Gombamód szaporodnak az autókereskedő cégek olyan reklámjai, melyekben a vállalkozások részére a személygépkocsit nettó áron hirdetik, hiszen az áfa visszaigényelhető. Tényleg visszaigényelhető? És milyen feltételekkel? Tény, hogy 2012. január 1-jétől kedvezőbbé váltak a szabályok a személygépkocsi bérletét terhelő áfa kapcsán, ettől az időponttól kezdve nincs tételesen tiltva a személygépkocsi-bérletet terhelő áfa levonása vállalkozások részére, sőt, 2013. január 1-jétől még a karbantartási, üzemeltetési költségek áfájának 50 százaléka is levonhatóvá vált.
Azt viszont sokszor elfelejtik hozzátenni, hogy ez nem jelenti automatikusan azt, hogy mindenki, aki személygépkocsit vesz bérbe, le is vonhatja a bérleti díjban foglalt áfát. Az ugyanis alapszabály, hogy csak az áfaköteles gazdasági tevékenység érdekében felmerülő áfa vonható le. Ez személygépkocsik esetén az üzleti célú futásteljesítményt jelenti, azaz amikor üzleti úton vagyunk, az arra a részre jutó áfa levonható, amikor pedig magáncélra használjuk a gépkocsit, akkor az arra eső áfa nem vonható le.
Tehát például egy 50 százalékban üzleti és 50 százalékban magáncélra használt személygépkocsi bérleti díjában foglalt áfa 50 százaléka, míg a karbantartási költségekre jutó áfa 25 százaléka vonható le.
Az üzleti és privát utak arányának alátámasztására elsőként az útnyilvántartás jut eszünkbe, de ennek megléte nem alapkövetelmény az áfa levonásához, másféle nyilvántartás is használható, melyből megbízhatóan elkülöníthetők az üzleti és magánutak. És itt el is érkeztünk a sarkalatos kérdéshez, hogy mi minősül üzleti útnak az áfa szempontjából.
Az nyilvánvalóan üzleti út lesz, amikor az irodából, telephelyről egy üzletfelünkhöz, leendő ügyfelünkhöz, másik irodánkba vagy egyéb helyre utazunk azért, hogy ott a vállalkozásunk ügyeit intézzük. Az is rögzült a sokéves adóhatósági gyakorlat során, hogy nem lehet üzleti út a munkába járás. Vannak azonban esetek, amikor a munkavállaló nem utazik reggel a munkahelyére, hanem az otthonából egyből az üzleti partnerhez vagy más telephelyre utazik.
Gyakori eset ez például az olyan cégeknél, amelyek területi képviselőket alkalmaznak, akik egy adott régióban található üzleti partnerek látogatásáért, felkutatásáért felelősek. Az ilyen képviselők nem szoktak például egy budapesti központba felutazni minden egyes nap, hogy felvegyék a munkát, mielőtt üzleti útra mennek. Kérdés ilyenkor, hogy a munkavállaló lakóhelyétől az első üzleti partnerig megtett út vagy a hazaút üzleti útnak minősül-e már, vagy munkába járásnak.
Ez különösen akkor lényeges, ha az első üzleti partner a munkavállaló lakóhelyétől nagyobb távolságra található. A hatósági álláspont ezekre az esetekre az, hogy amennyiben az üzletmenetből kifolyólag a munkavállalók nem utaznak be reggel a munkaszerződésükben megjelölt munkahelyre, és nem onnan utaznak haza költség- és időhatékonysági okokból, akkor az ilyen utat lehet üzleti útként kezelni, annak ellenére, hogy a lakóhelytől vezet az út az első üzleti partnerig vagy éppen a munkáltató másik telephelyére.
Ha meghatároztuk az üzleti és a magánutak arányát, már csak ki kell számolni, hogy mennyi áfát is vonhatunk le. Ez egy olyan számla esetében, amely csak bérleti díjat tartalmaz, nem is ütközik különösebb nehézségekbe. De mi történik, ha a lízingcég nem csak bérleti díjat számláz, hanem időszakos karbantartási díjat, gumitárolási díjat, kocsimosást és egyéb olyan tételeket, melyek a személygépkocsi fenntartásához szükségesek? Minden egyes tételt végig kell böngésznünk és eldönteni egyesével, hogy melyik tételnek vonható le száz százalékban, melyiknek pedig csak 50 százalékban az áfája? Nem kell.
Ha a lízingcég nem csupán azt vállalja, hogy bérbe adja a személygépkocsit, de annak a fenntartását, karbantartását is elvégzi, akkor ezek az elemek csak járulékosak lesznek a mellett, hogy bérbe adja a gépkocsit. Az ilyen járulékos elemeknél pedig az áfa ugyanúgy alakul, mint a bérleti díjnál.
