereslete elszívja a borfelesleget − főbb versenytársainktól, illetve az európai piacról is −, de a fogyasztói ízlés változása is teremt lehetőségeket. Lengyelországban például a francia borok népszerűsége csökkent, a magyarok iránt viszont érdeklődnek. A hazai árakat továbbra is erősen befolyásolja, hogy mennyiért lehet importálni. Jelenleg az alsó kategóriában 5-10 százalékkal emelkedtek az árak, míg a felsőben inkább mérséklődtek. Jövőre már lehet pár százalékos növekedés az értékesítésben is.
Szerző: Kiss Melinda
