Környezetvédelmi termékdíj, környezetterhelési díj, környezetvédelmi besorolástól függő regisztrációs adó és gépjárműadó-kedvezmények, társaságiadó-kedvezmény környezetvédelmi és energiahatékonysági beruházások után, vízkészlet- és földvédelmi járulék, bányajáradék, környezetvédelmi témákkal kapcsolatos hatósági díjak, környezetvédelmi bírság.
Mint látszik, hazánk adórendszerében is van helye a zöldadóknak, pontosabban a környezetvédelem témájához így vagy úgy kapcsolódó adószabályoknak. Lehetne vitatkozni arról, vajon ezek bevezetését, szabályainak meghatározását valóban igazi zöld szemüvegen keresztül végzik-e jogalkotóink, vagy − ami a jelen gazdasági helyzetben valószínűbb − a költségvetési szemlélet komolyabb szempont a törvényhozás során. Legyen bárhogy is, egyértelműen üdvözlendő az adórendszer minden olyan zöld eleme, amely bármilyen szinten hozzájárul környezetünk védelméhez, a fenntartható fejlődés eléréséhez.
A fenntartható fejlődésnek véleményem szerint a világ minden országában kiemelt célként kell szerepelnie. Sokan egyetértünk azzal az elvvel, hogy a jelen szükségleteit úgy kell kielégítenünk, hogy eközben nem veszélyeztetjük a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.
Ennek megvalósítása azonban országonként igencsak változatos képet mutat, természetesen az adórendszeren keresztüli ösztönzők területén is. Ezt jól szemlélteti a KPMG által összeállított Zöldadó Index, melynek során 21 jelentősebb államot vizsgáltak a zöldadók szempontjából. A vizsgálat során ezen országok adórendszerében fellelhető ösztönzőket és szankciókat vették számba a víz- és energiahatékonyság, az üvegházhatású gázok kibocsátása, a zöld innováció és a zöld építészet területén.
A listát − talán nem meglepő módon − az Egyesült Államok vezeti, ahol kimagasló ösztönző elemeket vezettek be az energiahatékonyság, a megújuló energia és a zöld építészet területén. Jelentős adókedvezmény illeti meg például a meghatározott energiahatékonysági szintet elérő épületek kivitelezőit vagy ilyen háztartási gépek gyártóit. A második helyen Japán szerepel, ahol azonban inkább a szankcionálásé a főszerep az energiahatékony járműipar támogatása mellett.
A harmadik helyen szereplő Egyesült Királyságnak sikerült leginkább egyensúlyt teremtenie a környezetvédelmi ösztönzők és a szankciók (például a londoni dugódíj) között, a hatodik helyet elfoglaló Kínához hasonlóan. Utóbbi országban adót kell fizetni sokféle ásvány kitermelése után, mindemellett például jelentős forgalmiadó-kedvezményben részesülnek egyes hulladékok újrahasznosításából előállított termékek.
Talán nem meglepő, hogy Dél-Koreát a zöld innovációt ösztönző adórendszere (például a hibrid vagy elektromos autók, a napelemek fejlesztéséért jelentős adókedvezményekkel kecsegtető szabályok) az ötödik helyig juttatta el. Ezzel összesítésben alig maradt le Franciaországtól, ahol azonban Japánhoz hasonlóan inkább a szankció jellegű elemek kerültek előtérbe a \"szennyező fizet\" elv alapján. Itt még a légi járművek okozta zajszennyezés vagy a mosóporok után is fizetni kell. Jövőre pedig bevezetik a nálunk már jól ismert díjfizetési kötelezettséget az áruházi műanyag szatyrokra.
Az egyes országokban bevezetett részletszabályokat olvasgatva rá-ráismerünk néhány elemre, melyet a hazai adórendszer is alkalmaz vagy volt már szó bizonyos szinten a bevezetésükről. A cél nemes, az eszközök változatosak, bízzunk benne, hogy az eredmény sem marad el.
