Közeleg a 2012-es társaságiadó-bevallás határideje és ami vele jár: az utolsó pillanatokban még módosuló főkönyvek és beszámolók, a társaságiadó-bevallás elkészítése és állandó javítgatása. Aki nem olyan szerencsés, hogy ehhez adótanácsadó segítségét kérje, annak ilyenkor csak arra marad ideje, hogy egy gyorstalpaló tanfolyam keretében átfussa a tavalyi változásokat és végiggondolja, milyen újdonságok lehetnek az előző évhez képest.
Voltak jelentős változások 2012-re vonatkozóan, elég csak a szigorodó veszteségelhatárolási szabályokra vagy a folytonosan változó elismert és nem elismert ráfordításokra gondolni. Kevesebb nyilvánosságot kapott, hogy kisebb mértékben módosultak az értékcsökkenéssel kapcsolatos szabályok is, pedig ritka az a társaság, ahol ne fordulna elő ez az adóalap-módosító tétel.
Új szabály 2012-től, hogy az adózó választhat a társaságiadó-törvény által meghatározott értékcsökkenési leírási kulcsoknál alacsonyabb leírási kulcsokat is. Feltétel azonban, hogy az így érvényesített értékcsökkenés nem lehet kevesebb, mint a számviteli törvény szerint elszámolt terv szerinti értékcsökkenés. A törvényhozás eredeti célja ezzel kapcsolatban az volt, hogy kiküszöböljék azt a lehetséges következményt, hogy a veszteség az eltérő számviteli és társasági adóban elszámolt értékcsökkenés különbözete miatt keletkezzen, amelyet a jövőben ugyanakkor nem a teljes adóalap terhére számolhatna el a társaság.
A kapcsolódó adóhatósági iránymutatás szerint nincs olyan kikötés, amely a 2012 előtt üzembe helyezett, használatba vett immateriális javak, tárgyi eszközök esetében a már megkezdett értékcsökkenési leírás tekintetében kizárná az érvényesítést. Emellett persze továbbra is érvényben van az a szabály, hogy bizonyos eszközökre (például immateriális javaknál vagy közúti személyszállításhoz használt járműveknél, de a tenyészállatoknál is) alkalmazható a számviteli törvény szerint megállapított terv szerinti értékcsökkenés, valamint a gyorsított értékcsökkenés bizonyos tárgyi eszközök esetében.
Persze mielőtt örömtáncot járnának az érintett számviteli munkatársak, hogy nem kell külön az értékcsökkenéssel bajlódniuk, érdemes azért néhány dolgot átgondolni ezzel kapcsolatban. A szerencsésebb vállalkozásoknál − ahol nem táblázatkezelő szoftverrel számolják ki az éves értékcsökkenés összegét − egy alkalmas könyvelőprogram a megfelelő kulcsok alkalmazása esetén képes lehet a megfelelő társasági adó szerinti értékcsökkenést kiszámolni, de még ebben az esetben is lehetnek rejtett buktatók.
Első lépésként meg kell nézni, hogy az adott eszközzel kapcsolatban mekkora az adott évi számviteli értékcsökkenés összege, mert ennél kisebb összeget értelemszerűen nem lehet a társasági adóban elszámolni. Figyelembe kell venni többek között a számviteli értékcsökkenés számításakor a maradványösszeget, a társasági adó esetében pedig a fejlesztési tartalékot, ha a beruházást ebből fedezték.
Ezt követően el kell kezdeni sakkozni a társasági adóban alkalmazandó kulcsokkal, hogy a megfelelő társasági adó szerinti értékcsökkenést számoljuk ki (ami, mint említettük, nem lehet alacsonyabb a számviteli értékcsökkenésnél). Tehát a művelet kellően összetett lehet, nem kevés többletmunkát okozva a számviteli munkatársaknak a jól bevált kulcsok alkalmazása helyett, de a törvényhozás célja feltételezhetőleg nem a könyvelők ősz hajszálainak gyarapítása volt ebben az esetben.
