Egyszeri adót volna érdemes kivetniük azoknak a tagállamoknak, amelyek súlyos államadóssággal küzdenek − javasolja az IMF Financial Monitor nevű kiadványában. A szervezet szerint a vagyonokra, ezen belül is a tőkére kivetett egyszeri adóból származó bevétel elegendő forrást biztosíthatna arra, hogy az adósságot csökkenteni lehessen. Persze csak akkor − teszi hozzá a jelentés −, ha az intézkedés gyors, hiszen ezzel elejét lehet venni az adóelkerülési trükköknek.
Az adó csak a nagyobb padlások söpréséből jöhetne össze, elegendő volna, ha a lakosság felső tíz százaléka járulna hozzá az államadósság csökkentéséhez. A statisztikák szerint a felső leggazdagabb réteg birtokolja a javak több mint ötven százalékát − az USA-ban 75 százalékát, vagyis a nagy bevétel egyébként is innen jönne. A gyakorlat nem példa nélküli, hasonló adókat vetettek már ki Európában és Japánban − az első és a második világháború után. Kérdés, a válság utáni világ mennyiben hasonlítható a háború utáni romeltakarításhoz.
Az IMF elismeri: valódi megoldást a hosszú távú, növekedésbarát adórendszer jelentene, ám a válság sújtotta gazdaságok nem igazán tudnak most stratégiai szintű átalakításokat végrehajtani. Itt is van ellenpélda, így Portugália a maga áfarendszerét épp a válság miatti kényszer hatására alakította át. Magyarország is szeretne változtatni, de az unió háromféle kulcsot engedő szabálya miatt ez nem könnyű.
Külön problémakört jelent, hogy az egyes államokból elfolyó, nem adózott jövedelmeket hogyan lehetne megfogni. A legjobb megoldás itt nyilván a nemzetközi szabályok összehangolása lenne, ez azonban túlságosan lassan halad ahhoz, hogy a válság utáni helyreállításban hasznát lehetne venni. Az adóelkerülési trükkök, az alacsony kulcsú államokba áramló adózatlan pénzek rendszere jelenleg nem vagy csak nehezen kontrollálható.
A leghatásosabb megoldást az IMF szerint a vagyoni típusú adók jelentik, ezeknek több verzióját is alkalmazzák az államok. Az ingatlanvagyont terhelő adó a legbiztosabb legnagyobb bevételt hozó fajta. Előnye, hogy az ingatlanvagyont nem lehet mozgatni, még akkor sem könnyű kibújni az adófizetés alól, ha azt csak a lakosságnak kell megfizetnie, az üzleti szférának nem. Ezek az adók tipikus bevételei lehetnek az önkormányzatoknak, s akár progresszív kulcsot is lehet alkalmazni − így a kisebb jövedelműek akár jelképes adóval is megúszhatják. Igaz, egy ilyen közteher bevezetése fékezheti az ingatlanszektort.
Megfelelő a tranzakciós adó is, amelyet a pénzügyi instrumentumok és ingatlan adásvétele után lehet kivetni. Ez is fékezi az ingatlanpiacot, ráadásul bizonyos államok heves ellenállásába ütközik − például Nagy-Britannia élesen ellenzi az efféle adókat, jóllehet London már alkalmaz hasonlót adott ügyletekre. Jóval kisebb bevételt hoz a vagyonok átadásából kisajtolható bevétel: birtokok eladása, öröklés, ajándékozás. Szintén alkalmazható a nettó vagyon ismételt megadóztatása is, ám ezt a módszert nem alkalmazzák az államok nagy bátorsággal.
