Bár az időjárás a tavalyinál végül valamivel kegyesebb volt, a szüret végéhez közeledve mégsem lehetnek igazán elégedettek az ágazat szereplői. A végleges termésadatok összesítése november végén kezdődik (addig lehet leadni a hegybíróknál a származási igazolásokat), de a termelői visszajelzések alapján biztos, hogy az előzetesen becsült 2,5 millió hektolitertől elmarad az idei bormennyiség − mondta a Napi Gazdaságnak Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára. Becslések szerint hozzávetőleg 400 ezer tonna szőlőt szüreteltek: a fürtszám alapján még jó termést várhattak a gazdák, de sok lett a normálisnál apróbb szem, illetve a nem megfelelően kitelt fürt, majd a korai fajtáknál az aszály miatt kisebb volt a lékihozatal is. A felvásárlási árak a szüret kezdetén még kedvezőek voltak a szőlőtermelőknek − kismértékben nőttek az előző évekhez képest −, a végére azonban a tömegtermékek alapanyagai iránt megcsappant a kereslet, ami az árak mérséklődésében is megmutatkozott. (A szüret végi lanyhuló kereslet egyik oka lehetett az is, hogy a borvidékek közti szőlőforgalmat visszafogta az útdíj pluszköltsége.) A főtitkár szerint a kisebb termés miatt a magasabb ár idén csak az emelkedő költségeket kompenzálta, extra jövedelmet senkinek nem jelentett.
Egy átlagos évben Magyarországon 3 millió hektoliter bort állítanak elő, így az idei várható mennyiség csak az elmúlt évek gyengébb eredményei után tűnik soknak. Mennyiségi szempontból ez épp lefedné a hazai fogyasztást, de benne vannak a prémium borok − ezekre jelenleg kisebb a belföldi kereslet a korlátos vásárlóerő miatt −, valamint az évi mintegy 600 ezer hektoliternyi export is. Az utóbbi mennyiség belföldi kiesését az elmúlt években jellemzően az import pótolta − emlékeztetett Horváth Csaba. A behozatalt a borászatok likviditási gondjai is elősegítik, jelentős részük ugyanis nem tudja előre megfinanszírozni az éves forgalmát. Nem veszik meg tehát szüretkor az egész évre elég szőlőt, hogy aztán raktározzák a bort, illetve megvárják, amíg a kiskereskedelem a szokásos átfutás mellett kifizeti, inkább egy-egy kamionnyi importbort itthon forgalomba hozva finanszírozzák meg a működést − az első kamion bevételéből már könnyedén kitelik a harmadiknak az útja. A borimport azonban hosszabb távon a belpiaci szőlő- és borárak letörésével az ágazat leépüléséhez, a termőterületek további csökkenéséhez vezet. Arról nincs pontos adata a HNT-nek, hogy hány szőlész, illetve borászat adta fel az idén a tevékenységét − jelenleg nagyjából 7-8 ezer közötti adóraktári engedéllyel működő szereplőről van tudomásuk −, de minden borvidéken általános tapasztalat a koncentrálódás, hogy a kisebb, egyéni gazdaságok megszűnnek, ültetvényeiket pedig vagy eladják vagy bérbe adják a nagyobb szereplőknek.
Az előző évek gyenge termései miatt most alig vannak készletek az országban, sok borászat azt sem tudja kivárni, hogy a többéves érlelést igénylő borok elkészüljenek − a tokaji aszút például háromévi érlelés után lehet forgalomba hozni −, ezért egyre inkább teret nyernek a szüret évében piacra dobott primőr borok. Ezek pénzügyileg sikeres termékek, kedvező fogadtatásra találtak a fogyasztók részéről − mondja Horváth Csaba. Kitörési pontot jelenthetne az export, de ez nagyon komoly, piacfelmérésre és marketingre fordított befektetést igényelne, ráadásul Európa több bortermelő vidékén jobb termést szüreteltek. Hosszabb távon mindenesetre a globális fogyasztás növekedésére számítanak a hazai borászatok is.
Szerző: Kiss Melinda
