Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
− Mi segítené elő jobban a hitelpiac stabilizációját: ha fokozódna a verseny a bankok között vagy ha kialakulna egy monopolisztikus struktúra?
− Ez a téma most került elő, hiszen a válság előtti oligopolisztikus szerkezettel nem foglalkozott érdemben sem a szabályozó, sem a sajtó. Tény, hogy a válság eszkalálódásához hozzájárultak olyan körülmények, mint a deviza-jelzáloghitelesek bennragadása a fenntarthatatlan költségű hiteleikben. A bankváltás lehetősége például tompíthatta volna ezt a hatást, ahogy Nyugat-Európában lehetőség is van ilyenkor alacsony költség mellett bankot váltani. Nálunk ez nehézkes, ami elsődlegesen a szabályozó felelőssége. Vagyis beszélhetünk egy szabályozói mulasztásról, amit most első lépésben ki kell igazítani.
Magyarországon ma utószabályozás zajlik, miután kiderült, a piaci önszabályozás a bankszektorban − részben az oligopolisztikus struktúra miatt − nem működik, aminek a kárát az ügyfelek szenvedik el. Az utószabályozás ez esetben még a kármentést jelenti, most meg kell keresni a kisebbik rossz megoldást, legalábbis rövid távon. Ez a rövid táv a bankrendszer konszolidációjáról szól majd. Ebben most nem kérdés az oligopolisztikus struktúra. A verseny kívánatos, de csak hosszú távon lesz kialakítható. A válságban ugyanis olyan alacsony szintre esett a szektor jövedelmezősége, hogy ha a szabályozó most kezdené el erőltetni a versenyt, azzal csak rontaná a stabilizáció esélyeit és súlyos makrogazdasági károkat okozna.
− Hogy néz majd ki ez a konszolidáció?
− A bankok a valós kockázatokat most árazzák be. A válság előtti kivételes jövedelmezőség mellett ugyanis félre lettek árazva a kockázatok. Az biztos, hogy a bankrendszer hosszú távú nyereségessége alacsonyabb lesz, nem térünk vissza a válság előtti évekhez, már csak a valós kockázatkezelés miatt sem. Mivel a bankrendszer meglehetősen polarizált, ezért ez azt fogja jelenteni, hogy azok a bankok, amelyek a válságban súlyos veszteségeket szenvedtek el és a hosszú távú profitkilátásaik sem állnak helyre, rákényszerülhetnek a magyar operáció lezárására.
A polarizáció csak részben vezethető vissza a piaci szerkezet torzulásaira, szerintem inkább arról van szó, hogy különböző hitelezési politikát folytattak a bankok, ami a mostani helyzetben meghatározó a stratégiájuk kialakításában. Hiszen vannak olyan hitelintézetek, amelyek a válság ellenére és a bankadó mellett is képesek nyereséget termelni. De igaz, hogy a válság előtti kiemelkedő nyereségességre az oligopol struktúra miatt kerülhetett sor. A mostani konszolidációs helyzetben viszont nem ez a meghatározó probléma és károkozás nélkül nem is kezelhető. De egyetértek, hosszú távon az oligopolkérdéssel foglalkozni kell.
− Nem éppen e miatt a konszolidáció miatt lesz hosszú távon még monopolisztikusabb a bankpiac?
− Az biztos, hogy ebben a polarizált helyzetben a konszolidáció azt jelenti, hogy lesznek eladó bankok, és itt vannak a jól működők, amelyek vevőként jelennek majd meg. Véleményem szerint 3−5 éves időtávon ez a piac feleennyi univerzális bankot lesz képes eltartani. A kérdés inkább az, a bankok milyen szerkezetben tulajdonolják majd a különböző hitelportfóliókat. Bár a bankok össze lesznek vonva, hosszú távon egy egyenletes piaci struktúrában mégis fokozható lesz a verseny. Jó példa erre Svédország, ahol feleannyi nagybank működik, mint Magyarországon, mégis éles a verseny a piaci szereplők között.
− Hogyan segítheti elő a szabályozó az egyenletes tulajdonosi struktúrát?
− Tartok attól a rossz szabályozói felismeréstől, hogy több bank megjelenésével erőltessük a versenyt. Ez a helyzet teljes félreértése lenne. Sok kis bank megjelenésével ugyanis nem lesz olcsóbb a bankolás, ezek ugyanis a szektor költségstruktúráját emelik. Vagyis látszólagos lesz a verseny, de a polarizáció miatt releváns szegmensekben marad a káros oligopolisztikus helyzet. A verseny növelésével a szabályozó ráadásul hat a banki profitokra, ami most különösen érzékeny pontjává vált a gazdaságpolitikának.
Hosszú távon az látszik jó stratégiának, ha kevesebb nagybankkal, alacsonyabb költségszint mellett, olcsóbbá válnak a banki szolgáltatások. A szabályozónak is hosszú távon kell gondolkodnia, csak lassan és fokozatosan érdemes például versenyjogi szabályokkal elősegíteni ezt az egyenletesebb struktúrát, hogy a \"piaci kihullás\" nemzetgazdasági szinten jelentkező kedvezőtlen hatásai kezelhetőek maradjanak. A verseny hirtelen fokozása rövid távon ugyanis visszacsaphat. A konjunktúra beindulásával, vagyis a hitelportfóliók kitisztulásával viszont lehet fokozni. De a lényeg: egyenletesebb piaci struktúra mellett alacsonyabb jövedelmezőséggel kevesebb bankra lesz szükség a konszolidáció utáni hitelpiacon.
